Közülük többen – Ascher Tamás, Mácsai Pál, Kovács D. Dániel – nem is csak a nevüket adták támogatóként, de részletesen kifejtették azt is, miért tartják nagyszerű jelöltnek Eszenyit. Az M5 Híradója azt is közölte csütörtök este: "Tarlós István kétszer is meghosszabbította Eszenyi Enikő kinevezését, hiszen őt nem érdekelte a politikai megfelelés". Ha másról nem, erről a megint súlyos csúsztatást tartalmazó mondatról bárkinek eszébe juthat az előző előtti vígszínházi igazgatói pályázat körüli botránysorozat. 2013-ban ugyanis bejelentkezett a színház vezetésére a vállaltan kormánypárti Balázs Péter is, és minden jel arra utalt, hogy a fideszes városvezetés szeretné nekiadni a színházat. "Távol maradni is politika, Enikő" – Eszenyi ellen tüntették a Vígszínházban – Contextus magazin. Amikor ugyanis a közfelháborodás után az is felmerült, hogy Balázs Péter pályázata érvénytelen lenne, a főváros zárt ülésen inkább eredménytelenné nyilvánította a pályázatot. Balázs Péter a botrány miatt bejelentette, nem pályázik újra a főváros által szinte példátlan módon csak másfél éves időtartamra kiírt pályázaton, amelyet az egyedüli induló Eszenyi nyert meg (majd másfél év múlva újra).
"A Vígszínházat rajongva szeretem, ezért élek, szívügyem, én mindent megteszek a színházamért, még annál kicsit többet is " - tette hozzá az adásban. Úgy tudjuk, Alföldi Róbert elkezdett mozgolódni a háttérben, és megcélozta a színház igazgatói székét. Erre minden esélye megvan, hiszen egyértelműen jobb kapcsolatot ápol a balliberális politikai körökkel, és az új fővárosi vezetéssel, mint Eszenyi Enikő, aki nem ment el tüntetni Karácsony Gergellyel és a három pesti színházzal. Alföldi Róbert már az előválasztás második fordulója előtt támogatásáról biztosította Karácsony Gergelyt, akinek a DK-s Kálmán Olga és a momentumos Kerpel-Fronius Gábor volt az ellenfele; a Nemzeti Színház egykori igazgatója részt vett a balliberális politikus egyik kampányrendezvényén, amit pár nappal az önkormányzati választás előtt tartottak meg; az elsők között gratulált főpolgármesterré választása alkalmából. Eszenyi Enikő megrendítő részletet árult el magánéletéről - Blikk Rúzs. "Gratulálok Karácsony Gergelynek! És nagyon jó munkát kívánok! És nagyon örülök... Másik világ jön" - írta hízelegve.
Ez a cikk több mint 2 éves. Az ATV készített két interjút, két színházigazgatóval az új színházi törvény kapcsán. Eszenyi enikő tüntetés élő. Eszenyi Enikő, a Vígszínház igazgatója például azzal magyarázta, hogy miért nem vett részt a hétfői tüntetésen (ahol a törvénymódosítás ellen tiltakozott néhány ezer ember, és nem mellesleg több színház is), hogy meggyőződése szerint "szakmai úton" kell elintézni, ami helyett szerinte ezen a demonstráción a "politikai diskurzus" került előtérbe. Eszenyi eszmefuttatása leginkább azért érdekes, mert többen is jelezték: szakmai eszmecserére nem volt lehetőség a színházak és a kormány között. Eszenyi Enikő amúgy a szerdán megszavazott törvényről annyit mondott csupán: megfelelő szakemberek bevonásával elemzi a kialakult helyzetet. Azt is elmondta: mivel a törvény előírja, hogy a kormány és a fővárosi önkormányzat által közösen finanszírozott intézmények esetében a finanszírozók állapodjanak meg a színházak működési rendjében, "a két fél közötti megállapodás kialakításában hogy úgy mondjam tevőlegesen szívesen részt veszek".
A színész ezt követően zavaros spirituális eszmefuttatásba kezdett arról, hogy számára nagyon fontosak, milyenek az energiák egy teátrumban, itt pedig furcsán feketék és sárgásak voltak... Ezt követően kiderült, Szabó Kimmel Tamást korábban már valóban zaklatta egy férfi kollégája, az Alföldi Róbert vezette Nemzeti Színházban. Ezt azonban – ki tudja miért – nem fejtette ki részletesebben.
Amúgy meg nem is hívtak, de erről már nem is akarok beszélni. " Schilling Árpád nemrég a Facebookon tett közzé videót, amelyben reagál a színházigazgató interjújára. Kedves Enikő, egy tüntetésre nem azért megyünk el, mert meghívnak minket, az a vendégség, ez meg valami más. Egy tüntetésre meggyőződésből megy el az ember. Vagy hiszel azokban az emberekben, vagy nem. Vagy támogatod ezt az ügyet, vagy nem. Harmadik eshetőség nincs. Eszenyi enikő tüntetés budapest. A szolidaritás pedig mindig nyilvános, a nem nyilvános szolidaritásnak semmi értelme nincsen, hiszen éppen az a lényeg, hogy a saját neveddel, a saját arcoddal állsz ki egy ügy mellett, támogatsz embereket. A jubileumi Padlásról pedig az jut eszembe, hogy mi, színházi emberek, szeretjük azt gondolni, hogy az élet a színházban zajlik. De az élet nem a színházban zajlik, hanem az utcán, a munkahelyeken, az otthonokban, és ezt az életet sajnos súlyosan behálózta a politika. Ha valamit tenni akarunk ezekért az emberekért, akkor néha muszáj elhagyni a színház épületét.
Hogy neki már nem kell majd mindezt végigcsinálni. Hogy ő tudós lesz, aki kitör. Aki felkerül a nagy Budapestre. Hogy majd a gyerek. Mert az apa még itt, a falun, egyszerű, dolgos, kicsi ember. Na de majd a gyerek. Az lesz valaki. Tudós. Budapesten. Persze nem lesz. Vagyis valaki, valami teljesen más lesz. "Tudod $@! %, milyen az, amikor nem lehetsz az, ami akarsz? " (41. fejezet). Milyen az? Tragikus. Erről szól a gyerek története. Repkedünk itt az időben előre-hátra, ugrálunk szereplők közt jobbra és balra. Oda kell figyelni minden sorra, ha egy percre is ellankadsz és csak félig figyelve olvasol tovább, lapozhatsz is gyorsan vissza, hogy megértsd, épp kiről, épp miről szólnak a sorok. Minden mellékszereplő sorsa ki van itt bontva. És mind egy valódi tragédia. Olyan szomorú, olyan nyomasztó, olyan szívbemarkoló, olyan keserű itt megannyi történet, megannyi cselekményszál, megannyi sors… És ettől válik annyira igazivá, annyira emberivé, annyira hitelessé. Hogy mindent tisztán megmutat.
Akinek nem volt még: most íme van. Akinek volt, tudja, mit kell tenni: megfogni a kezét, megölelni, megsimogatni, hisz gyerek. Most megtudhatod róla, amit nem tudtál, mert elrejtőztél, mert elrejtőzött előled. Most megismerheted a sorsát, és azokat a sorsokat, amely sorsok az ő sorsát alakították, amely sorsokat ő is alakított. Azt mondod, nem érdekel, azt mondod, olyan idegen, azt mondod, egy senki által nem ismert ősre ütött, pedig belőled van gyúrva, hisz gyerek, és a tied. Vezet-e út a hetvenes-nyolcvanas évek falusi Magyarországának porából-sarából a fényes jövőbe? Lehet-e nagy ember - filozófus! - a gyerekből? Vagy rá is az apák és nagyapák boroskannája vár? A gyerek – Spiró György szerint korunk hőse -: sokunk közeli ismerőse. A gyerek: Háy János eddigi életművének egyik legnagyszerűbb kötete, mely a kortárs magyar irodalomnak is megkerülhetetlen darabja lett.
Az adott múlttal. Az adott jelenben. Önnönmagának, saját sorsának meg nem értésével. Ezzel a meg nem értettséggel. Ismételjük a mintákat generációkon át, kérdésekre, kihívásokra olyan válaszokat adunk tudattalanul, amit szüleinknél, nagyszüleinknél mintaként láttunk. Mert ezt tanultuk meg. Mert csak ezt ismerjük. Mert akarhat a gyerek apja leszámolni itt a könyvben a vérvonallal, és kezdeni önmagával egy teljesen újat, egy új dinasztiát, hiszen ez az apa elszakadt az ő alkoholista, szar ember apjától, aki terrorban tartotta ennek az apának az anyját, akitől elvették a földjeit, a birtokát, a mindenét, aki eztán így mást se csinált, csak piált éjjelente filmszakadásig, majd napközben várta az éjszakát, hogy nekiindulhasson a kocsmának újból, míg el nem vitte a rák. Szóval mondhatja az apa, hogy na nem, ennyi volt, neki a felmenői senkik és semmik, vele itt valami új kezdődik, s elkezdhet megtenni a gyerekért mindent, kelni hajnali 4-kor, vonatozni faluról Budapestre dolgozni, hazaérni este 6-kor, s mindezt természetesnek venni, mert hiszen így belőle, a gyerekből lehet majd valami.