A kiállítás alapja a művésszé válás és a műveszetteremtés folyamatát rögzítő több mint 300 fotó, amely pillanatnyi voltuk egymásutániságában még élőbbé teszik a tárlat tárgyait. A fényképek nagy szerepeit és életének boldog pillanatait idézik, melyek alá a Művésznő írt is néhány sort, ami éppen azokról az eszébe jutott. A kiállított színpadi ruhák között láthatóak híres jelmezei, a palóc Katyi ruha, amelyben szülőföldje dalait énekelte, a "Vágy villamosa"-ból Blanche pongyolája, " Nóra" és "Maud" kosztümjei. Az emlékházban lelt otthonra a Vígszínházi öltözőasztala és a Tolnay család 130 éves zongorája is. 2010 szeptemberétől megtekinthető a Nemzeti Színház féltve őrzött "Nagymama" kosztümjei. Tolnay Klári Emlékház Archives – kultúra.hu. Mindezek mellett megtalálható itt munkássága elismeréseként kapott legbecsesebb emlékei a két Kossuth-díj, az Érdemes és Kiváló Művész kitüntetés és a Középkereszt. A nézelődő valóban Tolnay Klári életébe nyerhet bepillantást, a berendezett öltözőbe lépve megérezheti a színház belső, intim világának atmoszféráját, s lélekben maga is színpadra állhat.
A mohorai emlékház az aktuális járványügyi előírások betartása mellett látogatható. Rátkai Erzsi Ferenczy Noémi-, Jászai Mari- és Tolnay Klári-díjas díszlet- és jelmeztervező, érdemes művész, az MMA rendes tagja munkáit mutatják be a nagyközönségnek. A kiállított kosztümök között láthatók az István, a király című rockopera főszereplőinek pompás jelmezei, Básti Juli A makrancos hölgyben viselt jelmeze, A velencei kalmár ból Haumann Péter ruhája, valamint A fösvény és a Twist Olivér látványos jelmeztervei. A Nógrád megyei faluban, Tolnay Klári (1914–1998) színművész gyermekéveinek helyszínén 2000-ben nyitották meg az emlékházat, amelyben a művész pályafutása és privát élete pillanataiba is betekinthetnek a látogatók. Kiemelt kép: Tolnay Klári Emlékház Bejegyzés navigáció
Szívét csak Eszter (Csobot Adél), az egyik angyali táborfelügyelő enyhíti meg, akibe András első látásra beleszeret. Eszter ideális feleségnek és pótmamának bizonyul, úgyhogy még fontosabbá válik Viola likvidálása, aki persze ezt nem fogja tétlenül nézni. A mesék birodalmában – Ezért jó Az El a kezekkel a papámtól! legnagyobb és szinte egyedüli erénye egyértelműen a megkapó vizuális megvalósítása, amiért elsősorban a látványtervezőt, Valcz Gábort és a jelmeztervezőt, Bárdosi Ibolyát illeti dicséret. Magyar filmekben nem túl gyakori a következetesen használt, harsány színvilág, ezen a téren Dombrovszky Linda A kockaember című zseniális kisjátékfilmje és a tavaly bemutatott Hab volt kiemelkedő. Az El a kezekkel a papámtól! ugyan nem használja túl okosan a színszimbolikát, mégis szemkápráztatóak a különböző művészeti stílusokat és korokat idéző díszletei, épületbelsői, járművei és ruhái, ahogy a külsőkben rögzített jeleneteknek is remek a színharmóniája, ezért Reich Dániel operatőr érdemel elismerést.
A logikai bakik amúgy is jellemzőek az El a kezekkel a papámtól! -ra, avagy van néhány felesleges történés, sőt cselekményszál és figura, amelyek dramaturgiai funkciója, szükségessége egyik jelenetről a másikra válik kérdésessé. Csobot Adél énekesnő pedig akármennyire bájos és szerethető is, sajnos nem jó színész, de tegyük hozzá, a karaktere, Eszter amúgy sincs jól megírva. Humor? Na, arról inkább csak annyit, hogy még a filmen sem tudunk nevetni, nemhogy vele. Átok vagy csoda? – Megéri a pénzét? Hiába néz ki jól egy fagyi vagy karácsonyi süti, ha az íze nem jó: akkor olyan mindegy, milyen ízlésesen lett elkészítve. Az El a kezekkel a papámtól! -lal is ez a helyzet: látvány- és jelmeztervezői megérdemeltek volna egy sokkal jobb forgatókönyvet, mert piszok sok munkájuk van a díszletekben, az öltözetekben és persze a sminkek, illetve frizurák kidolgozásában. Jó lenne azt írni, hogy miattuk érdemes akár szülőként is végigülni a filmet, ám könnyen lehet, hogy nem csak a gyerekeket kísérő apa-anya fog feszengeni rajta.
A film hátterében valódi barátságok, igazi emberi kapcsolatok húzódnak. "Nagyon boldog vagyok, hogy a forgatások családias hangulata érezhetően visszaköszön a vászonról. " Ma is aktuális téma Az El a kezekkel a Papámtól! forgatókönyvének alapját a sokunk által ismert és szeretett Lakner Artúr mű, az Édes mostoha adja. Témája napjainkban is aktuális, amikor sok gyerek életében szerepet kap egy-egy új "hozott" családtag. A cserfes és bátor kislány Dorka (Marczinka Borbála) felismeri az édesapját behálózó, minden hájjal megkent mostohajelölt (Pálmai Anna) hátsó szándékait és minden eszközzel megpróbálja megmenteni a szív ügyeiben nem túl jártas édesapját (akit Bokor Barna alakít). Viola ellenpólusa Harmat Eszter, akinek a karaktere sok mindenben hasonlít az őt alakító elsőfilmes Csobot Adélra: szereti a gyerekeket, tiszta szívű, kedves, zongorázik és jól énekel, Rakonczai Viktor eMeRTon és Artisjus díjas zeneszerzőnek köszönhetően pedig nem is akármilyen betétdalt (a" Valahogy most más" című dalt már játsszák a rádiók illetve elkészült a videoklip változata is).
Hibádzik ugyanis a legfontosabb elem: a levakarhatatlanul ragadós, fülbemászó slágerek. Egy zenés Disney-filmmel ugyanis lehet akármennyi bajunk – bár a Disney gépezete olyan bejáratottan működik, hogy nagyot hibázni nem szoktak – egyvalamiben biztosak lehetünk, éspedig, hogy a moziból a filmzenét dudorászva fogunk kijönni, a következő években pedig nem nagyon lesz olyan karaoke-est, vagy tehetségkutató-casting, ahol ne hangzana el az adott film valamelyik dala. Itt ez a veszély nem fenyeget: az El a kezekkel a papámtól! egyetlen dalából sem ragad a néző fülébe semmi. De van ennél nagyobb gond is a dalokkal: hogy a film megszegi a zenés színház és film alaptörvényét, miszerint dalra akkor fakadunk, amikor érzelmileg olyan magasra csapnak a hullámok, hogy azt már csak dalban lehet elmondani. Itt a dalok derült égből, váratlanul érkeznek, nem egyszer konkrétan semmilyen kapcsolattal a dalt megelőző jelenethez, ennek legszebb példája mindjárt az első dal, amely úgy hangzik el, hogy Dorka megkérdezi jóbarátját, a bűvész ambíciókkal megáldott kertészt, Fricit, hogy hány anyukája lehet egy embernek.
A jelmezek, a díszletek, a helyszínek, a szín- és látványvilág, valamint a fényképezés és a CGI hiába ütnek meg egy színvonalat, ez ahhoz kevés amit el szeretnének adni velük. Marczinka Bori tehetsége nem kérdés, igazán kár, hogy szerepe szerint egyetlen cél vezérli, Viola eltüntetése. A többi gyerekszínész aranyos ugyan, de inkább csak felmondják a leckét. Bokor Barna jól hozza a munkájának élő, szerelemtől vak ügyvédet, Pálmai Anna sütkérezik a szerepben, Elek Ferenc, Gubás Gabi, Pindroch Csaba, Zsurzs Kati, Járai Máté és Nagypál Gábor megcselekedik, amit megkövetel a haza, Csobot Adél pedig bájos és sokat mosolyog, amikor éppen nem énekel. Szerencsésnek mondhatom magam, mert bár az ötvenhez közelítek, a szüleim jó egészségnek örvendenek. Nem tudom, hogyan dolgoztam fel volna, ha gyerekként bármelyiküket is elveszítem, valószínűleg én is egy képzeletbeli világba menekültem volna. Szentül hiszem, hogy mindaz, amit látunk, a gyermeki elme szüleménye, ennek a számlájára írtam a logikai és dramaturgiai bakikat, a következetlenséget és az innen-onnan összeszedett meséket (nem csak a klasszikusokat) is.
Csobot Adél dala mellett a filmben hallhatunk még döbbenetesen jó betétdalokat Pálmai Anna, Nagypál Gábor és Marczinka Bori előadásában is. Remek szereplőgárda és pazar látvány "A forgatás során világossá vált, hogy nagyon jól sikerült a szereplők kiválasztása, egytől-egyig remekül hozzák a karakterüket. Ebben egyébként teljesen szabad kezet kaptam. Ahogy olvastam a forgatókönyvet, határozott elképzelésem alakult ki a szereplők megszemélyesítőit illetően. Noha például a forgatókönyv gonosz mostohája szőke, "jégkirálynő" szerű figura, Viola szerepére Pálmai Anna tökéletes választásnak bizonyult! " Ami pedig az egészen egyedi, pazar látványvilágot illeti, abban Valcz Gábor látványtervezőnek és Bárdosi Ibolya jelmeztervezőnek van megkérdőjelezhetetlen érdeme. "Bárdosi Ibolya már sok filmben megmutatta elképesztő kreativitását és látásmódját, nagyon örülök, hogy vele dolgozhattam. Hosszas fejtörés és sok egyeztetés eredménye, hogy a színvilággal és a díszletekkel végül mindenki elégedett. Hálás feladat volt megálmodni!
Frici közli, hogy majd ő elmagyarázza ezt a dolgot, ezt követően pedig előadnak egy dalt közösen a bűvészkedésről, melyben szülők lehetséges számáról szó se esik. És ezen nem segít az sem, hogy egyébként mindeközben a koreográfia kedves, és a látvány is egészen a helyén van, a jelenetben pedig történetesen a hazai független színházi szcéna egyik legtehetségesebb színésze, Nagypál Gábor bohóckodik kipödört bajusszal, végre egyszer nem sztereotipikus cigány karaktereként. Bár egyébként itt kell megjegyeznem, hogy az efféle közpénzégető produkciók egyedüli létjogosultságát nagyjából abban látom, hogy munkát adnak az egyébként krónikusan alulfizetett, jobb sorsra érdemes színpadi színészeinknek. Akik egyébként itt is megteszik, amit a forgatókönyv szűkre szabott lehetőségei megengednek nekik. Ők, és a táborozó gyerekek között fellelhető néhány egészen ügyes gyerekszínész húzza felfelé a film átlagát, de nagyon magasra, sajnos, ők sem tudják – csak annyit érnek el, hogy kisebb legyen a pusztítás, mint amire az előzetes és Dobó Kata korábbi rendezői munkássága nyomán számítottunk.