Busa István Személyes adatok Születési dátum 1961. május 31. (60 éves) Születési hely Kecskemét, Magyarország Állampolgárság magyar Magasság 170 cm Testsúly 72 kg Versenyzői adatok Fegyvernem tőr Klub Kecskeméti TE Csepel SC Kecskeméti Repülő és Vívó Sportegyesület (KRVSE; 2009–) Busa István ( Kecskemét, 1961. –) olimpiai és világbajnoki bronzérmes, kétszeres Európa-bajnok magyar tőrvívó, Kecskemét legjobb eredményekkel rendelkező vívója. [1] Élete és pályafutása [ szerkesztés] 1961. május 31-én született Kecskeméten. Egy ideig a Kecskeméti TE vívószakosztályának sportolója volt, ahol Novomeszki István volt az edzője. [2] Első jelentősebb sporteredménye 1978-ban volt, amikor 6. Vörös István (zenész) - 365 idézet • Idézetek minden témában. helyezett lett az ifjúsági magyar bajnokságon. [3] A Csepel SC vívójaként jelen volt az 1986-os szófiai vívó-világbajnokságon, ahol egyéni számban indult, a döntőbe viszont nem tudott bekerülni, így a 23. helyezett lett. [4] Egy évvel később részt vett a svájci Lausanne-ban megrendezett világbajnokságon, ahol csapatban bronzérmet szerzett – a versenyre indított csapat másik négy tagja Érsek Zsolt, Gátai Róbert, Szekeres Pál és Szelei István volt.
Belépett felhasználóink egy egész évre visszamenően kereshetnek a Hírstart adatbázisában. Mit kapok még, ha regisztrálok? Hírstart Források: Témák: Időszak: Keresés a bevezető szövegekben (lead) is Találatok: 0 hír Bevezető szöveg megjelenítése Opciók Sajnos nem találtunk a keresési kritériumoknak megfelelő hírt. Kérjük bővítse a keresést!
A kibocsátó ünnepség keretében Dr. Erdő Péter bíboros és Schamschula György, a Magyar Posta Zrt. vezérigazgatója alkalmi bélyegblokk kibocsátásával tisztelte meg a Kongresszust. Az "52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus" megnevezésű ezüst és színesfém emlékérmék elsődleges szerepe a figyelemfelhívás és az ismeretterjesztés, a mindennapi fizetési forgalomban való használatuk kerülendő. Mise az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kapcsán - jozsefvaros.hu. A rajtuk szereplő névérték ezen érmék gyűjtői értékének megőrzését szolgálja. Az emlékérmék előlapján a világesemény szimbólumának, a Missziós keresztnek egy érmére adaptált részlete jelenik meg. A Missziós kereszt nemcsak a történelmi múltunk stílusvilágát magán hordozó egyedi ötvösmunka, hanem a magyar szentek egyedülálló ereklyetartója is. Középpontjában, ezüst tokban Szent Kereszt-ereklye van elhelyezve, amelyet a leveles díszek fordulataiban magyar, illetve magyar vonatkozású szentek ereklyéi vesznek körbe. Az esemény nemzetközi jellegére tekintettel az előlapon megjelenő keresztábrázolás középpontjában a NEK angol nyelvű logójának részlete szerepel.
Az őskeresztények azt mondták, hogy inkább meghalnak, de akkor is bemutatják a szentmisét, mert nem tudnak Eucharisztia nélkül élni. Ismerős a kis Tarzíciusz, aki vitte az Oltáriszentséget a betegeknek, és talán még a börtönbe is, de inkább meghalt, minthogy odaadja a pogányoknak. Mi valahogy nem ismerjük eléggé. Egy latin mondás szerint nem vágyódunk arra, amit nem ismerünk ("Ignoti nulla cupido"). Vagy úgy is fogalmazhatjuk, hogy a tudatlannak nincsenek vágyai. Nem vágyódunk rá, mert nem tudjuk, ki van az Oltáriszentségben. Órigenész szentírás-magyarázatában ezt mondja: "a kút a mi lelkünk". Szent Család plébánia honlapja. Isten képére vagyunk teremtve, s ebből tiszta víznek kellene fakadni az Isten utáni vágyódásként. Igen ám, de jön az ördög és mindent, minden vackot beledobál ebbe a kútba, betemeti és nem tud feltörni belőle a víz. El kell jönnie a mi Izsákunknak, Jézus Krisztusnak, hogy kitisztogassa ezt a kutat – emelte ki Bábel Balázs. Hozzátette, hogy e gondolatokat nagyon jól rá lehet vetíteni a mai világra, a mai időkre, életünkre.
Az Európában zajló szekularizációs folyamatok miatt az Eucharisztia-tisztelete az idők során kissé elhalványult, és csak a 19. század végén kapott erőre. Számtalan szervezet alakult az Oltáriszentség tiszteletére, de a kongresszust, mint mozgalmat egy buzgó dél-franciaországi asszony, Maria Emilia Tamisier kezdeményezte. Így került sor 1874-ben az első eucharisztikus zarándoklatra Avignonban. A korszakot jól jellemzi, hogy nem a francia klérus, hanem egy francia bankár és egy arisztokrata karolta fel az ügyet. Az első már a határokon is átívelő kongresszust Lille-ben, 1881-ben rendezték. Készülünk a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. Az ünnepség maga három napig tartott hasonló forgatókönyv alapján, mint a későbbiekben. A világkongresszus célja végsősoron az volt, hogy érthetőbbé tegye a Krisztus által az utolsó vacsorán meghirdetett áldozatbemutatást, és annak fontosságát. Érdekes, hogy a megrendezésre kerülő további ünnepségeket is Franciaországban tartották, és a mozgalom még egészen sokáig francia nyelvterületen maradt: Belgiumban, Svájcban, francia Kanadában kerültek lebonyolításra a rendezvények.
Mert ma mesteri módon értenek ahhoz, hogy az ember vágyait felkeltsék. Mesteri, mondhatni ördögi módon elterelik az ember vágyait az Istenről. Itt van például a járvány: azt vártuk, hogy tele lesznek a templomaink, mint a nagy pestisjárványok után, hogy hálát adnak az emberek a menekvésért. Nem így történt. Mulatni, nyaralni indultak, pótolni, ami eddig nem volt lehetséges. Csakhogy ez nem elég, az embernek a végtelenre irányuló vágya van, és azt véges dolgokkal betölteni csak ideig-óráig lehet. Egy lelkigyakorlat vagy éppen az eucharisztikus kongresszus megtisztíthatja a lelkünket, hogy az Isten felé forduljon. Hogy vágyódjunk utána, mert meghívottak vagyunk – hangsúlyozta a szónok. – Találjuk meg az Eucharisztiában azt a minden-forrást, ami Istenből fakad. És akkor ez a forrás mint élő vízforrás viszi minket előre, s nemcsak a pillanatnyi, biológiai szomjunkat oltja, hanem az Isten utáni vágyunkat is. Adja Isten, hogy az iránta való vágy felerősödjék bennünk és megtaláljuk az igaz forrást magában az Istenben, Jézus Krisztusban és szentségeiben, különösen az Eucharisztiában.
Jelenleg a filippínók közül körülbelül 100 millióan katolikusok, ami 80%-os arányt jelent. Így ők – nekünk, katolikusoknak – kiindulási pontok az ázsiai evangelizációban. Cebu pedig különleges helyet foglal el a Fülöp-szigetekiek szívében. Tudjuk, hogy Ázsia evangelizálása több lépcsőben zajlott. Az evangélium hirdetését az asszír misszionáriusok – úgynevezett káldeusok – kezdték el, abból a térségből kiindulva, ahonnan Ábrahám is származott. S képzeljük el, hogy több forrás szerint ennek a káld egyháznak – amely addigra eljutott Mongóliába, Indonéziába és Indiába – több híve volt, mint Rómának és Konstantinápolynak összesen. Később azonban a szír nyelv használata és az inkulturáció (az evangélium, a keresztény hit beépülése a nép kultúrájába – a szerk. ) elmaradása miatt ez az evangelizációs tevékenység megszűnt. Aztán 1200–1300 körül megjelentek a ferencesek, majd később a jezsuiták is, az 1800-as évektől kezdve pedig további szerzetesrendek folytatták a Fülöp-szigetek evangelizálását.
Szintén csütörtök este nem mindennapi körmenetben lehetett része a híveknek, a menet a Szent István Bazilikából indult. díszes baldachin alatt Pacelli bíboros vitte a bazilika aranyozott szentségtartóját. A baldachin egyik oldalán haladt a Pázmány Péter Tudományegyetem tanácsa a rektorral, másik oldalán meg a fővárost képviselő polgármester. Őket követték a bíborosok, akiknek sorát Serédi Jusztinián zárta. A menet a Zrínyi utcán keresztül ért el az Eötvös térre, ahol kilenc hajó várt rájuk, a főhajó a Szent István gőzös volt. A csúcspont a záróünnepség volt. A pápai legátus által bemutatott ünnepi szentmise állt a középpontban. Ezután félmillió ember együtt énekelte a kongresszus himnuszát. A rendezvény záróakkordja a vasárnap délutáni körmenet volt, mely a Szent István Bazilikából a Hősök terére vezetett. Több mint négy órán keresztül hömpölygött a tömeg. A hercegprímás záróbeszédét már csak a rádió közvetítette, mert a menetet elmosta az eső. Milyen nemzetközi visszhangot váltott ki a budapesti kongresszus?