Ábrahámhegy Vízparti, közvetlen vízparti, valamint vízparti jellegű eladó balatoni lakások, társasházi öröklakások, lakóparkok lakásai, Penthouse lakás, Garzonlakás, Manzárdlakás, Szuterénlakás, Loft lakás, Műteremlakás, Stúdiólakás Ábrahámhegyen, Ábrahámhegy közelében Nincs megfelelő ingatlan!
Amennyiben az böngészése során bármely hirdetésünkkel kapcsolatban problémát, esetleg kifogásolható tartalmat tapasztalsz, kérjük jelezd azt nekünk az ügyfélszolgálat menüponton keresztül. A hirdetés azonosítóját (2703577), és/vagy URL címét küldd el nekünk, hogy azt munkatársaink ellenőrizni tudják. Az nem vállal felelősséget az apróhirdetésben szereplő termékekért.
Robert Ingersoll Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem. (magyar népdal) Terád gondolok szerelmem, kínban és örömben égve, távol vagy tőlem e súlyos, e sorsdöntő órán, mégis mellettem állasz. Boldogan fogom a kezed. Magamba ölellek, mint mikor fiadat fogantam, sikoltok most is, mint akkor a kerti lugasban. De akkor a kéj kínjától, most a kín gyönyörétől. Akkor, mert méhembe zártan a Fiút, most, mert átadom néked, ki messze vagy tőlem e súlyos, e sorsdöntő órán s tán halálod kínjában rágod az idegen földet, mint én harapom s tépem az itthonit, életadómat. Ha meghalok, együtt járunk Aaru Mezején, együtt a gyönyör Ligetében, ó, szerelmem, távoli kedves... Körmendi Ferenc: Boldog emberöltő – Wikiforrás. " Kodolányi János "óegyiptomi" szerelmesverse, Az égő csipkebokor c. regényből Hét napja is elmúlt, hogy utoljára láttam a kedvest, Rámtört a betegség, Testem is elnehezült, nem viselek gondot magamra sem én már. Hiába a tudós orvosok látogatása, Nem enyhül meg szívem a gyógyszereiktől. a varázsló főpapok sem sokat érnek, hogyan is tudnák ők, mi az én nyavajám!
Sokat sírtam, sokat tanúltam, És minden új nap megrabolt Hideg lidércláng már a múltam És sáros csillag már a hold. (1913. 17. szám) Barátnőimhez Miként a hű csöndes, komoly virág mely éjszakára fejjel búba csügged, de föltekint, ha érzi már a hajnalt, - - úgy várom én őt halk virágreménnyel. (1914. szám) Jó volna szépen élni Miért vagyok tüzes seb, fájdalmak forró kútja s ha már eltölt szinültig keserve millióknak, mért nem szökik magasba, a megvakúlt menyégre véres betűket írni... Jaj mért kell sírni, sírni? (1917. 1. szám) Ki talál meg? Irdatlan nagy úton elvesztettek engem, jó meleg tenyérből hideg földre estem. Hideg földre estem, nyitott szemmel, ébren, bitang jószág lettem, látom, tudom, érzem. (1917. 14. szám) Valami halk virúlást... Valamit, valamit, ami hasonlítson az örömhöz csak amiként a fű a fához a csillaghoz a mécs világ, valamit, valamit... (1918. szám) Az anya dalol I. Halvány, halvány a szerelem, már nem vakítja a szemem, már nem tombol a szívemen, elcsöndesült a szerelem.
Minden általánosítás veszélyes, még ez is. Források [ szerkesztés] C Citatum - Alexandre Dumas idézetek Külső hivatkozások [ szerkesztés]