Czeizel professzor ugyanis mindig hangsúlyozta az öröklésbiológia egyik legfontosabb igazságát, azt, hogy a genetika csupán valószínűség. Nem sors, nem végzet, hanem kockázati valószínűség, annak a megnövekedett eshetősége, hogy bizonyos életkorban, bizonyos életmód és körülmények mellett fokozottan érvényesülhetnek az örökölt tulajdonságok" - fejtegette Falus András. Az akadémikus mindazonáltal Czeizel Endre legnagyobb érdemének a tudományos ismeretterjesztésben játszott szerepét tartja. Czeizel endre felesége öngyilkos vasárnap. "A genetikai ismeretterjesztés Öveges professzorának tekinthető. Emberközelbe hozta a tudományt, a genetikai ismeretterjesztésben abszolút úttörőszerepet játszott. Nagyon sokat lehetett tanulni Czeizel Endre népszerű tévésorozataiból, amelyek adásonként több százezer nézőt ültettek a képernyő elé, s az érdeklődők olyan új fogalmakkal ismerkedhettek meg, amelyek esetleg még az egyetemi tankönyvekben sem mindig szerepeltek" - emelte ki az akadémikus. Személyes hangvételű méltatásában Falus András megjegyezte, hogy "némely hangsúlyban, néhány kiemelésben" nem teljesen értett egyet az orvos-genetikussal.
Kertész Imre és a "magyar" Nobel-díjasok – olvashattuk a kivetített képek élén, amikor dr. Czeizel Endre professzor, orvosgenetikus békéscsabai előadásán jártunk. Az est apropója dr. Czeizel Endre és Bárdossy Péter "Kertész Imre és a sors" című könyvének bemutatója volt. Aki már olvasta, elragadtatással beszél e munkáról, de vitathatatlan: Czeizel professzor előadásában minderről hallani, különös szellemi izgalmat, nemes értelemben vett szórakozást jelent. Kihívást is, hiszen az érdekfeszítő előadásmód szinte észrevétlenül becsalogatja a közönséget a tudomány sokak által bonyolultnak vélt világába. Czeizel Endrét nem lehet keresni többé. De ha Czeizel Endre kalauzolja az érdeklődőket, garantált a célba jutás… Czeizel Endre a Bárdossy Péterrel közösen írt "Kertész Imre és a sors" – "Mit adtak a magyar zsidó-géniuszok kultúránknak? " – című könyv fő vonulataiból adott ízelítőt ezúttal is érdekfeszítőnek bizonyult előadásában. Aki már olvasta a könyvet, nyilván megerősítheti, hogy a kötet teljességéhez viszonyítva a ragyogó előadás feladata és lehetősége "csak" az érdeklődés felkeltése, a kedvcsinálás volt.
És amikor az előadások után odajönnek hozzám, és olyasmit mondanak, amit Ön idézett, akkor érzem, hogy a munkám nem volt hiába. Meg azt is érzem, hogy sokan szeretnek, és bíznak bennem. Többet érhet a Nobel-díjnál az a sok ezer gyermek, akiket Czeizel-gyereknek mondanak, és hálás vagyok a sorsnak vagy a Jóistennek, aki ezt így intézte. – Jóisten? – Valamiféle rendezőelv van a világban, egyfajta rendszer. A térben és időben, ismeretben és tudásban való végtelenséget csak úgy lehet felfogni, hogy létezik valami összerendező elv. Működnek olyan szabályok az életben – ezt a genetikában is tapasztalom – melyekhez kellett valamiféle felsőbb erő, ami elrendezte. Ebben hiszek. Forrás: Részletek Sziebig Tímea Doktorok könyve interjújából
Azonban a folyamatot még sikerült idejében leállítani, és haladok tovább ahhoz, hogy szilveszterkor könnyedén tegyek egy újévi fogadalmat...
Újévi népi köszöntők, újévi népi jókívánságok, vallásos újévi köszöntők gyűjteménye. Nézd meg és válaszd ki a kedvenceidet! Adjék Isten minden jót, öt-hat tyúkot, jó tojót, Hízott disznót, kamarát, sonkát, kolbászt, szalonnát, Gond ne bántsa a gazdát! Adjék Isten szép vetést, rengő-ringó jó termést. Békesség és szeretet, töltse meg a szívetek: Az új esztendőben! Bő bort, bő búzát, piros farkú malackát szekerednek kereket, poharadnak feneket, úgy igyon a gazda belőle eleget. B. Ú. É. K. Ez újév reggelén minden jót kívánok, Ahová csak nézel, nyíljanak virágok. Még a hó felett is virág nyiladozzon Dalosmadár zengjen minden rózsabokron, Minden szép, minden jó legyen mindig bőven, Szálljon mindig áldás rátok ebben az újévben. Adjon Isten füvet, fát, Tele pincét, kamarát. Sok örömet a házban, Boldogságot a családban. Adjon Isten minden jót Ez új esztendőben Jobb időt, mint tavaly volt Jó tavaszt, őszt, telet, nyárt Jó termést és jó vásárt Ez új esztendőben. Zsíros esőt, kövér hót Bő aratást, szüretet Egészséget, jó kedvet Drága jó bort, olcsó sót Jó kenyeret, szalonnát Tizenkét hónapon át Vegye el mind a nem jót Mitől félünk, mentsen meg Amit várunk legyen meg Bort, búzát, békességet, sötétségben fényességet!
A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból. Régi levesek Régi ételek Régi sütemények Régi italok Régi diétás receptek Régi tartósítási módok Egyéb régi receptek Dáláuzi Édességeik közül mind a mai napig talán a legelterjedtebb a dáláuzi — keleten goszinár -nak hívják —, sokan már a nevét sem ismerik, de vásári csemegeárusok révén nagyban fogyasztják. Dióból és mézből készül, ezzel kínálják meg az újévi köszöntőket, és ősi dallamra egy külön éneket is dalolnak hozzá. E dáláuzi ének örményes kiejtésű régi magyar szövege (lejegyezték 1836-ban) így hangzik: w:hu:Kövi Pál Erdélyi lakoma Dáláuzi, dáláuzi, Mindig ídes vagy te nekünk; De aztán evvel mit csinálsz? Csalagatad szájainkat. Mert száinknak ídességet Adsz, valami kis kellemet; De üres remínyt nyújtasz, hagy az Izünket ídessé teszed. Vajha te velünk azt tenníd, Hagy szív-ídessíget adnál; Szumurukat ürvendítníd, Mízeddel ídesíteníd, De ezt tenni kípes nem vagy; Mert te csak diu as míz vagy; Szakásod szerint ídesítsz S sak embernek nyújtasz tápat.
Két gyertya égett kétfelől, s az asztal végén könyökére borulva ott zokogott a hajdú. Addig, míg odakint szorgoskodott, erőt tudott venni a fájdalmán. Most, hogy eleget tett a parancsnak, megeredtek a könnyei. - Lelkem jó nemzetes uram! - zokogta keservesen. Abban a percben fölpattant az ajtó, és ott állt előtte a nemzetes úr. Kardosan, kucsmásan, ezüstös mentében, rókamálas köpönyegben, és úgy tüzelt a szeme, mint a parázs. - Uram Teremtőm! - ugrott föl Tamás dideregve. - Bolond kend! - mordult rá a nemzetes úr. - Olyan paprikást főzött, hogy már a szaga is föltámasztott. Azzal szépen, gyöngéden, ölelésformán ráterítette az öreg úr az öreg szolgára a rókamálas köpönyeget, amelyben valaha a Thurzó nádorispán melengett.
- Legalább utoljára hadd kérkedjek vele! - vergődött be a faluba a nagy hófúvásokon keresztül. Ott azonban nemigen akartak szóba állni az együgyű vén szolgával az új esztendőt ünneplő emberek. Meg se igen értették, mit akar, mert Tamás nagyon elszokott már a szótól, s nem tudta elmondani a szívén valót. Nagy nehezen talált egy jókedvű gazdát, aki szóba állt vele. Meg is ajánlta a borjút az aranyért, de vele kívánta a dolmányt is. - A borjúval is velejár a bőre - figurázott az öreggel. - Ehol van e - vetette le Tamás a dolmányt az első szóra, s ingujjban hajtotta haza a borjúcskát a Varjúvárba. Észre se vette, hogy fázik, csak mikor hazaért. Se azt nem látta meg öreg szemével, hogy a nemzetes úr ott várja a halált az ablakban, nagyúri pompába öltözve. - Eljárt az idő - kukucskált föl Tamás a napra, aztán valami rossz kendőt kerekítve a vállára, elbánt a borjúval, és nekifogott a szakácskodásnak. Esti harangszóra készen volt a Thurzó tora. Régen érzett pompás ételszag gőzölgött a penészes termeken, és a törött lábú asztalon ott terpeszkedett a rettenetes bogrács.