A regény lényegében Sylvia Plath huszonéves énjének történetét meséli el, az egyetlen feltűnő eltérés a sztori végén mutatkozik meg – a történet nyitott befejezése lévén az olvasó dönthet a karakter sorsáról, egy azonban bizonyos: Plath szerint Esther Greenwood nem vet véget az életének. Az üvegbúra olyan, mint egy régi barát – szarkasztikus, de mégsem undok, humoros, ám nem izzadságszagú, szellemes, miközben nem kérkedik a mondandójával. A fontosabb gondolatmenetek közé néha – szinte a semmiből – ékelődik be egy oda(nem)illő megjegyzés, mintha a hősnő belső monológja szakítaná meg az éppen folyamatban levő történéseket. Nincs, ami olyan szentül megpecsételhetne barátságokat, mint a közös hányás – írja az édes sorokat Plath, miközben Esther és barátnői ételmérgezésének keserű hogyanját és mikéntjét taglalja. Keserédes bekezdés, ami vicces, mert igaz. Az üvegbúra - Helikon Zsebkönyvek 91. | DIDEROT. Esther narratív technikája zavaros, mégis egyszerűen követhető. Ha azt nézzük, hogy a karakter számos mentális problémával küzd, akkor az is kiderül, hogy a történetvezetés lényegében nem más, mint a maga is depresszív és később öngyilkos Sylvia Plath önreflexiója, a regény hősnője pedig nem csinál egyebet, mintsem újra és újra átrágja magát az őt bántó, érintő vagy akadályozó eseményeken – az '50-es évek társadalmán, amiben a költőnő boldogulni volt kénytelen, és ami a nőket lényegében "babagép" háziasszonyként, mintsem potenciállal teli, férfiakkal egyenjogú és -rangú emberekként kezelte.
Eltelt pár hónap, a karantén előtti utolsó napokban jártunk, elérkezett a szakdolgozati téma- és konzulensválasztás ideje. Döntésképtelen ember lévén számtalan szerző és könyvcím fordult meg a fejemben, aztán nagyjából sikerült is dűlőre jutnom és választani egy brit témát. Ám mindenképp az akkori irodalomtanáromnál szerettem volna szakdogát írni, a szóban forgó professzor pedig nem vállalta az eredeti témámat, hiszen ő inkább az amerikai, mintsem az angol irodalom tudósa. Győzött tehát az impulzív énem, minden gondolkodás és előzetes agytorna nélkül rávágtam, hogy akkor én márpedig Az üvegburából szeretnék diplomázni. Hiszen Plath amerikai volt, és ugyebár nemrég fejeztem be az olvasását. Sylvia plath üvegbúra poem. Azt vállalom – mondta a konzulens –, de nem lesz könnyű dolga... Jeleztem, hogy tudom, a könyv roppant összetett és szerteágazó, de a tanárnő tudtára adtam, hogy ez engem cseppet sem tántorít el. Ha valamit a fejembe veszek, azt véghez is viszem, ezért tartok lassan a szakdolgozatom végénél, holott még november sincs.
Szomorú, hogy sok-sok évtizeddel haláluk után, sorsuk példázata aktuálisabb, mint valaha. Nem a Szex és New York mindig vicces fordulatait éli a világ, a trendi szingliség mintájával. Lassan a népesség fele – ezért vagy azért - egyedül él, de ha nem is él egyedül, magányosnak érzi magát. Nem kell ehhez lelki, mentális betegség sem. Sok ember érzi úgy a felgyorsult időben, kitették egy úszó jégtáblára, sorsára hagyva őt. Plath úgy tartotta Woolf segített neki, írásai nyitották meg előtte is az utat. Sylvia Plath - művei, könyvek, biográfia, vélemények, események. A két írónő - közösen - a ma emberének segíthet, megtanítva, hogy ne csak alkalmankénti párhuzamos hullámzásokat éljünk meg, hanem tartós "együtthullámzást". (Horváth Judit felvétele, az Üvegburák előadásról. )
Hivatalos álláspont szerint kímélte a térdet az ereszkedésnél. Bizonyára így volt. Szép lassan közeledtünk Zebegényhez: Már a túra előtt eldöntöttem, hogy a Trianon emlékművet feltétlenül felkeressük, úgy hogy a sárga kereszt jelzés felé vettük az irányt és így értük el az emlékhelyet. Felmentünk a kilátóba és természetesen a környékén is körbenéztünk. Remete-barlang, ahonnan mesés panoráma nyílik az őszi Dunakanyarra | CsodalatosMagyarorszag.hu. Amint az várható volt sok-sok nemzeti szalagos koszorú volt mindenfelé. Kilátás a Trianon emlékmű tornyából Trianon emlékmű Mivel már kezdett késő lenni, - sok időt eltöltöttünk a Duna-kanyar nézelődésével a túra első szakaszán – ezért túl sokat nem is időztünk itt, hanem egy jól kiépített szerpentinszerűen kanyargó járdán lementünk a településre, ahol elsétáltunk a templom mellett majd autóba szálltunk. A zebegényi Havas Boldogasszonynak szentelt templom Kissé kifújtuk magunkat és elindultunk hazafelé. Már ekkor elhatároztam, hogy egy napra érdemes még Zebegénybe is ellátogatni és körülnézni, mert most erre sajnos nem volt időnk.
Felnõtt, gyerek egyaránt fáradni látszott. Nagymaros fölött A társaság egyik fele lemaradt, aztán elkeveredett, így csak a kompnál találkoztunk újra velük. A kompra egy keveset várni kellett, miután már kettõt lekéstünk, szóval elérkezett a gyerekek által már nagyon várt pillanat: a kompozás. A visegrádi Mátyás-palota rekonstrukciója összességében érdekes, helyenként még szép is volt. Mire ideértünk már nem nagyon volt kedvünk nézelõdni, emeletrõl emeletre járni, szobáról szobára menni, de kibírtuk. Remete barlang nagymaros. Végül nem maradt más, csak a visszaút a túlpartra, felszállás a pesti vonatra. Rákosrendezõnél a vonat megállt, mindenki leszállt, mi is, mivel a Nyugatiban bombariadót tartottak. Sebaj, volt fél óránk, hogy átérjünk Kõbánya-Kispestre, úgy, hogy azt sem tudtuk, hol vagyunk. De egy villamoson lógás és egy tizenhárom megállós metrózás után - két percen múlott! - csak elértük a lajosmizsei vonatot. Így már kilenckor otthon is voltunk, ami a másnapi balatoni kiruccanás elõtt nem kecsegtetett nagy alvással... Minden rokonom!
Sántaõz Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Balogh László, Börönde Tamás, Börönde Zsolt, Dani Dániel, Dorcsák Dávid, Dorcsák Tibor, Fábián László, Fekete Márk, Gerõcs Tamás, Joó Anita, Joó Kitti, Nagy Richárd, Nagy Zsolt, Orosz Norbert, Petõ Norbert, Petõ Roland, Sárdi Marianna, Seres Nándor és Takó Tibor. Hova megyünk? Nagymaroson Templom-völgy Fatörzsön Szent Mihály-nyereg Hegyes-tetõi panoráma Julianus gyermekei Elõdeink tisztelete Útcsomópontban Erdei játszótér Kilátás a Remete-barlang elõl Lazáink Kompon Visegrádon, a palotánál A gótikus kerengõ A díszkút Mátyás 500 éve figyel minket Kápolna a Duna-parton Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.
(107. ) TANULÓSZOBA A BÖRZSÖNYBEN I dõpont: 2009. április 24. péntek Útvonal: Nagymaros - Hegyes-tetõ - Remete-barlang - Nagymaros Táv: 12 km Az iskola felsõ tagozatos diákjainak délutánonként együtt gyakorlatozó csoportjának, a tanulószobának szerveztünk Mariann ötletébõl kifolyólag egynapos kirándulást, közösségformálás címszóval. Mariann választása Visegrádra esett, ezt egészítettük ki egy rövid, de kemény börzsönyi kapaszkodással. Reggel, a vasútállomáson én vártam a gyerekeket, tizenhatójukat, mert Dávid és Tibike Felsõlajoson szálltak fel. 4. 55-kor indultunk Pest irányába. Az út álmosan, bambán telt. A kölkök próbálkoztak, de nem nagyon engedtem, hogy kibontakozzanak. Remete barlang nagymaros 2. Szûk két óra múlva értünk a Nyugatiba, Mariann már várt minket, együtt folytattuk Nagymaros felé, egy gyors átszállást követõen. Nagymaroson leszálltunk, és a templomot csak kívülrõl érintve nekiindultunk az országos kék Hegyes-tetõre vezetõ ösvényének. A lakott területet meredek betonúton hagytuk el, innen árnyas fák alatt a leírhatatlanul szép Templom-völgyben szuszogtattam a túrázáshoz nem szokott puhányokat.
Az irány jó volt, de pár perces fejtekergetés után találtunk csak rá az ösvényre, ami a szikláktól jobbra felfelé vezet a hegyoldalba. Nosza megkezdtük a kapaszkodást a fák között. Maga az ösvény egy idő múlva eltűnt, de az itt-ott feltűnő jelzések mutatták a fő csapásirányt. Szuszogtató emelkedőt kellett megmásznunk, de elértük a sárga kereszt jelzésű ösvényt. Ott egy szemből jövő csoportnak elmagyaráztuk merre juthatnak le a barlanghoz. Hegyen, völgyön... - Nagymaros. Aztán az ösvényen balra fordultunk, de nem mentünk fel a Szent Mihály-hegy csúcsára, hanem a háromszög jelzésen balra megkerültük azt. Kis gyaloglás után jobbról megérkezett mellénk a kék sáv, így azon folytattuk emelkedésünket az Ürmös-rét ill. a Hegyes-tető felé. Útközben megnéztük a körülkerített kutatóárkokat, majd kiértünk az Ürmös-rétre. Itt a tisztáson egyből lehetett látni, hogy kisebb csoportok haladtak velünk a kilátó felé. Természetesen mi is a Julianus barát tornyot céloztuk meg, és egy kis enyhe emelkedő után már ott álltunk alatta, majd természetesen felmentünk a tetejébe.
Egyikükről a következő legenda maradt fenn: Volt egy szamara, aki a hátára erősített hordóba vizet merített a Dunából, és felvitte gazdájának a hegyre. Nyáron az énekes kabócák zsivaja mediterrán hangulatot kölcsönöz az amúgy is különös helynek. Itt valóban magával ragad a "hely szelleme". (A barlangcsoport a 12 számú útról, valamint a kerékpárútról és a vasútról -Dömösi átkelés megállóhelyről- is jól látható. Megközelítése csak gyalogosan lehetséges, a Remete-völgy igen meredek ösvényén, az út kb. 20-30 perc. Illetve 1, 5-2 órás gyalogtúrával a városból indulva, a sárga jelzés mentén. Remete-barlang (Nagymaros) - Salebook. ) E rendkívüli környezet kiváló kikapcsolódási lehetőségeket kínál. Hegyes-tető A 482 méter magas Hegyes-tető kilátójából (Julianus kilátó) minden évszakban páratlan látványt kínál a Dunakanyar, a Börzsöny-hegység és a Pilis vonulata. Köves-mezőig lehetőség van gépjárművel is közlekedni, de az út többi részét gyalogosan kb. 1 órás sétával – a kék jelzés mentén kell megtenni a kilátóig. Kirándulásink sokán sok kedves állattal találkozhatunk, mint például sünnel, őzekkel, madarakkal, mókusokkal.
Nagymaros fölött, a Szent Mihály-hegy meredek, Dunára néző oldalában találjátok a Remetebarlangoknak nevezett üregcsoportot. A bejárata előtti sziklaperemről csodálatos panoráma nyílik a Dunakanyarra. Ezek az üregek átmenetet képeznek a természetes és a mesterséges, ember vájta barlangok között. A természetes úton keletkezett kisebb barlangok mélyítését, átalakítását a római korban kezdhették el. Ekkor az üregek elé kőből rakott erődítményt is építettek. A 12. századtól bencés szerzetesek gyakorolták itt a vallásukat, akik a magányos remeteséget előnyben részesítették a kolostori élettel szemben. A Szent Mihály-hegyen 220-230 méter magasságban egy 10 barlangból álló csoport van, ebből az úgynevezett Sziklatemplomot szokták Remete-barlangként emlegetni. Ez mindössze 29 méter hosszú, szélessége és magassága egyaránt három méter. Itt is látszanak az emberi kéz nyomai, a főterem oldalát egyenes falúra, mennyezetét boltívesre faragták, a két oldalhajó valószínűleg teljesen mesterséges. A barlanghoz legenda is társul.