Rendhagyó sorok, személyes élmény: Történt az a szomorú eset, hogy hétfő délután a Szépvölgyin mentem volna felfelé, ám hiába nyomtam a gázt, az autó alig kúszott 10-el. Nézem a tükröt, füst nincs, hát csak nem turbó. Nameg amúgyis, ennél még egy szívó is jobb. Nem vagyok autószerelő, nem értek hozzá, ilyenkor mint minden laikusnak, végigfutott az agyamon minden lehetőség, a "meglazult egy csavartól" egészen a "biztos százezrek lesz" verzióig. Szóval szépen kúszok felfelé az úton, szúrok egyes padlógáz, semmi. Próbáljuk meg, hátha majd kettesben: megugrik az autó, majd kúszik tovább. Naaa, talán egyes újra. Semmi. Elakadásjelző kirak, szépen kúszogatok felfelé, sasolva hol tudok leparkolni. Hamarosan – Újpest Fanatics. A montevideo utca után volt is egy hely, ami nagyon nagy szerencse, ez az a környék, ahol kihalásos alapon lehet csak parkolóhelyet találni. Van még viszont egy leküzdendő akadály: Marha "magas" a padka, az autó alacsony, emelkedőn is vagyok és nicsak, a vízhőfok... pirosban járunk apukám! Ez az utolsó szikla, ezt még meg kell mászni, aztán lehet pihenni, gyerünk kicsikém, meg tudod csinálni!
A DVSC boltjának vezetője szerint egyértelműen befolyásolja az ajándéktárgyak eladását a csapat szereplése, hiszen a DVSC egy brand, aminek értékét nagyban meghatározza, hogy épp mennyire megy a csapatnak a játék. Bernáth szerint egyértelmű, hogy a shop forgalma is növekedne, ha tízezer feletti nézőszám lenne, és a csapat megint a Bajnokok Ligájában szerepelne. A mezeladásokkal kapcsolatban egyébként nem mi voltunk az első érdeklődők, két éve a Magyar Nemzet ugyanezt a körkérdést tette fel a klubvezetőknek. Érdekesség, hogy akkor is a DVSC volt az egyik klub, amelyik válaszolt, a 2015/16-os szezonban 347 szerelést adtak el saját bevallásuk szerint. Ehhez képest érdekes, hogy mostanra a harmadára-negyedére esett ez az eladás. Két éve a Haladás 70, a Vasas pedig 150 darab eladott mezt vallott be önként, vagyis már akkor is látszott, hogy nem túl nagy biznisz itthon a mezek forgalmazása. A többi magyar klubnál egyelőre becsülni sem lehet a mezeladásokat, a legtöbben az éves beszámolójukban sem emlékeznek meg erről.
Az MLSZ összesítése szerint a tárgyieszköz-tao majdnem negyede, vagyis mintegy 3, 5 milliárd forint ment sportszerre, pályatartozékra, pályakarbantartó gépre, sporteszközre és sportegészségügyi gépre. Ezen felül a teljes tao-összeg 31 százaléka ment utánpótlás-nevelési támogatásra, amiből mintegy 2 milliárdot tettek ki a sporteszközbeszerzések. A fentiekből látszik, miért lehet nagy üzlet egy magyar sportmárkát beindítani, főleg politikai hátszéllel, összességében ugyanis évente több milliárdos piacról beszélhetünk. És ez még csak a foci, a többi kiemelt sportágban (kézilabda, kosárlabda, vízilabda, jégkorong, röplabda) ugyan nem ekkora összegről beszélhetünk, de szintén több száz, vagy akár ezer gyermek öltöztetése kerülhet szóba. És ez nemcsak mezeket, hanem egyéb sportdresszeket, melegítőket, hátizsákokat, kabátokat, nadrágokat is jelent az esetleges beszállítónak.