Abban a hónapban szakszervezeti segítséggel kerül be egy nyugdíjasoknak fenntartott panzióba. Kérdem Gergőt: beugorhatnék-e a papához? Azt mondja: inkább, mint a sunnyogás. Úgy alakul: nem találkozom többé Madaras Józseffel. Végső búcsút vettek Madaras Józseftől | 24.hu. 2007. április 24-én Gergő felhív. Szavai rajzolják ki bennem az utolsó képet az apjáról. Ül magában, a panzió apró szobájában, homloka az asztal lapján. Józsi, az isten. Már nincs benne élet. Forrás: Madaras József hagyatéka a család engedélyével
Beszélték, hogy Olty visszavette volna, Madaras azonban nem kérte ezt. 1958-tól vendégként a József Attila Színházban, 1959-ben Győrben játszott, itt fegyelmi vétség miatt letiltották a színpadról. Felsőbb pártfogói közbenjárásra a "vad titán" Szegedre került, ahol sikeres kísérleti színházat hozott létre, de ennek ellenére renitenssége miatt innen is eltanácsolták. 1960-ban az Állami Déryné Színházhoz szerződött, majd 1961-től 1966-ig a Thália Színházban, 1966-68 között a Pannónia Filmstúdió szinkrontársulatában játszott. Ég vele, Csupati őrmester! - Blikk. 1968-tól az Irodalmi Színpadnál, 1971-től a Nemzeti Színházban volt tag (1973 és 1975 között szabadúszóként élt). 1977-ben Várkonyi Zoltán hívására vendégszínészkedett a Pesti Színházban, majd 1978-ban (ahogy ő maga fogalmaz) át kellett szerződnie a Magyar Filmgyártó Vállalat (Mafilm) színtársulatához. Madaras elsősorban robosztus munkás- és parasztfigurák, sorsukkal elégedetlen, kitörni vágyó kisemberek megszemélyesítőjeként vált ismertté. Fojtott indulatú, természetes játékstílusú, markánsan fotogenikus alkat volt.
Pályájának egyik legemlékezetesebb állomása, s egyben magyar színháztörténeti esemény volt Hábetler Jani megformálása Fejes Endre Rozsdatemető című regényének színpadi változatában: a szerepet teljes átéléssel, igazságérzetének teljes érvényesítésével játszotta el "életre-halálra". Az egyik legtöbbet foglalkoztatott filmszínészként (mintegy 350-400 filmben, tévéjátékban szerepelt) Madaras nélkülözhetetlen figurája volt a Jancsó Miklós r endezte filmeknek (Szegénylegények, Csillagosok, katonák, Csend és kiáltás, Égi bárány), Kovács András filmjeiben végigjárta a kis szerepek iskoláját, Gáll István Ménesgazdájában a robbanékony, de gyanútlanul jóhiszemű és tragédiába zuhanó főhős alakjába bújt. Emlékezetes alakításokat nyújtott számos tévéfilmben és sorozatban (Princ, Bors, Egy óra múlva itt vagyok), legnagyobb sikerét ezen a téren Csupati őrmester megformálásával aratta a Kántor című televíziós sorozatban. Az 1980-as években rendezőként is kipróbálta magát. Madaras évekig a figyelem középpontjában volt, jobbnál-jobb szerepeket kapott, pályája egyre magasabbra ívelt, a kultúra irányítóival is jó kapcsolatokat ápolt, még Kádárhoz is bejárása volt.
Abból idézte Madaras szavait: "az én világom szigorú magány". A színész élete addig tart, ameddig porondon van. De Madarast megőrzi az a több mint száz játékfilm és tévéprodukció, amelyeknek szereplője volt. Sokak számára ő az igazi szegénylegény, a legmeghatóbb Hábetler János, Fejes Endre hőse, és a kedves Csupati őrmester, a filmbéli Kántor gazdája. Minden búcsúzó utolsó szava ez volt: Isten veled, Jósti! Mónika lánya sírva mondta: Isten veled, papa! sebes
A csöppségek ajkáról elhangzott anyák napi versek meghatóak.
Horváth István: Anyanyelvemben őrizlek téged Anyám a hangod nem hallom többet. Anyanyelvemben őrizlek téged. Szavaid szívem mélyén dübörögnek. Úgy zengik vissza a mindenséget, ahogy azt tőled szóval tanultam. Kis nép nyelvén, de Anyám, tiéden. Anyám vagy, s én is fiad, ki voltam. Ez nem szégyenem se büszkeségem. Anyám vagy! Most már csak a szavakban! S, hogy többé hangod, jaj, nem hallhatom, drágább a szavad, mélyebben dobban. Nincs a földön oly kincs, se hatalom, mely megfolythatna fiad ajkán. Dédunokád is őrzi "Vénanyót". Nem kell előtted pirulnunk, Anyám,. Megőrizzük, mit ajkad ránk hagyott. Létay Lajos: Édesanyám, mit segítsek? Édesanyám mit segítsek? Cukrot törjek? Hozzak lisztet? Megpörköljem tán a kávét? Elszaladjak hagymaszárért? Neked száz és száz a dolgod, míg ebédünk egybehordod; míg az asztal megterítve, csak te fáradsz, te s megint te! Anyák napi versek - A legszebb versek anyák.... Ámde én nem hagylak téged, tétlen mint is nézhetnélek? S épp ma van lám neved napja, hát így üld meg, mosogatva? Édesanyám, mit segítsek, hogy ne fáradj, légy mind frissebb?
Ó, ha csillag volnék kerek égen, csorogna a földre sárga fényem – jaj, de onnan vissza sose járnék, anyám nélkül mindig sírdogálnék. Pákolitz István: Anyámnak Hogyha virág lennék, ölelnélek jó illattal; hogyha madár lennék, dicsérnélek zengő dallal; hogyha mennybolt lennék, aranynappal, ezüst holddal, beragyognám életedet csillagokkal. Virág vagyok: ékes, piros szirmú, gyönge rózsád, madár vagyok: fényes dalt fütyülő csöpp rigócskád, eged is: szépséges aranynappal, ezüstholddal, beragyogom életedet csillagokkal. Donászy Magda: Ajándék Színes ceruzával rajzoltam egy képet, anyák napján reggel, Édesanyám néked. Lerajzoltam én egy aranyos madarat, aranyos madárra aranyos tollakat. Elkészült a madár, Nem mozdul a szárnya… Pedig hogyha tudna, a válladra szállna. Eldalolná csöndben tenéked egy dalban, amit anyák napján mondani akartam. Donászy Magda: Anyák napján Tavaszodik, kis kertemben kinyílik a tulipán. Ragyognak a harmatcseppek anyák napja hajnalán. Anyák napi versek elhunytaknak teljes film. Kinyílott a bazsarózsa, kék nefelejcs, tulipán, neked adom anyák napján, édes-kedves anyukám.
Örkény István "Szeretetük átlát a hegyeken, hétmérföldes csizmával lépked a szeretetük, s egy léghajót elkormányoznak a szeretet erejével, ha rajta utazik gyermekük. " Fazekas Anna "Hajnaltájban rétre mentem, harmatcseppet szedegettem, Pohárkába gyűjtögettem, nefelejcsem beletettem. Hazamentem, elpirultam. Édesanyám mellé bújtam, Egy szó sem jött a nyelvemre, könnyem hullt a nefelejcsre. Anyák napi versek. " Cser Gábor "Anyukámat meglepem, de kicsi a tenyerem Nem fér bele annyi virág amennyire szeretem. Kis kezemmel mit adhatok? csak az egész világot; vagy tán, ami ennél is több, e néhány szál virágot. " Cseh Fercsák Ildikó Anyák napjára (részlet) "Gyerekként fogtad a kezem, velem sírtál, ha elestem. Lázas voltam, Te ápoltál, öleléssel gyógyítottál. " Szabó Szalay István Tiszteljétek az Anyákat Tiszteljétek az Anyákat, mert bennük van az élet, lehet Ő fekete vagy fehér, ne tégy külömbséget, mert tiszteletet érdemel, ki az életet megszűli, élhet bárhol e Földön, s Anya a neve neki, megfoganva az élettel birkózik a halállal, betegágy mellett virraszt örök szorongással, bánatod megoszthatod, mindig barátod marad, akkor is veled lesz, mikor már mindenki elhagy, tiszteljétek az Anyákat, Ő ott fog állni jóban, rosszban, szeressétek őket, amíg lehet, mert Anya csak egy van.
A kicsi teste csupa nyugtalanság, s most elgondolni nem tudom, hogy ül. Virágosodban könyörülj meg rajta, hogy szegény ne szenvedjen tétlenül. Mezőiden ne csak virágmagot vess, virágaid közé vegyíts gyomot, hogy anyám keze gyomlálhassa kerted: asphodelosod és liliomod. Fazekas Anna: Köszöntő Hajnaltájban napra vártam, hűs harmatban térdig jártam, szellő szárnyát bontogatta, szöghajamat fölborzolta. Hajnaltájban rétre mentem, harmatcseppet szedegettem, pohárkába gyűjtögettem, nefelejcset beletettem. Anyák napi versek elhunytaknak magyar. Hazamentem, elpirultam, édesanyám mellé bújtam, egy szó sem jött a nyelvemre, könnyem hullt a nefelejcsre. Édesanyám megértette, kicsi lányát ölbe vette, sűrű könnyem lecsókolta, kedve szóval, lágyan mondta: "Be szép verset mondtál, lelkem, be jó is vagy, kicsi szentem! " S nyakam köré fonva karját ünnepeltük anyák napját.