1829 D-hez Legyen úgy, mint rég – ez az álmom; Csak egy szót szólj, s én repesek; Hisz e szóban újratalálom, Amit hallani úgy szeretek; Ha parázslik még a reményem, Íme újra feléled a láng; Ha kibuggyan hullani készen A könny, lepereg valahány. Tudok néhány szót, sosem értve, Hogy igájuk meddig is ér; Okot adnak vágyra, reményre, De ez másnak mit sem ígér. Ó, higgy nekem, angyali ajkad A hideg szó szennyezi csak, Mint zsenge virágra, ha harmat Helyett kígyó mérge tapad. 1831 * * * Örömre és reményre született És békés ihletekre! Mihail Jurjevics Lermontov: Vitorla - Versmondó lány. – ám a kába Gyermekruháit gyorsan levetett Felnőttként jött e rút, zajos világba; Ég s Nagyvilág elhagyták szótlanul! Mint dús gyümölcs, mely túl korán megérett, Virágok közt borús enyészeté lett, Ha ránézünk, a lelkünk elborul; Azok virágzanak, ő csendben földre hull. S a bősz féreg csak rágja, rágja őt, Miközben hű társnőkként függnek egyre A ringó ágakon… Idő előtt Kerül majd sor a pusztító szelekre! ősz haj nélkül mily szánalmas az agg, Sehol sem lel magához hasonlóra, S nem értett idegenként kóborolva Az emberek közt sem király, se rab, S mit érez bármikor, magában érzi csak!
Mikhail Lermontow, akvarellre festette Kirill Gorbunow két hónappal halála előtt Miközben a moszkvai egyetemen teljes ellátással tanult, amelyet általában csak arisztokraták kaptak, a tizennégy éves fiatalember költeni kezdett tanárai, Dmitrij Dubensky, Alekszej Merszakov és Semyon Raitsch irányításával. 1828 és 1832 között a Moszkvai Egyetemen tanult. Mielőtt 1832 -ben kizárták az egyetemről, a professzorokkal való nézeteltérések miatt, több mint 200 verset írt. Ezek az ifjúsági versek, amelyeket a Lyrisches Tagebuchban gyűjtöttek 1828 és 1832 között, korai, nehéz kezűek, hangzatosak, dallamosak és érzelmesek egyszerre. Mihail jurjevics lermontov hero. Ezek tükrözik a lírai hős viszonyát a környezetéhez, ami fenyegetőnek és komornak tűnik számára. Ezt követően Lermontov lovasiskolába járt Szentpéterváron, és 1834 -ben testőr huszárezredhez osztották be Csarszkoje Selóban. 1837 -ben Lermontov A költő halála című versét az orosz nemzeti költőnek, Alekszandr Puskinnak szentelte, aki halálosan megsérült egy párbaj során.
A Decker titkos Ober-Hofbuchdruckerei kiadója, Berlin 1852 ( 1. és 2. kötet digitális másolatai az Internet Archívumban) Mihail Jurjewitsch Lermontow Boyare Orscha című versének fordítása Jurij A. Treguboff kiadta a Démon M. J. Lermontoff versei. Friedrich Fiedler eredeti példányának mérőjében. Reclam, Leipzig [1893], 107. o. (= Universal Library, 3051. kötet; digitalizált az internetes archívumban) Lermontow művei, szerk. v. Arthur Luther. Bibliográfiai Intézet, Lipcse 1922 A cserkész fiú. Az ASSRdWD Állami Kiadója, Engels 1937 Taman. Leinmüller, Bécs 1947 Magányosan lépek az ösvényre, az üresre. Versek. Reclam, Lipcse 1985 Wadim: regénytöredék. Kiepenheuer, Lipcse / Weimar 1985 Válogatott művek 2 kötetben. Rütten & Löning, Berlin 1987, ISBN 3-352-00097-2, 3-352-00096-4 Add nekem a nap ragyogását. Válogatott versek. Fischer, Frankfurt am Main 1991, ISBN 3-89406-426-9 A démon. Keleti történet. Intézet Szláv Filológiai, Jena 2000 ISBN 3-9805226-3-6 Korunk hőse. Insel-Verlag, Frankfurt am Main 2003, ISBN 3-458-34665-1 Korunk hőse.
Remélem legközelebb sikerül meghalnod:) című filmet témája a cyberbullying. Rendezője Schwechtje Mihály. E lmondása szerint azért választotta ezt a témát, mert ahogy beszélgetett tizenévesekkel, tanáraikkal és szüleikkel, egyre inkább szembesült azzal, hogy mennyire mindent átszövő jelenség ma az online zaklatás, a 10–18 évesek körében is. A film címe egy világszerte elhíresült történetből származik. Egy Amanda Todd nevű kanadai lánynak írta ezt valaki egy sikertelen öngyilkossági kísérlet után; a lány később valóban véget vetett az életének. A rendező szerint a film fiktív tartalmú ugyan, de valódi történetek vannak mögötte. Schwechtje Mihály elmondta, mennyire megdöbbentőnek találta külön is azt, hogy sokszor keverednek a szerepek, nagyon kevesen akadnak a cyberbullying játszmaerdejében, akik csak zaklatók vagy csak áldozatok lennének. Remélem Legközelebb Sikerül Meghalnod :). forrás: Vertigo Media Jelenet a Remélem legközelebb sikerül meghalnod:) című, cyberbullyingról szóló filmből A Remélem… főszereplői tizenéves diákok, köztük leginkább Eszter ( Herr Szilvia), akit nagyon megvisel, hogy imádott angoltanára ( Polgár Csaba) elmegy az iskolából.
A Remélem legközelebb… kapcsán érdemes inkább a Porcukor című, 2010-es rövidfilmet említenünk, ahol a bonyodalmak egy társkereső oldal megnyitásával indulnak. Az első egészestés mozi, ahogy címe is mutatja, az internetes zaklatás témájához nyúl. Annak érintésével viszont sokkal többről mesél: az iskola szigorú hierarchiájáról, a többnek, másnak látszani akarásról, egyáltalán, a kamaszkor drámájáról. Schwechtjénél a fiatalok éppen olyanok, mint a valóságban. Úgy beszélnek, olyan dolgok iránt érdeklődnek és egymással is hasonlóként viselkednek, ahogy azt a mindennapokban láthatjuk. Remélem legközelebb sikerül meghalnod:) (12) előzetes A REMÉLEM LEGKÖZELEBB SIKERÜL MEGHALNOD:) SZEPTEMBER 13-TÓL LÁTHATÓ ORSZÁGSZERTE A MOZIKBAN! Remélem legközelebb sikerül meghalnod :-) – Wikipédia. Eszter a tinédzserkor megpróbáltatásait a mangák világában igyekszik átvészelni. Kívülállóként szemléli kortársait, náluk sokkal többet jelent neki, hogy angoltanára külön figyelmet fordít rá. Amikor egy nap a tanár váratlanul elmegy a gimnáziumból, Eszter lába alól kicsúszik a talaj.
A gyerekek így magukra maradnak és az elszenvedett megaláztatások súlyos traumát, önértékelési zavart és más pszichés problémákat okozhatnak számukra. A cyberbullying ellen a legfontosabb eszköz a beszélgetés. A szülőknek és a tanároknak rendszeresen kérdezniük kell a gyerekeket, nem számonkérően, hanem olyan módon, hogy a fiatalok érezzék, nyugodtan megoszthatnak bármit a felnőttekkel, kérhetnek tőlük segítséget. Ha sejtjük vagy tudjuk, hogy a gyerekünket, kiskorú vagy fiatal családtagunkat, tanítványunkat online zaklatják, akkor kezdeményezzünk párbeszédet a többi kompetens szereplővel: felnőttel, a zaklatóval vagy annak szüleivel, iskolavezetéssel, pszichológussal. Az UNICEF szerint nagyon fontos, hogy azokat a gyerekeket is bevonjuk és az ügy támogatójává tegyük, akik néma megfigyelői a bántalmazás körforgásának, de nem avatkoznak be. Az Unicef 2020-ban tovább folytatta a kapmányt, immáron a a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány és a Generali a Biztonságért Alapítvánnyal kiegésszülve.
Ha úgy tetszik, Schwechtje valóban ítélkezik, de inkább figyelmeztet, pont úgy, s pont olyan profizmussal és empatikusan, mint ahogy a téma világhírű mozgóképei tették, például a Tizenhárom okom volt című Netflix-tévésorozat. S valóban: ezt a filmet a legkisebb szerénykedés nélkül oda lehet sorolni a legsikerültebb külföldi tinifilmek mellé: ez van nálunk is, ennyire nem értjük, nem látjuk, mert nem látjuk át, mi zajlik a gyerekeinkkel, a gyerekeinkben – pedig irtózatosan fontos lenne, hogy legalább megpróbáljuk. Hát, ez a fontos film nem kapott itthon filmalapos támogatást, s alighanem ezért is lehet az, hogy képileg sajnos szegényesebb, mint kellene – bár néhány, a felmutatottnál frappánsabb vizuális ötlet azért csak belefért volna a meglehetősen szűkös költségvetésbe. Úgy zseniális mozi lehetett volna, így "csak" egy nagyon jó film. Amit tényleg minél több embernek kellene látnia. S persze elgondolkodnia rajta. A film adatlapja a Magyar Film Adatbázisban itt található.