Leírás színes, német film | Történelmi | 111 perc | német nyelven, magyar felirattal Rendezte: Lars Kraume | Író: Dietrich Garstka | Lars Kraume | Főszereplők: Jonas Dassler | Judith Engel | Michael del Coco | Sina Ebell | Szereplők: Ronald Zehrfeld | Gyártási idő: 2018 | Mozibemutató: 2018-10-11 Gyártó: Studio Canal | A Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon, illetve a 15. Jameson Cinefest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában bemutatott A néma forradalom lebilincselő mozi, amely egészen új szemszögből mutatja be az 1956-os magyarországi forradalom hatásait – és egy kicsit mindazt, amit akkor a keleti blokk átélt. Igaz történet egy kelet-német osztályról, amely kiállt a magyar forradalmárok mellett. 1956 októberében pár tinédzser Nyugat-Berlinbe látogat, ahol független tudósításokkal találkoznak a budapesti eseményekről. Rádöbbennek arra, hogy az otthon hallott propagandával szemben nem ellenforradalmi zavargások zajlanak Budapesten, és hazatérve illegális rádióadásokból igyekeznek tájékozódni a magyar eseményekről.
Egy gimnáziumi osztály tanulói, akik közül néhányan nyugati rádióadót is hallgattak, sőt, átruccantak Nyugat-Berlinbe is, így valamivel többet tudnak másoknál, úgy döntenek, hogy az első tanítási órán két perc néma csönddel adóznak a magyar mártíroknak. Nem mindenki támogatja az ötletet, de a többség megszavazza – ne feledjük, németekről van szó! -, és így meg is csinálják! Lesz is belőle botrány, hiszen az ilyesmit nem tűrhették a hatóságok, és borítékolható az eredmény, pláne, hogy megtörtént esetről van szó, de A néma forradalom innen kezd igazán jó és érdekes lenni. Merthogy a nagy, kissé dagályos és naiv gesztus valóban filmvászonra illik, akárcsak az ezt követő boszorkányvadászat, a diákok elleni fellépés külön-külön és együtt is, mi pedig már nem igazán szeretjük az ilyen nagy, heroikus fellángolásokat, talán azért sem, mert olyan világban élünk, ahol a megalkuvás, a hallgatás, de legalábbis a vállvonogatás a mindennapok részévé vált – és nem örülünk, ha emlékeztetnek erre. És Lars Kraume ( Az állam Fritz Bauer ellen, 2015) rendező nem is akarja hőseit HŐSKÉNT ábrázolni.
Német filmdráma, 2018 A műsorszám megtekintése 12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánlott! Feliratozva a teletext 222. oldalán.
A legrusnyább, legszürkébb barakk a szovjet blokkban, legalábbis így szokás visszagondolni a néhai Kelet-Németországra, de, ahogy ezt most is megtapasztalhatjuk, ott is éltek igazán jó arcok. Mondjuk le is léptek onnan... Képzeljük csak el az ötvenes évek közepének Kelet-Németországát, ahol szép békésen éltek egymás mellett volt nácik, a Hitler alatt megalkuvóvá, esetleg árulóvá vált régi kommunisták, a száműzetésből hazatért, mindenért törleszteni akaró elvtársak, az örök opportunisták, akiknek mindegy, milyen a rendszer, csak érvényesülni tudjanak. Szép kis társadalom volt, és ebbe született bele egy új nemzedék, akik még az Waffen SS katona nagypapa sírjára vittek ki virágot, de már ifjúkommunisták voltak, és a Barátság! jelszóval köszöntötték egymást és tanáraikat – és mellesleg tényleg hisznek a szocializmusban és az emberek közötti egyenlőségben. A Fal csak négy évvel később, 1961-ben épül fel, létezik valamiféle átjárás Kelet és Nyugat között, de az NDK már maga mögött tudhatott egy munkáslázadást, és most döbbenten figyelik a magyarországi eseményeket.
A keresztyén ember életében is vannak nehéz időszakok, ilyen a gyász ideje. De ebben a szomorúságban is van reménységünk és vigasztalódásunk, hiszen az Úr Jézus megváltotta életünket és hirdeti Isten Igéje számunkra az örök élet lehetőségét. Ezzel az evangéliumi üzenettel állunk meg a ravatal mellett, hogy megadjuk az elhunytnak a végső tisztességet, a gyászolóknak pedig felmutassuk a reménységet. Gyakorlati tudnivalók: A temetési istentisztelet előtt lehetőség szerint szükség van egy személyes találkozásra a gyászolók és a temetést végző lelkész között. Kérjük, hogy a találkozóra hozzák magukkal elhunyt szerettük kézzel vagy géppel írt rövidebb, a legfontosabb tudnivalókat feltüntető életrajzát. Kérjük, hogy a találkozóra hozzák magukkal a legfontosabb búcsúzók névsorát kézzel vagy géppel írt formában. Református temetési enekia. Szükséges egy temetési adatlap és két adatvédelmi nyilatkozat kitöltésére is. Kérjük, hogy a személyes találkozóra gondolják át az emlékharangok időpontját. A temetés teljes, aktuális költségét minden évben a Presbitérium határozza meg.
Ehhez a részhez szintén érdemes előre végig gondolni kik legyenek ekkor megemlítve a szűk családon túl, s név szerint vagy csak a kapcsolatra utalva soroljuk a búcsúzókat fel. A ravatalozói rész egy imádság, Mi Atyánk és egy ének zárja, ha a református kegyességet ápoló halottról van szó, lehet ez az ének a kedves éneke is. Református temetési énekek. A sírnál folytatódik a búcsúztatás, de ez már kötöttebb módon, itt is a Bibliából olvassuk Istenünk vigasztaló szavait, majd elmondjuk a hitvallást (Hiszek egy…), s az áldást követi az elhantolás, mely közben énekelünk. A temetést a szolgálattevő búcsúszavai zárják, ezen szintén lehet változtatni a család kérése szerint legyen e részvét nyilvánítás, legyen-e megemlékezés a temetést követő vasárnapi istentiszteleten, megköszönjük-e jelenlévő részvételét. Letölthető az adatlap:
Nemcsak Erdélyben, hanem számos más vidék gyülekezeteiben is élő hagyománynak számít az énekek diktálása. Ez a szokás annyiban áll, hogy egy hozzáértő, jó énekhangú énekvezér a gyülekezet által is megszólaltatni kívánt énekszöveget és -dallamot soronként előremondja, diktálja, majd a gyülekezet ugyanazt csoportosan megismétli. Temetés. Hogy mennyire volt "rossz, vagy jó szokás" a diktálás, mi sem bizonyítja jobban, hogy sok református gyülekezetben ma is él a gyakorlata. A sirató funkciója a veszteség okozta fájdalom, keserűség kifejezésre juttatása, a sirató személy érzelmi feszültségének feloldása. A nép használta "elsirat", "siratózik", "jajszókat mond", vagy "jajszóval sirat" kifejezések meglehetősen találóan érzékeltetik a sirató érzelmi telítettségét. A gyakorlat szerint a népi értelmezésben ezek a fogalmak mindig dallammal – vagy legalábbis dallamszerű intonációval – elmondott, gyakran siratással megszakított szöveget jelentenek. Énekes szokások a múltban és jelenben Az éneklés mindig nagy gondot jelentett a gyülekezetekben a temetések alkalmával.