Az utolsó sorban ismét pozitív hangnemre vált a költő, és a kedvese külsejét dícséri. Mindig itt vagy a picsámba bújva, Vagy az ágyamban, a faszomra húzva, Ebbe a halál is belepusztulna, Ebben a versszakban tovább gyűrűznek a konfliktusok. Zavarja a költőt, hogy a nő túl sok időt szeretne vele tölteni, és ez még annak ellenére is idegesíti, hogy gyakorta töltik az időt ilyen esetekben szeretkezéssel. A harmadik sorban egyértelmű utalást kapunk hősünk ezzel kapcsolatos szorongására. Ha egy erősebb csákótól megrémülök, Ha a szemét állat a képembe röhög, Vagy ha túl sokan vannak a rendelt sörök, Ebben a verszakban a költő gyermeki énje sejlik fel. Így szórakoztatta egymást Kosztolányi és Karinthy - Hamu és Gyémánt. itt a kedvese, mint egy gyöngéd, védelmező édesanya időződik meg a szmünk elé. Ennek a résznek nagyon meghitt hangulata van. A koncert verzióban hallhatjuk is, hogy egyszeri alkalommal, az utolsó sorban a költő a megszokott "Gyönyörűm, nyald ki a seggem! " sort, a "Gyönyörűm, te segíts engem! " sorral helyesttesíti. Jog hogyha van: az én jogom, Enyém itt minden hatalom, A farkam áll, védi a kotonom, Újabb éles váltás.
Nyald ki a seggem. Írta Kosztolányi Dezső | Urban Legends Kosztolányi dezső nyár nyár near earth Nyár, nyár, nyár – Wikiforrás "Nyald ki a seggem, Karinthy! " – Az irodalomtörténet legszórakoztatóbb barátsága - Dívány Kosztolányi dezső nyár nyár near earth object "S ha lángszerelme sápadt őszbe vénül / s zöld pártadísze hullong a fejérül, / virrasztom árva, bús menyasszonyom. " Kosztolányi az impressziók, hangulatok költője volt, és tökéletes tudója a mesterségének. Ezen a héten Kosztolányi Dezső Nyár című gyönyörű versét ajánljuk. Nyald ki a seggem. Írta Kosztolányi Dezső | Urban Legends. Nem szükséges mindig mindent megmagyarázni, indokolni és igazolni. Vannak művek, melyeket egyszerűen csak olvasni kell, átadni magunkat a versnek, miközben a vers átadja magát nekünk. Kosztolányi lírai alkata nem engedi az egzakt tények utáni vágyat, sokkal inkább a gondolatok és érzelmek át- és továbbgondolását indítványozza, játszik velünk és őt olvasván mi örömmel játszunk. Köztudott, hogy eszménnyé emelte a pacifizmus és az előítélet-mentesség értékét, ami az etika művészet felé fordított oldalán valósul meg.
Egy időben úgy hírlett, hogy a két barát rendre röhögőgörcsöt kapott a temetéseken. Havas Gyula temetésén például az szolgáltatta a humorforrást, hogy Osvát Ernő beszédében valamiért mindenáron az akkor még élő Tóth Árpádot szerette volna elbúcsúztatni. Tóth Árpád temetésén pedig egy véletlenül talált szappan okozta a vigadalmat. Karinthy erről a pillanatról így írt Az Est című folyóiratban Kosztolányi halála után: "Emlékszel, Didus, a legutolsó temetésre, ahol együtt voltunk? Egy nagyon kedves barátunkat temették, akit mind a ketten gyöngéden szerettünk. Könnyes volt mindkettőnk szeme, de egyszer csak, ott a ravatal szélén, megbotlottam valamibe: lenyúltam érte és szótlanul megmutattam Neked: egy darab szépen csomagolt toalettszappan volt. Egymásra néztünk és szótlanul kifordultunk a halottasházból, hogy botrány ne legyen. " Kosztolányi már unokatestvérével, Csáth Gézával is temetősdit játszott A két telefonbetyár Persze a két barát semmilyen humorforrást nem vetett meg, kamaszok módjára telefonbetyárkodtak.
A két költő barátsága olyan szoros volt, hogy a tájékozatlanabbak gyakran összekeverték őket – annak ellenére, hogy külsőre semmilyen hasonlóságot nem mutattak –, talán ezért is fordulhat elő ez a bizonytalanság az anekdota szereplőit illetően. Akasztófahumor a temetőben Kosztolányi és Karinthy ugyanolyan hévvel rajongtak az akasztófahumorért. Arany ZsuzsannaKosztolányi Dezső élete című könyvében arról ír, hogy egy alkalommal, amikor egymás ugratásával szórakoztatták magukat, és a két évvel idősebb Kosztolányi kifogyott az ötletekből, ránézett Karinthyra, majd határozottan kijelentette: – Akármit mondsz, akármit írsz, te fogsz előbb meghalni. Barátja természetesen felvette a kesztyűt, és azonnal rávágta: – Te fogsz előbb meghalni. Egy darabig győzködték egymást saját igazukról, majd Karinthy Kosztolányinak nyújtotta kezét és azt mondta: – Fogadjunk egy tizesbe. Ha te halsz meg előbb, adsz nekem egy tizest. Arany Zsuzsanna szerint a legtöbb anekdota nem valós, viszont sokat elárul a költőpáros halálhoz való hozzáállásáról.
Van egy kis problémám, ami a fót, illetve Lipusz Zsolt nemrég megjelent irodalomtörténeti szösszenetét illeti. Az egyébként kiváló szerző ugyanis elfelejt megemlíteni egy egyáltalán nem elhanyagolható tényt, mégpedig azt, hogy az általa kedélyesen emlegetett Harmos-Schliezsinger Ilona egy zsidó kurva volt, akit 1944 őszén éppen Fiala mentett meg az Ádám nevű fiával együtt nyilas karszalagot viselő bűnözők kezei közül. "Hálából" Harmos (akkor már Kosztolányi özvegyeként) 1946-ban megtagadta, hogy Fiala népbírósági tárgyalásán tanúként megjelenjen, és a valóságnak megfelelően igazolja a történteket. Sőt a kéréssel hozzáforduló Fiala feleségét egyszerűen kirúgta. De akinek még ez sem elég, az olvassa el Harmos Ilona háború után megjelent, hazugságokkal teletűzdelt visszaemlékezéseit (Tüzes cipőben), amiből egyértelműen megállapítható, hogy Lipusz Zsolt itt - tudva vagy tudatlanul - egy gátlástalan cionista kurvát népszerűsít. És ez sajnos senkinek sem tűnik fel. Továbbá a szerző azt sem tartja fontosnak, hogy említést tegyen Karinthy zsidó származásáról (apja eredeti neve: Kohn) vagy Karinthy szintén zsidó feleségéről, Bőhm Arankáról, akitől Ferenc nevű fia született.
jaj, az olyan vicces volt. Gyere ide nyuszikám, adok egy puszit"
Ezt hogy érti? Souther: Úgy, hogy részekben itt-ott megvannak... Deloris: A föld alól is elővakar és... Souther: Deloris... hívhatom Delorisnak? Deloris: Hívhat, ahogy akar, csak védje meg az életemet! Deloris: (a tisztelendő anyáról) Ez a nő nem szeret. Souther: Ugyan, a szent lelkű emberek mindenkit szeretnek. Tisztelendő anya [ szerkesztés] Ohara atya: Szentül megfogadta, hogy segít minden rászorulón. Tisztelendő anya: Vicceltem… Tisztelendő anya: (az első kóruselőadásról, amit Deloris szervezett) Tánckar? Bugi-wugi a zongorán? Mit képzelsz? Deloris: Elképzeltem, Vegasban hogy töltik meg a nézőteret. Bár én még nem írtam ide posztot, vagy kommentet, de egyre bicskanyitogatóbb, úgyhogy biztos hogy fogok. : cancunparducsajok. Mi jön még? Popcorn? Ráadás? Ez itt nem egy lokál vagy egy kaszinó. Tisztelendő anya: Akkor zárjuk le a vitát szavazással. Deloris: Szavazzunk? Tisztelendő anya: Persze, Mary Clarence. Ez egy zárda, nem rendőrállam. (arról, hogy min kellett keresztülmennie a nővérekkel, hogy megmentse Delorist fogvatartóitól) *Téged teszlek felelőssé mindenért. Kabarékórust csináltál a zárda kórusából! Felforgattad az életünket!
A magán életben is rém irritáló az a típusú ember, aki a se veled se nélküled kapcsolatát kipakolja a barátoknak, közelebbi ismerősöknek és ELVÁRJA, hogy a 4. alkalommal is ugyanolyan megértő és lelkes legyél, hogy ők megpróbálják újra. Kurvára nem érdekel kinek mennyi ideje van ilyen elbaszott kapcsolatokra, azt csinál mindenki amit akar, úgy csapja be magát ahogy jónak látja, de tőlem senki ne várja el, hogy ehhez kislány lelkesedéssel tapsoljak, hogy dejóóóóó úúúgy örülök!! Aztán 4. Köszönöm hogy mellettem vagy 1. alkalommal is legyek megértő, kedves és simogassam a lelkét, amikor megint átbasszák a palánkon és ő megint meglepődik ezen. Közszereplőknél meg ez hatványozottan igaz, fogjátok már fel, hogy kurvaciki a nyígásotokat kipakolni, hogy szeretem, gyűlölöm, szeretem, gyűlölöm. Ezek az emberek remek történelem hamisítók lennének, mert miután kibékülnek, mindig törli is az emlékezetük a mocskolódást, amit pár hete még ráöntött a másikra. Bish és párja is biztos kellemes nosztalgiával beszélget a rengeteg ocsmányságról, amit egymásra köptek még 1-2 hete "jaj emlékszel szivem, mikor telekürtölted a netet azzal, hogy más pasikat kúrok seggbe, meg hogy vertelek?
Az a bajuszos, a feleséged. Vince: Ma elmentem gyónni. Deloris: Elmentél gyónni? Vagy csak az eszed ment el? Joey: Édes Deloris, ezt Vince küldi. Deloris: Remélem a hullája. (miután szemtanúja volt, ahogy Vince lelövette a sofőrjét) Ez csak egy sima kis sofőr volt. Persze lehet, hogy néha-néha letért a helyes útról, de ezért nem kell megölni. Először láttam gyilkosságot életemben, persze az országúton lát az ember hullát, de az egészen más. Souther: Csak két hónapra kéne elrejtenünk Deloris: Nem! Nem! Nem! Souther: Nem sok idő, és utána szabad lesz. Deloris: Tényleg? Hogy gondolta? Berak egy zsákba és elás? Egy frászt! Souther: (a templomról) Szép hely nem? Deloris: Nagyon szép. De mi leszek én itt, Quasimodo fenn a toronyban, vagy mi? Souther: Egy ideig itt kéne maradnia. Deloris: Hol? Souther: A zárdában. Ez a legbiztonságosabb. Köszönöm hogy mellettem vagy te. Gondolja, Vince itt is keresné? Deloris: Eeeeez egy micsoda? Souther: Egy zárda. Deloris: Tudja mit? Visszamegyek és megbeszéljük Vinceszel. Maga elmebeteg. Még hogy egy kurva zárdában dekkoljak, ezek azt sem tudják, hogy mi a szex.
Cirka 1988, néhány osztálytársam bekerült a Három Kívánság közönségébe. Köszönöm hogy mellettem vagy ne. Volt egy műsorelem, ami bevonta a közönséget: előre megadtak három popzenei videoklipet (nem emlékszem pontosan, de mondjuk vadiúj Michael Jackson, vadiúj Madonna, vintage Komár László), és egy szerencsés nyertes választhatott közülük. Labdákat dobtak a gyerekek közé, és aki elkapta azt, amelyikben pötty volt, kamerába mondhatta a választását. Nos, egy ponton megkérdezték a közönséget, ki szereti Komár Lászlót, páran feltették a kezüket, mire az egyiknek a kezébe nyomtak egy pöttyös labdát, hogy mutassa fel a kamerába és kérje a videoklipet. De legalább találkoztak Dévényi Tiborral.