Külső hivatkozások [ szerkesztés] Vörösmarty Mihály összes költeményei
A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből. Id. Alexandre Dumas, teljes nevén Dumas Davy de la Pailleterie (1802. július 24. – 1870. december 5. ) francia író, legismertebb művei kalandos történelmi regények, amelyek a világ legolvasottabb francia írójává tették őt. Több regényéből (pl. : Monte Cristo grófja és a D'Artagnan történetek) készült filmadaptáció, de írt színdarabokat, újságcikkeket is, és rengeteg emberrel levelezett. Apai nagyanyja fekete rabszolganő volt. Lányi Sarolta – Wikidézet. Minden emberi bölcsesség összegezhető két szóban: várakozás és remény. Idézetek tőle [ szerkesztés] A nő hazája az az ország, ahol szerelmes. A nőnek nincs meg a kellő képessége arra, hogy csupán akaratának a megerőltetésével gyökeresen eltörölje annak a képét, aki sokáig lenyűgözte. Egy másikkal kell helyettesítenie. Nem rombol, hanem egymásra illeszt. Amikor a második kép nagyobb és szélesebb az elsőnél, s emebből semmi sem látszik többé, akkor minden jól van. Ez a feledés. Amikor kisebb nála, s a réginek a szélei kilátszanak alóla, akkor hiába minden: ez a lelkifurdalás.
Régi szeretőm vagy! Már mi régen Megöleltük egymást számtalanszor. Egyszer élünk minden ezer évben, Férfi vagyok én s te mindig asszony. Te enyém vagy, én tied vagyok, S ha te meghalsz, én is meghalok. S ha aludni tértünk, sírba dőlve, Akkor is találkozunk mi ujra. (Áldott az a szél, áldott örökre, Mely a mi porunkat összefújja! ) Ott is szerelemrül álmodunk, Ott is együvé kerül porunk. Egymásé vagyunk örökre, bárha Száz alakot, száz helyet cseréltünk. Suttogunk forró szerelmi lázba', Hol bolyongtunk, mik voltunk, hogy éltünk! Szerelem – Wikidézet. Változandó minden idelenn, Csak a mi szerelmünk végtelen. És ha újra kezdjük a bolyongást, S szél, vihar, hab és felhő ragadnak; Hamvainkat száz alakba' folyvást Együtt viszi, söpri szél, vihar, hab. Legyen élet vagy legyen halál, Minket örök hűségben talál. Igy töltöttünk már mi miljom évet. Ha te rózsa voltál, én a harmat. Gerliczének én voltam a fészked; Hullám voltál s én a hattyu rajtad. A szivárvány egyik fele én S te a másik, fent az ég ivén! Bízva nézek a halál elébe: Mert szivünk nem veszti el szerelmét.
Robert Ingersoll Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem. (magyar népdal) Terád gondolok szerelmem, kínban és örömben égve, távol vagy tőlem e súlyos, e sorsdöntő órán, mégis mellettem állasz. Boldogan fogom a kezed. Magamba ölellek, mint mikor fiadat fogantam, sikoltok most is, mint akkor a kerti lugasban. De akkor a kéj kínjától, most a kín gyönyörétől. Akkor, mert méhembe zártan a Fiút, most, mert átadom néked, ki messze vagy tőlem e súlyos, e sorsdöntő órán s tán halálod kínjában rágod az idegen földet, mint én harapom s tépem az itthonit, életadómat. Ha meghalok, együtt járunk Aaru Mezején, együtt a gyönyör Ligetében, ó, szerelmem, távoli kedves... " Kodolányi János "óegyiptomi" szerelmesverse, Az égő csipkebokor c. Rónay György – Wikidézet. regényből Hét napja is elmúlt, hogy utoljára láttam a kedvest, Rámtört a betegség, Testem is elnehezült, nem viselek gondot magamra sem én már. Hiába a tudós orvosok látogatása, Nem enyhül meg szívem a gyógyszereiktől. a varázsló főpapok sem sokat érnek, hogyan is tudnák ők, mi az én nyavajám!
Hol vagyon? Ah ezeren némán fordulnak el: álom Öldösi szíveiket, s velök alszik az ősi dicsőség. A tehetetlen kor jött el, puhaságra serényebb Gyermekek álltak elő az erősebb jámbor apáktól. Ötödik ének Ekkor kél a hős, valamint Bakony erdeje halmán A sudaras nagy tölgy, mely zölden messze kinyujtja Ágait, és magasan jár büszke fejével az égben. Ott szép fürteivel lágy szellők játszanak, és a Tiszta verőfénynél feketés nagy sasfiak ülnek: Igy kél hős Ete, és lobog ékes tolla sisakján. Integet a fölemelt dárdával, s visszariasztó Mozdúlattal Izács csonkúlt tetemére mutatgat. Ily szörnyű lehet a déltengeri sárga halál is, Mely a szárazhoz kis sajkán csendesen indúl, S lassu szelek hordják veszedelmes szája leheltét, Végre rohanva megyen, s a népes partok utána Holtak testeivel hosszan bekerítve maradnak. Hatodik ének Mint mikor a tündér lecsap a tengerbe kezével, Ott az eget vívó hullám két részre kitérvén, Tiszta verőfénytől ragyogó vízoszlopok állnak, Ő pedig a száraz tenger fenekére lerándúl, S a kibukó szörnyet buzogánnyal verdesi, rontja: A két had fénylő fegyverben imígyen elállott, És iszonyú képpel közepett egymásra rohant a Két fejedelmi vitéz.
Aki kétszer szeretett, egyszer sem szeretett. A szerelemben a nő attól születik meg, amit kap, a férfi pedig abba hal bele, amit ad. Én szeretem a kísérteteket. Sohasem hallottam arról, hogy a halottak hatezer év alatt annyi rosszat követtek volna el, mint amennyit az élők egyetlen nap alatt véghezvisznek. Csakis akkor beszélj, amikor kell, s felét mondd csak annak, amit gondolsz; csakis azt írd le, amit aláírhatsz, és csakis azt cselekedd, amit elmondhatsz. Ha meggyűlölne téged az egész világ, akkor is szeretnélek, és szeretni foglak még akkor is, amikor egyszer két nap fog sütni az égen. Bújj a föld alá, rohanj keresztül égő tűzön, én mindig követni foglak. Kölcsönös a mi szerelmünk, és nem választhat el minket senki sem. És kedvesebbek nekem a veled töltött órák, mint a túlvilág illatos mezői. Ha meggyűlölnél engem és elűznél magadtól, én akkor is tovább szeretnélek. A te képed tükröződik szemében az én gondolataimnak. És téged látlak én ébren vagy alva, mindig csak veled beszélek én.
Az sem volt elfogadható, hogy amikor két emberi test egyesül, akkor félrenézzünk. Íróilag nehezen követhető szituáció, ez igaz, de ha nem követed, akkor annak megvannak a súlyos következményei. Írói, filozófiai, politikai, embertörténeti következményei. Nagyon sajnálom. Mészöly 1957-ben, még alig kezdődik el pályája, szinte egyből megreked Sötét jelek című kötetével, amelyről a Népszabadság feljelentő kritikát közöl, s mely után Mészöly évekig nem írhat irodalmat. Rónaszegi Miklós: Gellért püspök szeretője (dedikált példány) (Magánkiadás, 2000) - antikvarium.hu. Felnőttirodalmat legalábbis. Nem is ír egy ideig, 1959-ben viszont Jancsó Halhatatlanság című filmjében főszerepet játszik. 1960-tól Porkolábvölgybe, egy Szekszárd melletti kis faluba vonul vissza alkotni. 1966, 1967-ben jön elő Az atléta halála, a Jelentés öt egérről novelláskötet és a Saulus regény, ezek megjelenésével széles körben ismertebb szerzővé válik. Az atléta halála először franciául jelenik meg, majd a magyar kiadással együtt németül is. Ezek a máig legtöbbet emlegetett művei. Meg a Film, egy évtizeddel későbbről, már 1976-ból a Magvetőtől.
Amit elmond a fiának Apáról és az elhagyott metróalagutak lótetemeiről, őrült lovairól ("némelyik beszél is") – újabb bizarr vízió. Az író-elbeszélő "gyötrelmes vajúdása … az elvtelenség és az önsajnálat" a végéhez közeledik (362. oldal). Eljut "útja végállomására", a Dream Nation társasjáték expóra, a legújabb játékok seregszemléjére. A kavalkádban többen is feltűnnek a korábbi szereplők közül: az orvos, akinél Apa és Anya és tanácsukra ő maga is megfordult, ott van Kovács nyomozó is, az egyik teremben a Gozsdu-díj kuratóriumának tagjai üléseznek, és újra találkozik Zsófival is. Találkozásuk másképp, akár egy szerelemben is elképzelhető lett volna, és nem tudni, "hogy melyik pillanatában tért le helyes vágányáról ez a történet, melyik lett volna az az út, melyen megőrizheti a hitelesség minimumát…" (381. oldal). A regény békés, nyugodt képpel zárul, visszautalva a történet kezdetére. Az író és felesége féltő szeretettel veszi körül második gyerekük bölcsőjét. Már túl vagyunk az egész abszurd vagy szürreális világon, az olvasó megkönnyebbülhet.