"Egy képet őriztem magamban róla: Eszterházy-kockás kosztümben kis hetyke kalapban áll az ablak mellett, én meg rajongva nézem. Így idézi föl a Borsnak Vitray Tamás édesanyja alakját, akinek nyughelyét Auschwitzban találta meg, nyolc-tíz évvel ezelőtt.
Egy élő legenda, akinek a neve hallatán sportközvetítések, korszakos műsorok, beszélgetések jutnak először az emberek eszébe, ráadásul Vitray Tamás sosem arról volt híres, hogy magánélete titkaival traktálja a televíziókat, magazinokat. Pedig, munkássága révén nagy pillanatok ezrének lehetett szem- és fültanúja. Olyanoknak, amelyről azóta csak feltehetőleg könyvekből értesültünk. Most mégis, egy tévé interjúban, életének egy tragikus fejezetéről beszélt megrendítő őszinteséggel: édesanyja az auschwitzi haláltáborban hunyt el. Fonyó Barbara Kósa L Adolf: Így Éli Mindennapjait Kósa L. Adolf - Nlc.Hu. "És kilencven nappal túlélte a tábor felszabadítását! Már akkor hosszú ideje az ottani kórházban volt, a nap minden percében készült haza, de elindulni már nem tudott. A tábor kapuin kívül egy tömegsírban, ötszáz hasonló sorsú közt, ott van ő is... - Joshi Barath-nak mondta mindezt el a "Joshi a legjobb barát" című műsorban, majd hozzátette: egy kicsit szerelmes voltam mindig az anyámba, talán mert nem vele éltem, hanem a nagyanyám nevelt. "Emellett Kacsóh Pongrác János vitéz ében és Erkel Hunyadi László című operájában is játszik az Interoperett koncertjein kívül. Főbb szerepei [ szerkesztés] Erkel Ferenc: Hunyadi László – Gara Mária Kacsóh Pongrác: János vitéz – A francia királykisasszony Lloyd Webber: Az operaház fantomja – Christine Loewe: My Fair Lady – Elisa Doolittle Ifj. Johann Strauss: A denevér – Adél Richard Strauss: Ariadné Naxos szigetén – Zerbinetta Verdi: Rigoletto – Gilda Zerkovitz Béla: Csókos asszony – Pünkösdy Kató Források [ szerkesztés] Fonyó Barbara a -n (magyarul) Titokban férjhez ment Vitray Tamás nevelt lánya Fonyó Barbara többre vágyott Jegyzetek [ szerkesztés]
Érdemes a teljes interjút elolvasni a -n, mert nemcsak Vitray Tamás gondolatai azok, amik aranyat érnek, de a vele szemben ülő Németh Péter újságíró úgy tud tőle kérdezni, ahogy ma Magyarországon csak nagyon kevesen.
1611. május 1., Szeben Báthori Gábor címer F 7 Armales XX. 14 Vö. Puskások címere Irodalom: A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel. Külső hivatkozások: [1] Rövidítések Lásd még: címerhatározó
« De bizony nem fogott a lecke Péteren; Feltette magában, hogy ő csak kimegyen! Rövid az éjszaka, nagyon hosszu a nap, Ásó, kapa nehéz a dologtalannak! Így volt Péter gazda; - végre valahára Eljött a nap, melyet szívszakadva vára, Kezébe fogván a mogyorófa-botot: Jó napszállat után azzal kiballagott. Lassan ment az idő. Hogy a kakas épen Másodszor kiáltott a szomszéd helységben: A keresztutra állt, s mint Jánosnak mondta, Körül-kanyarított botjával a porba. Nagy péter jans cappel. Sokáig állt ottan, reszketve és lustán, De megint a sok pénz az eszébe jutván: Neki bátorodott; egyszer csak fülébe Ütődött valami szekérnek zörgése. A zörgés hallatszott közelebb, közelebb... Végtére meglátta Péter a szekeret; - A lovak tüszköltek, a patkó szikrázott, És pedig egyenest neki hajt, ugy látszott. No itt van már...! Péter csendesen mormoga, Örűlt, de meg félt is, vacogott a foga; Csakugyan szekér volt, amit Péter látott, Csakhogy nem pénzt hoztak ott a boszorkányok. Mert hisz nincs boszorkány, az csak mende-monda, Hogy megnyom álmadban s tehened megrontja, Vagy a keresztuton sok pénzt dobál néked!
A templom tornya felett valami violaszínű köd, amelyet hogy jobban néztek, olyan volt, mintha fonalak ereszkedtek volna alá a nagy magasságokból. Nyílegyenesen szöktek fel ezek a szálak a mennyboltozatig, mintha isteni jel kötötte volna a tornyot az éghez. A fejedelem nagy fekete szemeit merően függesztette a természeti csodára, s amint ott állott s nézett, lassan mintha a torony mögött egy másik torony nőtt volna roppant magasságba.