[3] Az ősiség kiteljesítése [ szerkesztés] Nagy Lajos 1351. évi törvénye [4] – az ősiség törvénye – átírta és megerősítette az 1222. évi Aranybullát, az ősiségi cikkely kivételével, amely helyett éppenséggel megtiltotta a szabad rendelkezést minden ősi birtok felett, és a nemzetség által örökölni rendelte azt. Csak az a birtok nem számított ősinek, amit az örökhagyó maga szerzett, kapott adományba, vagy vásárolt. [3] [5] Az ősi és a szerzeményi vagyon között fennálló nagy jogi különbséget Werbőczy 1848 -ig érvényes következő tana fejezi ki (I. 57. ): "Tudni kell pedig, hogy mindenik zászlós országnagy úr és nemes birtokos ember, kinek fiai és leányai vannak, ezeknek minden beleegyezése nélkül, sőt akaratjok ellen is, tulajdon szolgálatai által szerzett és nyert vagy saját pénzével vásárolt és vett javai, jószágai és birtoki jogai iránt és felől életében szabadon, mint tetszik, rendelkezhetik s ezeknek elidegenítésére is teljes hatalommal bir, a fiaknak és leányoknak ellenmondása, tiltakozása vagy bármely más ellenkezése ellent nem állván. "
Bányabér: Másik nevén "urbura". Károly Róbert (1308-1342) uralkodása idején vezette be. A király kiváltságolt bányászai szabadon kereshettek és bányászhattak ércet. A királynak kellett fizetniük az urburát, a bányabért. DE! Így a földesúr, akinek a földjén a bánya volt, nem volt érdekelt annak feltárásában, sőt eltitkolta azt. Érdekeltté kellett őket tenni. Károly Róbert átengedi ezért az urbura 1/3-át a földesúrnak, akinek a följén volt a bánya, így az érdekeltté válik. Kapuadó: Szintén Károly Róbert (1308-1342) nevéhez fűződik a kapuadó, amelyet jobbágyportánként kellett fizetni. 18 dénár volt az összege. Harmincadvám: Károly Róbert (1308-1342) király a fellendülő kereskedelemből hasznot húzott. A határon ki és behozott áruk harmincadát kellett kifizetni. Banderiális hadsereg: A magánföldesúri csapatok és a vármegye nemesi zászlóaljai. Ősiség: Ősiség törvénye Nagy Lajos (1342-1382) nevéhez fűződik. Az 1351. évi törvényekben található az Ősiség törvénye, amely 1848-ig érvényben volt.
(Nagy) Lajos király ( 1342 -82) az ősiség et törvénybe iktatta, mely szerint a család kihalása esetén a közös nemzetségi ős más családbeli leszármazottjai örökölték az elhaltak vagyonát. Az oláhok történetírói kapva kaptak Anonymus ezen tévedésén, azzal is érvelve erdély i ősiség ük hamis tanának bizonyítékául, aminek ellentmond az a tény, hogy ők a régi római helyeket vagy szláv, vagy magyar neveikkel vették át. *... [19] Fontos még az ősiség törvénye, amelynek értelmében ha kihalt egy birtokos család, a földek a Szent Koronára szálltak vissza - az Aranybulla ugyan lehetővé tette a szabad örökítést, de úgy tűnik, az nem került át a gyakorlatba, és a király rendelkezésével csak ezt a helyzetet rögzítette. Lásd még: Mit jelent Jobbágy, Erdély, Magyar nemzet, Örökösödés, Nemzetség?
báró kiskirály szabad költözködés bányabér a nagybirtokosok XIII.
pap gyász elhunyt
Nagyszer tanári kar foglalkozott velünk: az osztályfnököm Gellért Endre, tanáraim Hont Ferenc, Sík Sándor, Galamb Sándor, Radványi Géza, Kárpáti Aurél, Abonyi Géza… (Én addig csak pengs regényeket olvastam. ) Mániákusan kezdtem ragaszkodni a pályámhoz, óriási szellemi fizikai erfeszítéssel, hogy életképességemet bizonyítsam. 1950-ben diplomáztam, majd Pécsre szerzdtem. Ez a színház akkoriban fénykorát élte. Szendr József volt az els igazgatóm, mesterem, tanácsadóm, az "Etalon". Pécsett a budapesti Nemzeti Színházban is látható darabokat vitte színre. Ez a különleges, élethabzsoló színházi szakember és pedagógus klasszikus színházi morállal vezette társulatát. Lehetséges, hogy akadtak nála modernebb, izgalmasabb színházteremtk, de jobbak semmiképpen sem. Szendr Jóska igazgatósága idején a színház volt a szerelmünk, szórakozásunk, mániánk. Kálmán Olgának úgy 5000 kérdése lenne Simicskához | Magyar Narancs. Kitn szellem együttest gyjtött maga köré, itt semmi sem béklyózta a pályakezdket. A színházi gátlástalanság korszakát éltem, nem zavart semmiféle stílustörekvés.
A polgári után beálltam kesztysinasnak (de soha nem hozakodtam el vele akkor, amikor ebbl hasznot lehetett volna húzni). Négy évig dolgoztam inasként egy mhelyben, brkikészítést, brfeldolgozást tanultunk. A pénzt hazaadtam. Mire 1943-ban segédként felszabadultam, már nem volt kesztybr, így cipfelsrész-készít lettem. Aztán elfogyott a felsbr is. Asztalossággal próbálkoztam, késbb nyakkend-készítéssel. Majd anélkül, hogy akartam volna, elvittek Szerbiába, egy kis "kirándulásra". A háború alatt eszembe sem jutott, hogy meg lehet halni. Ers és szívós voltam, bírtam a napi 8-16 óra csákányozást. Rám is szóltak: ne siess, mert holnap meghalsz! A kidöntött óriásfák tövénél a Színházi Élet mellékletét olvastam, amit magammal vittem. Kálmán györgy betegsége. (…) 1945 februárjában érkeztem haza. Még világosban érkeztem a Baross utcába. Nem volt város … A Ráday utcában, otthon, mindent zárva találtam. Édesanyámat elvitték – akkor láttam utoljára, amikor elindultam. Hülye, gonosz, feleltlen, buta kamaszgyerek voltam.