Janne Teller Született 1964. április 8. (57 éves) [1] [2] [3] [4] Koppenhága [5] [2] Állampolgársága dán [2] [6] Foglalkozása szerző író weboldal IMDb A Wikimédia Commons tartalmaz Janne Teller témájú médiaállományokat. Janne Teller ( Koppenhága, 1964. április 8. –) dán írónő. [ forrás? ] Életpályája [ szerkesztés] Eredetileg makro-közgazdaságtannal foglalkozott. Az ENSZ és az Európai Unió szolgálatában részt vett különböző konfliktusok megoldásában szerte a világon, különösen Afrikában. Janne Teller – Semmi | Fülszöveg. [7] 1995 óta kizárólag irodalommal és írással foglalkozik. Éveken át tagja volt a Dán Fikció-írók Szövetsége illetve a dán Pen Club elnökségének, valamint a Lettre International nevű intellektuális magazinnak. Számos országban lakott már, Brüsszeltől, Párizstól, Milánótól egészen Dar es-Salaamig és Maputoig. Munkássága [ szerkesztés] Janne Teller Budapesten, 2012 Bibliográfiája [ szerkesztés] Regények [ szerkesztés] Odin's island. ( Odins ø, 1999); angol fordítás 2006 Nothing (magyarul: Semmi); angol fordítás 2010 Hvis der var krig i Norden (2004) Kattens tramp (2004) Kom (2008) Egyéb könyvei [ szerkesztés] Why?, Gyldendal 2007 To See the One Who Sees You, Kunstf Gl.
Van mersze a Semmi értékelését a "Nem semmi! " megállapításával kezdeni, azonnal újratöltve az elcsépelt, nyegle szleng-fordulatot, nagyjából máris helyére téve a könyvet. Az uralkodó kérdésfeltevés okán behozza Camus nevét ( Az idegen t, vagyis a Közöny t), a színvonalat mérve Saganét ( Jóreggelt, búbánat), de messze e nagyon is különböző jellegű és kvalitású kettő mögött találja meg Teller művének nem lebecsülendő helyét. Végig a "Nem árulhatom el a rémes poént (kettős! )" titoktartásával beszélve is elegánsan dicsér és kritizál. "Villámfényes pillanat" eredményének tartja "Világsiker-Teller írónő" munkáját. Tandorival kell egyetértenünk – befejezésül – abban is, hogy a Semmi "Megérdemelt világsiker, hiszen ilyen a világ", hozzátéve, hogy viszont nem egészen ilyen a valóban nemes irodalom. Revizor - a kritikai portál.. Szerző: Janne Teller, Cím: Semmi, Kiadás éve: 2011., Kiadó: Scolar Kiadó, Oldalszám: 184 oldal, Ár: 2495 Ft
Erre most jöttem rá". Közönyös, nyugodt magabiztossággal elhagyja az utolsó közös tanulói évét kezdő osztályt. Kivonul. Ekkortól lakóközösségük tanyáján, egy szilvafán üldögélve tölti napjait. Eszegeti a gyümölcsöt, eszméivel leckézteti és gúnyolja arra járó pajtásait. A tizenhárom–tizennégy éves osztálytársak pedig nem nyugodhatnak bele sem az őket is megbolygató állítás esetleges igazába, sem társuk elkóborlásába az osztály nyájából. Mint egy titkos kis klán, elhatározzák a semmi rémuralma ellenében az "értelemgyűjtő akciót": a Fontos Dolgok Halma létrehozásával kívánják eltéríteni álláspontjától Pierre Anthont. Mindenki azt helyezi el a használaton kívüli fűrésztelep csak általuk birtokolt helyiségében, ami az ő számára a legbecsesebb. Nem egyéni döntéssel válnak meg kedvenceiktől. Előre megállapított sorrend szerint valamennyien követelőleg kérnek valamit a soron levőtől. Eleinte csak kiskönyvtár, fülbevaló, horgászbot a tét. Könyv: Semmi (Janne Teller). Később – az érték-megállapítás és a döntési, önvizsgáló identitásvesztés egyre hátborzongatóbb tényvonala ez Tellernél – például az egyik leányka rég halott kistestvérének kukacos-fehér mázúvá pattogzott koporsóját ássák ki éjfélkor a temetőben.
Már "semmi se volt szent": a halom tetejére került Anna-Li örökbefogadási bizonyítványa, Kisoszi, a hörcsög (el is pusztult), egy család kertjéből a dán zászló, Elise kisöccsének koporsója, egy kutya feje, a Jézus-szobor a templomból, Hussain imaszőnyege, Sofie "ártatlansága", az ígéretesen gitározó Jan-Johan ujja… Aztán "előkerültek" a szülők, felbukkant a média, és híresek lettek, de semmi sem hozott megnyugvást számukra. Történetük újabb agresszióval, tragédiával, fájdalommal, a közösség felbomlásával zárult – és "valamivel", amit megtanultak… Az írónő így nyilatkozik regénye "üzenetéről":... a gyerekek soha nem lesznek azok, akik az incidens előtt voltak. Emberi lényként elveszítették ártatlanságukat, és együtt kell élniük azokkal a hátborzongató dolgokkal, amiket tettek – ezért sem tudnak ismét szembenézni egymással… Emellett, bár rájönnek valamire az élet értelmével kapcsolatban, ám mivel ezt annak köszönhetik, amit tettek, ezért úgy hiszem, soha nem tudják majd élvezni ennek a felfedezésnek a gyümölcseit…" Azért sírtunk, mert elvesztettünk valamit, és kaptunk valamit cserébe.
És azért, mert elveszíteni és kapni valamit, egyformán fájdalmas. És mert tudtuk, mit vesztettünk el, de még nem tudtuk szavakba önteni, mi az, amit kaptunk. Szeretettel ajánlom az írónő hasonlóképpen nehéz témákat bemutató, mélyen elgondolkodtató könyveit is. Ajánlja: Vörösné Adler Erika 2019. október 25.
Akkor vadulnak csak igazán el az események, amikor Sofie-nak az ártatlanságát, a tehetségesen gitározó Jan-Johannak meg az ujját kell feláldoznia. Ekkor lépnek közbe a szülők...
A Wikiforrásból Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Az ősi küldött I. - A csallóközi hattyú szerző: Tormay Cécile I. A lovas II. A vágvölgyi monostor III. Reggeli ragyogásban IV. A vágyak városa V. Kinga VI. Harangok és vizek VII. Az ő éjtszakájuk VIII. Szent András egyház miséje IX. Zilahy Ágnes/Főzelékek/Komlóhajtás – Wikikönyvek. Idegen titok X. Bíbor, a bűbájos asszony XI. A csend felel XII. A csallóközi hattyú A lap eredeti címe: " si_küldött_I. _-_A_csallóközi_hattyú&oldid=72861 " Kategória: Tormay Cécile
– Az orsz. ltár udv. kanczelláriai osztályából 1778. a. Bukari város mostani czimerét 1778-ban kapta, melyet tarczimernek neveznek, mert pusztán damasczirozott vörös mezőből áll. Az arany liliom koronával födött pajzsnak őrei jobbról szűz Szent Margit, fején fejedelmi koronával, arany öltönyben s jobbjában zöld pálmaágat, baljával pedig ezüst lánczon zöld sárkány alakjában a pokol ördögét tartja megkötözve; mig jobbról Szent András apostol áll vörös öltönyben, háttal az úgynevezett Szent-András keresztre támaszkodva, baljában egy ezüst halat tartván. ltár. udv. kanczelláriai osztályból 1778. a s a beküld. pecsétlenyomat után. Irodalom: Magyarország címertára. KIADJA: ALTENBURGER G. és RUMBOLD B. A SZÖVEGÉT IRJA: TAGÁNYI KÁROLY. BUDAPEST, 1880. A város – Wikiforrás. 53-54. (Új kiadása: Arcanum DVD könyvtár. IV. Családtörténet, heraldika, honismeret. Arcanum Adatbázis Kft. DVD-ROM, Budapest, 2003. ) Külső hivatkozások: Lásd még: Címerhatározó A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke A │ B │ C │ Cs │ D │ E │ F │ G │ Gy │ H │ I │ J │ K │ L │ Ly │ M │ N │ Ny │ O │ Ö │ P │ Q | R │ S │ Sz │ T │ Ty │ U │ Ü │ V │ W │ X │ Y │ Z │ Zs
A disznóból a megöléskor egy edénybe kieresztett friss meleg vérbe egy bádog kanálnyi puha sót kell keverni, aztán a vért félre kell tenni a feldolgozásig. A disznót, ha csak lehetséges, mindig perzselni kell és nem forró vízzel teknőben leforrázva, megkopasztani, mert a kopasztott bőrt sohasem lehet olyan ízletesen elkészíteni, mintha perzselve van a sertés. Míg a hentes a disznónak a bőrét szépen megtisztítja, azalatt a gazdaasszony gondoskodjék több nagy fazék forró vízről, mert a disznó feltakarításához igen sok forró vízre van szükség. Mikor a belet lehúzzák nagy fateknőbe kell tenni és azon melegen s gyorsan kell vele elbánni, mert ha kihűl a bél, nem lehet leválasztani a bél között lévő "fodor héjról". Vizek városa. Ha a béllel hideg helyen akarunk elbánni mind széjjel szakad a bél és akkor nem lehet a belet szép tisztán kimosni s nem lehet belé kolbászt, tüdős és vérest tölteni. Ha a fodorhájról mind szépen gondosan lefejtettük a beleket, (a vékonyabb belet külön, a vastagabbat megint külön) daraboljuk fel másfél méternyi hosszúságúakra, egy ócska dézsa felett.
A tűzoltók tehát beteggé dolgozták magukat, a mentőknek egyszerre száz helyen kellene ott lenni, a rendőrség is talpon van, és máris elfog egy - végre nem gyámoltalan, hanem élelmes - polgártársat, aki tüstént beállít az elöntött pincéjű háziurakhoz, és ott harminc koronákat szed fel tőlük a tűzoltói segítségért... És kudarcot vall itt minden, egyetlenegy nagyobb szabású záporral, vagy ha jobban tetszik, valóban felhőszakadással szemben. Mi lenne a gyámoltalanok e városában egy igazi katasztrófa esetén? Megfelel rá az ítéletidő egyetlen boldog embere, a tejkereskedő, aki kiáll a boltja elé, összedörzsöli a kezét, s vidáman konstatálja: - Hullik az áldás!
Mert az szinte képtelenség, amit itt szerdán délután ki kellett állani a publikumnak. Az utca járókelői a víztömeg elől legelőbb is természetesen a kapuk alá menekültek, abban a reményben, hogy a májusi zivatar hamar véget ér. De ekkor megjelent Budapest kitűnő intézményei közül az első: a házmester, mint potentát. Ő már tudta, hogy ez nem futó zivatar, ez ellen védekezni kell az ősi fegyverrel, a seprűvel. Természetesen úgy, hogy a kapu alá tóduló vizet bele kell seperni egyenesen a szintén kapu alá csődült publikumba. Hogy valakit - asszonyokat, gyermekeket - előbb feleresszenek a lépcsőház biztosabb magaslataira, arról még csak beszélni sem lehet. És a publikum, a gyáva, gyámoltalan pesti publikum tűrte ezt, és ha visongatva is, rohant ki megint a felhőszakadásba. Következett persze a roham a villamoskocsikra. És ekkor egy perc alatt nyilvánvaló lett a budapesti közlekedés teljes és tökéletes csődje. Ugyanazok a kocsik, amelyek napvilágos délutánon heringeshordóvá zsúfolva hordják ki a publikum tízezreit a budai hegyek közé, a jegyárakat pedig be az esti leszámolásra, most egyszerre megdöglöttek.
A hógörgeteg megindult, és meg nem állt a lejtő aljáig.