A fejlett területekre jellemző többrétű közlekedési munkamegosztásban a nemzetközi és regionális szerepű autópályára ezt a többletfeladatot nem lehetett már rálőcsölni, emiatt volt szükség a régi SS12-es út kiváltására a legkritikusabb szakaszon, Bressanone déli kapuja és az északi rész, Varna között. A hét műtárgya - Millenáris. Az új út szinte teljes, öt kilométeres hosszában az autópálya és a vasút nyomvonalát követi, miközben hosszának java részét alagutak teszik ki (összesen három, de az elágazások miatt a számbavétel kissé nehezített). A felszíni szakaszok is sűrűn beépített területen haladnak, ezért "hagyományos", nyitott szakasz szinte nincsen, teljes hosszában bevágásba, illetve zajgátló falak közé kényszerített műről van szó. A műtárgyak formálása egyértelműen levezethető a területen futó közlekedőutak szoros helyzetéből, párhuzamosságából. Az egymást kis szögeltéréssel metsző utak, vasutak miatt a geometriai metsződésből adódó hosszú, "szalámiszerű" formák alkalmazása és tökélyre fejlesztése vizuálisan már az egész projektet elviszi a hátán, a szellőzőkürtők kitorkollásának formálása erre finoman játszik rá.
Éles kontrasztot képez ezzel a Varnai ipari negyedben megépült szakasz, ahol a nagyobb rendelkezésre álló terület hagyományosabb, szögletesebb formálást eredményezett, de az alagútbejáratok "kint-és-bent" játéka itt is izgalmas. Egyszerű, a talajba hatoló "lyuk" helyett papírhajtogatásra emlékeztető műtárgyak bizonytalanítják el a határt külső és belső tér között, miközben a vasbeton zsaluzása természetesen mintaszerű és szemet gyönyörködtető. A vizuálisan is többrétegű zajgátló falak vonulata már csak hab a tortán. Az útépítéshez általában a természetkárosítást kapcsoljuk gondolatban, fokozottan így van ez, amikor erősen tagolt, topográfiailag változatos tájon történik ez. A beavatkozás elkerülhetetlen, az ember saját logikája szerint formálja át a tájat. Hogy ez a beavatkozás megmarad-e az egyszerű környezetrombolás szintjén, vagy olyan értékek is születnek, amelyek a rombolást ellensúlyozni képesek, szinte kizárólag azon múlik, hogy a tiszta funkción túl építészetileg-tájépítészetileg értékelhető alkotás születik-e. Könnyű nekik – mondhatnánk, hiszen a Bressanonét övező hegyek, az utolsó négyzetcentiméterig megművelt és karbantartott földterületek eleve megfelelő terepet kínálnak az artisztikus beavatkozásokra, még ha csak egy útépítés is az.
Üdv Nagya [ Szerkesztve] Telefonoknak 2 nagy ellensége van: H2O, és a Gravitáció Gabes13 Üdv! Akkor neked más megoldás kell, ha meg mindig 10-en vagy. Írj nekem vagy natë-nek, hogy tudj váltani 11-re onnan meg tovább.. Stay Free-Stay Rebel! Fuck the systems! hunhool1979 Asszonyomnak find x2 pro van, megjelenés óta használja, nincs az a pénz amiért megválna tőle. Imádja Nekem eddig a legjobb telefonom volt a findx2 pro szoftveres szempontból. Nagyon sok kényelmi funkció és beállitási lehetőség van benne. 1 napig bìrtam egy Note 20 ultrával és mentem vissza, más kérdés a kamera rész, mert az nem hozta azt a minőséget, amit vártam, de ennek ellenére szerettem én is. Igen jön! Egy másik topicban megkérdeztem, melyre Bog válszolt igaz még csak ködösítve, de sejtetve a választ. [Re:] Horizon Forbidden West - Nyugati kihívások - PROHARDVER! Hozzászólások. Sőt a Tech2 YouTube vsatornájan is megjelent ma egy videó az Oppo Find X5 Pro-ról, melyben Laci is megszellőztette a hazai elérhetőséget. Mire gondolsz? Arra, hogy az előrendelők között kisorsolnak egy DJI Mavic 3 drónt?
DJI Mavic 2 Pro teszt videó - Magyarország, Megyeri híd - YouTube
A DJI jó ideje kínál egészen profi megoldásokat a drónok terén, ugyanakkor a cég meglehetősen széles portfóliójában megtalálhatók a nem olcsó, de azért megfizethető hobbigépek, illetve az egészen korrekt árú, kifejezetten a fiataloknak szánt belépő modellek is. A Mavic 2 Pro a szórakozásra szánt és az igazán komoly gépek között helyezkedik el valahol félúton, ezt a közel félmilliós ára is tükrözi, ugyanakkor ennyi pénzért tényleg a lakossági kategória jelenlegi csúcsát kapjuk. Megreptettük és nem csalódtunk Fotó: Csanádi Márton / PRAKTIKUS A Mavic 2 Pro a 2016-ban debütált elődjéhez hasonlóan egészen kompakt, bár a korábbinál áromvonalasabb dizájnt kapott: a propellerek szokás szerint könnyen lepattinthatók, az őket tartó karok pedig szépen behajthatók a géptest mellé. Mavic Air 2: tátott szájjal reptettük a DJI új drónját | 24.hu. Ilyen formában (91 x 84 x 214 mm) a drón simán szállítható akár egy kisebb oldaltáskában is, arról nem is beszélve, hogy így a reptéri biztonsági ellenőrzése során sem szúrja annyira a szemet, ha esetleg a kézipoggyászunkban vinnénk fel a repülőre a gépet.
A DJI új gépe mindent tud, amit manapság egy minőségi hobbidrónnak tudnia kell, üzemidőben most ez képviseli a csúcsot, hatótáv és kapcsolat szempontjából pedig a Mavic 2 Próval vetekszik. Abszolút kezdőknek még mindig a Mavic Minit ajánlanánk, viszont, ha valaki komolyabb eszközre vágyik, és nem akar félmilliót fizetni, annak itt a Mavic Air 2, amiből az alapcsomag 300 ezer forintba, a három aksit, töltőállomást, hordtáskát és lencseszűrőket is tartalmazó fly more combo pedig 370 ezer forintba kerül.
Az ára borsos, 495 000 forint környékén mozog a hazai boltokban, de ezért a pénzért egy egészen profi és sokoldalú gépet kapunk, aminél jelenleg tényleg nincs jobb a piacon. A közel félmillió persze elég kemény összeg, szóval ha kell alternatíva, és valaki beéri kevesebbel, akkor választhatja a közel százezerrel olcsóbb Mavic 2 Zoom ot, vagy akár az általunk korábban tesztelt Mavic Air t is – utóbbi bőven 300 000 Ft alatt kapható, és utazós hobbidrónnak még mindig tökéletes. Fotó: Csanádi Márton / A Mavic 2 Prót a DJI hivatalos márkakereskedése, a DJI ARS Budapest biztosította számunkra.
Kontroller az elengedhetetlen okostelefonnal Fotó: Csanádi Márton / Ahogy a legtöbb lakossági DJI drón esetében, most is kapunk egy meglehetősen masszív és strapabíró távirányítót, a repülési adatokat megjelenítő kijelzővel, de a reptetéshez most is szükség lesz egy iOS vagy Android operációs rendszert futtató okostelefonra, amit szokás szerint a kontroller aljáról lenyitható karok közé lehet beilleszteni. Pozitívum továbbá, hogy a Mavic Air után itt is kicsavarhatók a foglaltból az analóg karok, így a távirányító is kényelmesen és biztonságosan szállítható. REPTETNI GYEREKJÁTÉK Már a Mavic Airről is azt írtuk, hogy a hülyebiztos megoldásoknak hála gyerekjáték reptetni, és ez hatványozottan igaz a Mavic 2 Próra is, hiszen a gépet mindenhol szenzorok borítják: kettős érzékelés elől, hátul és alul, de találunk érzékelőket felül, a jobb és a bal oldalon is. A gép környezetét figyelő szenzorokban ezúttal sincs hiány, sőt! Fotó: Csanádi Márton / A gyakorlatban ez annyit tesz, hogy nem ütközik neki semminek (hacsak át nem kapcsolunk sport módba): a kontroller már eleve eszeveszett sípol, ha megközelítünk valamit, a szoftver meg egész egyszerűen vagy megállítja a gépet, ha akadályt érzékel, esetleg kikerüli az elé kerülő objektumokat – se embernek, se fának, de falnak sem tudtuk nekivezetni a drónt.