A Te Deum sikerét mutatja, hogy néhány éven belül Európa számos nagyvárosába, sőt a tengerentúlra is eljutott. A mai napig is inkább hangversenyeken hangzik el, ugyanis előadó-apparátusa szétfeszíti az általában kisebb templomi együttesek korlátait. Sugár Viktor, a Budavári Te Deum ősbemutatójának karnagya Zenei megfogalmazásában sem csak templomi előadás ideája lebeghetett Kodály előtt a Te Deum komponálása idején. A szöveg hangulati rezdüléseit hűen visszaadó megzenésítésében számos különböző hangvételt találunk, s ezek közt egyházi és világi zenei kompozíciós technikák, a 19. századi romantikus zene gesztusai és magyar népzenei elemek egyaránt előfordulnak. Egy, a Nyugat hasábjain megjelent kritika szerint "Hatalmas és odaadó pátosz sikolyával indul a mű. Isten téged dicsérünk! -Te Deum laudamus (magyar nyelven) - YouTube. " A hídforma két szélén is megjelenő fúga (illetve kettősfúga) az ellenpont, azaz az egyik legfontosabb egyházi zenei kifejezésmód képviselője. A miserere misztikus-liturgikus imamormolás, míg a romantikus zene eszköztárát idézi több hatalmas fokozás, vagy éppen fanfárzene.
A második szakasz Krisztusról szól. Őt jövendölte a 23. zsoltár: a "Dicsőség Királya", aki majd megjelenik, s az angyali fejedelmektől megnyitott mennyei kapun át belép oda, emberi természete szerint is. A Te Deum erre gondolva már a beteljesülést hirdeti: a Dicsőség Királya kijött az Atyától, hogy az emberiséget megmentse; a halál és feltámadás győzelme után neki újból megnyílnak e kapuk, hogy oda már minket is bevigyen magával. A harmadik szakasz kéri, hogy a megváltásban részesült, megkeresztelt hívőket is vigye be Krisztus az örök dicsőségbe, végül a negyedik rész zsoltárokból vett idézetekkel Isten segítségét kéri földi életünkre. Az Egyház legrégibb, egyben legszebb magasztaló-hálaadó éneke. A IV. Te deum szoveg 10. században keletkezett, sőt egyes részei, elemei még korábbra, a vértanúk korába vezethető vissza. A szöveg a zsoltárok költészetéhez hasonlóan magasrendű, emelkedett próza, rím és szabályos ritmus nélkül, mégis szárnyaló, ünnepélyesen egyszerű nyelven, mint a Biblia és a liturgia többi szövege is.
R. Et rege eos, et extolle illos usque in aeternum. Per singulos dies benedicimus te. Et laudamus nomen tuum in saeculum, et in saeculum saeculi. Dignare, Domine, die isto sine peccato nos custodire. Miserere nostri, Domine, miserere nostri. Fiat misericordia tua, Domine, super nos, quemadmodum speravimus in te. In te, Domine, speravi: non confundar in aeternum. Téged, Isten dicsérünk, * téged Úrnak ismérünk. Téged, örök Atyaisten * mind egész föld áld és tisztel. Téged minden szép angyalok * Kerubok és Szeráfkarok. Egek és minden hatalmak * szüntelenül magasztalnak. Szent, szent, szent * a Seregek Ura Istene! Te deum szoveg 5. Nagyságoddal telve ég, s föld, * dicsőséged mindent betölt. Téged dicsér, egek Ura * apostolok boldog kara. Dicséretes nagy próféták * súlyos ajka hirdet és áld. Jeles mártírseregek * magasztalnak tégedet. Vall tégedet világszerte * szent Egyházad ezerszerte. Ó Atyánk, téged *s mérhetetlen nagy Fölséged. S azt, ki hozzánk tőled jött le * Atya igaz Egyszülöttje. És áldjuk veled * Vigasztaló Szent Szellemedet.
Bár a készítők hoznak furcsa döntéseket, de ezeket is okkal teszik: például nagyjából az ötödik epizódtól kezdenek el lőni a fertőzöttekre, pedig a rendőrök már az elején is megjelennek, de ez egy ilyen sorozat. Ez nem a The Walking Dead, itt nem válnak a hétköznapi polgárok öt perc alatt profi gyilkológéppé. Trónok harca halottak hadserege. Itt a diákok diákok maradnak, akik inkább az eszüket használják, és ha nagy baj van, akkor néhány kivételtől eltekintve inkább csak abban reménykednek, hogy legalább addig feltartják a hordát, amíg valakinek nem sikerül becsuknia a megfelelő ajtót. És kiderül, nem kell feltétlen zombigyilkolászás ahhoz, hogy egy zombisorozat tényleg izgalmassá váljon. A Mindannyian halottak vagyunk a pesszimista cím ellenére pont az élni akarásról szól, miközben a gimnazista alaptéma mellett rengeteg fontos dologra is kitér, mint az iskolai zaklatás, ami arrafelé meghatározó motívum, a társadalmi különbségek – akár a diákok közt, akár a felnőttek világában, mert egy, a miénknél sokkal inkább tekintélyelvűbb társadalomról van szó -, az önzés vagy a bajtársiasság.
A halottak hadsrege csapatához képest A tolvajok hadseregének legénysége meglehetősen kicsi: van egy Brad Cage nevű izomember (Stuart Martin), egy Rolph (Guz Khan) nevű sofőr; és egy Korina (Ruby O. Fee) nevű hacker – és persze Gwendoline (Nathalie Emmanuel), a nagybetűs tolvaj. Dietert kezdetben nem győzik meg az "Én vagyok az a nő, aki megváltoztatja az életed…" és "Egy kevésbé hétköznapi életet ajánlok" kezdetű dialógusok, mígnem felteszi a nagy kérdést, ami őt magát is meggyőzi: "Olyan ez, mint egy mozifilmben, ahol mindegyikünknek más-más képességei vannak, és csak együtt dolgozva tudjuk véghezvinni azt, amit véghez kell vinni? Halottakkal reklámozza magát a Trónok harca. " És máris benne van a buliban. Innentől pedig pontosan azt a heist-filmet látjuk, amire A halottak hadserege után várni is lehetett: Dieter különc, naiv, izgága és imádnivaló, és aki A halottak hadseregében megkedvelte, az most sem fog benne csalódni. A film egy fergeteges szórakozás, miközben a Nixon-maszk használata egy rablás során (Holtpont), a biciklis üldözés (Fék nélkül), egy földalatti széftörő verseny (Harcosok klubja) és egy kissé megzakkant nyomozó által vezetett megszállott nyomozás (A rózsaszín párduc) beemelésével korábbi bűnügyi thrillerek előtt is tiszteleg.