Az egyik legjobb mód, hogy kertünkbe növeljük a madarak számát, ha megfelelő növényeket választunk, s annyira a természetes környezetet mintázzuk, amennyire ez csak lehetséges. Próbáljunk olyan növényeket ültetni, amelyek maximális dió-, mag-, bogyó-, rovarbőséggel bírnak! Ha lehetséges, változatos területet létesítsünk, gyeppel, sziklakerttel, sövénnyel, virágággyal, bokrokkal és fákkal. Épp a legjobban ápolt gyepek megfelelőek a földigiliszták és olyan rovarok számára, amelyek a fekete rigónak és a vörösbegynek kedvelt tápláléka. A mi kertünkben a feketerigó szinte tavasztól-őszig vendég. Főleg az öntöző beindítása után jelennek meg, de sokszor figyeltem meg őket egy meleg nyári nap után fürdőzni az öntöző alatt. Sok kártékony rovart összeszednek a kertben. Ha sövényt telepítünk, használjuk azokat az őshonos fajokat, mint pl. a galagonya, magyal és a mogyoró! Ezek búvóhelyet és táplálékot is nyújtanak. Az őshonos fák, mint amilyen a tölgy, a fűz, a nyír, a kőris és a berkenye számos olyan rovart és hernyót táplálnak, amelyeket viszont a madarak zsákmányolnak.
A mesterséges odúkat legalább 2 méter magasságba rögzítsük, a bejárati lyukak délkeletre vagy keletre nézzenek. Nem tegyük tűző napra és a közelben legyen elegendő búvóhely a fiókák számára, például tüskés sövény, ahol elrejtőzhetnek. A madarak nem csak fészkelőhelyet igényelnek, de elegendő rovart, táplálékot is a fiókák számára. Emiatt fontos, hogy kerüljük a kártevők növényvédő szeres irtását, és ügyeljünk arra, hogy az egész év során virágozzon valami, mert a virágok csalogatják oda a rovarokat. Csak egy természetes jellegű kert válhat állatparadicsommá. Ne feledjük a gyümölcsöket termő fákat, bokrokat, amelyek táplálékot jelenthetnek számos állatnak. A problémamentes karbantartás érdekében a fészkelő dobozoknak kinyithatónak és könnyen eltávolíthatónak kell lenniük. Késő ősszel ki kell őket üríteni majd tisztítani, ezzel elkerülhető a későbbi parazitafertőzés a fiókáknál. A rovarhoteleket pedig új szárakkal tölthetjük fel. Azonban ügyeljünk arra, hogy a már lezárt üregeket ne távolítsuk el, mert lehet, hogy már van lakójuk!
Télen elvileg hideg van. Arról nem is beszélve, hogy – elvileg megint – a hó is befed mindent. Ilyenkor összeszoruló gyomorral – főleg, ha városi lányok vagyunk – gondolunk szegény kis énekesmadarainkra a kertben, és azonnal jönnek gyermekkori reflexeink, hogy tegyünk ki madáretetőt. Ugyan most sem igazi tél, sem igazi hó (hó, ugyan…mi az?! ) nincs egyelőre, de ettől függetlenül érdemes gondoskodni némi eleséggel a kertünkbe röpdöső csicsergőknek. Hogyan is csináljuk Semmiképpen ne tegyük a földre a madaraknak szánt táplálékot. Túl azon, hogy elmossa eső, sár, nem hiányzik, hogy egyéb állatok a végére járjanak. Ráadásul az sem hiányzik nekünk, hogy a földön csipegető madarak között a macskák vágjanak rendet. Szóval akasszuk csak fel a fára, amit nekik szánunk. Kis házikó, nagy házikó Ha madáretetőre gondolunk, legtöbbször a klasszikus házikó formájú etető ugrik be rögtön, rengeteg variációban lehet is kapni bármilyen barkácsboltban, lakberendező egységben. Otthon is végtelenül egyszerűen összeüthetjük, ha van hozzá faanyag, fahulladék.
Nagy hidegben a cinkegolyó és a vaj is keményre fagy, ezért ilyenkor még az erre alkalmas csőrű cinegék és verebek is többnyire a legkisebb energiabefektetéssel, leggyorsabban legnagyobb mennyiségben fogyasztható napraforgót választják. Ne ész nélkül, hanem átgondoltan cselekedjünk, mert a téli madáretetés okosan a leghatékonyabb. Rendkívül fontos lenne azt is megértenünk, vagy legalább elfogadnunk, hogy a fehér gólyák áttelelési próbálkozása egy természetes alkalmazkodási folyamat része. Alapvetően nem szorulnak a segítségünkre! Ha röpképes állatokról van szó, az elviselhetetlenné váló időjárási hatások alkalmával az életrevaló madarak akár egyetlen nap alatt is ezer kilométerrel délebbre húzódhatnak.
A hím udvarlása a kotlási időszak alatt is tovább folytatódik, a tojónak időről időre finom falatokkal kedveskedik. Ezekben, a hetekben, a hím még fokozottabban védelmezi területét, melyben már nem csak a társa, de a jövő nemzedék fiókái is ott lapulnak a tojásokban. A kotlási időszak hossza fajonként változó A fiókák a költési időszak végén egyre többet mocorognak az egyre szűkösebb tojásokban, és csipogó hangot hallatnak a külvilág felé, ezzel jelezvén a szüleinek, hogy elérkezett az ő idejük. A fiókák csőrének a végén apró tojásfogak vannak, melyeknek a segítségével először egy apró lyukat csipegetnek a héjon, hogy a szabad levegőhöz jussanak. Majd szépen fokozatosan tovább folytatják szabaduló munkájukat mind addig, mígnem teljesen el nem készülnek a kör alakú barázdával. Ezután összeszedve minden erejüket, egy erőteljes mozdulattal, apró fejükkel leütik a kis kalapot, azaz a tojás tetejét, és előbújnak addigi kis lakásukból, ahol a hetek alatt fiókává cseperedtek. Kikelés után a fészeklakó fiókák teljesen csupaszok, szemeik zártak és magatehetetlenek, így teljesen szüleik gondoskodására vannak utalva.
Szavai teljes olvasatban: "Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom nektek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem megy be oda. " Ezzel az igével foglalkozik dr. Joó Sándor egy prédikációja (1939. február 19): A domborművön három alak szerepel. Jobbra Jézus látható, aki kezét áldásra emelve fogadja a középen ábrázolt gyermeket, akit apja kísér. A prédikációból: "yáltalán nem az a fontos, hogy Jézus egész teológiáját jól megértsem, nem az a fontos elsősorban, hogy bizonyos keresztyén ismeretekről vizsgát tegyek, hanem az, hogy gyermek módjára odaüljek az ölébe, és ha ott vagyok mellette, és Ő karjaival körülfog engem és megáld,.. " Források: Levélváltás az alkotóval. Dr. Engedjétek hozzám a gyerekeket. Joó Sándor 1939. február 19, vasárnapi prédikációja:
Intézményünk igazgatója: Berger József Intézményünk lelki vezetője: Tóth Tibor atya Hitoktatónk: Pap Józsefné Emese Tagóvoda-vezetője: Ledenyák Klára Nevelési alapelvünk: " Engedjétek hozzám a gyermekeket! " (Lk 18, 16b) Óvodánk célja, hogy a családi nevelés folytatásaként, megerősítéseként, szeretetteljes légkörben, jó példával a hitre való nyitottságot biztosítsa. Tevékenységközpontú pedagógiai programunk a gyermek középpontba helyezését és az óvoda nevelési funkciójának kiteljesítését tekinti alapvető feladatának. Mindenkor a szabad játék elsődlegességét szem előtt tartva. Kiemelt nevelési területünk a hitre nevelés mellett, a teremtett világ védelmére nevelés és az értékorientált közösségi nevelés. Esztétikus és igényes környezetben, korszerűen felújított épületben, két csoportban fogadjuk a gyermekeket. Óvodánk igazi családias, otthonos "kis" óvoda. Engedjétek hozzám a gyermekeket – Köztérkép. Csoportszobáink világosak, jól felszereltek, ahol a gyermekek vidáman tölthetik mindennapjaikat és készségeikben fejlődve, szeretetben növekedhetnek.
Például jó érzés ülni egy hosszú asztal közepe táján, s egyszer csak a füledbe súgják, hogy az őrangyalod üzeni, jó étvágyat kíván… Napközben csokit nyomnak a markodba az őrangyalodtól… A csoportok a zászlók színeit használták névnek, így volt a szivárvány hét színe és egy, amiben az összes szín benne volt: a szivárvány csoport, a legkisebbek. Ők nem kellett mosogassanak vagy felszolgáljanak. A mosogatás kész öröm ilyenkor, annyit lehet nevetni… De a csoportmunka nem csak ebből áll. Csoportbeszélgetésekkor megtárgyaljuk a történeteket, amiket a pap bácsi mesél nekünk. Ilyen volt például Szent Kristóf, Angéla vagy Don Bosco története. Az utóbbiról filmet is néztünk. A meséken kívül szó esett az egészséges táplálkozásról, a gyógynövényekről is. A Nicki Szent Anna Templomért Alapítvány - Engedjétek hozzám a gyerekeket. A hét vége felé a csapat már kis családdá rázódott össze. A kiránduláskor meglátogattuk a Meleg forrást, a négy magyar szent nevét viselő kápolnánkat, az Egyeskőt és a lábainál levő kőtemplomunkat. Nemcsak a természet szépségeinek örvendtünk, hanem a szövődő barátságoknak, annak, hogy segíthetünk egymáson.
Azt hitte, eltévesztette a számolást. Ezért újra kezdte, de megint csak kilencvenkilenc volt! Ijedten állapította meg, hogy Henry, a kisbárány, elveszett. Nem értette, hogyan történhetett. Hiszen mindig úgy vigyázott rájuk! Tudta, mennyi veszély leselkedik egy magányos bárányra a sötét éjszakában. Beleeshet a szakadékba, ragadozó tépheti széjjel, eltévedhet úgy, hogy soha többé nem talál haza. Nagyon fáradt volt, de mégis úgy határozott, elindul megkeresni az elveszettet. Otthagyta a kilencvenkilenc juhát, megragadta pásztorbotját, és sietve ment visszafelé abban a reményben, hátha megtalálja. Egyre azon gondolkodott, hol maradhatott el Henry. Kereste a bokrok között, a patak partján, de nem találta. Majd elindult felfelé a köves, kopár hegyoldalon. A Hold bevilágította az utat. Állandóan szólongatta báránykáját: - Henry, kis gyapjasom, merre kószálsz? Hol vagy? Ezra, a pásztor, csak ment, ment, hegyre fel, völgybe le, nem törődve a veszéllyel, amely rá leselkedhet. Pedig lehet, hogy éppen egy oroszlán húzódott meg a közelben.
Ezáltal a szülők (ismét) felvehetik az egyházzal való kapcsolatot. A gyülekezetépítésben különleges gondot kell fordítani a gyülekezet gyermekeire. Ők a jövendő gyülekezeti tagok. Nagyon fontos, hogy a gyermekek tudják, az Úr Jézus szívébe zárta őket. Hívja őket, amikor igéjéből szólunk hozzájuk. Ezt a hívást kell átadni minden bibliamagyarázatban. Olyanná lenni, mint egy gyermek – A gyermekek elfogulatlanul nyitottak az evangélium előtt. Ezért szól Jézus felhívása a felnőtteknek: legyenek olyanok, mint egy gyermek, hogy bemehessenek Isten országába. Figyelmeztessük a gyermekeket, hogy ne veszítsék el gyermeki hitüket! Bárcsak a felnőttek is gyermekként közelednének mindig Istenhez! A gyermekek helye a társadalomban évszázadokon át – A régi időkben a gyermekek keveset, vagy semmit sem jelentettek a társadalomban. Önálló jogaik nem voltak, és csak akkor méltányolták őket, amikor már részt tudtak venni a munkában, s megházasodtak. Néhány kultúrában még mindig így van. Másik visszásság, ami még ma is megvan, a gyermekmunka.
Már jó ideje, hogy az alkotó honlapján felfedeztem, hogy az Avilai Nagy Szent Teréz-plébániatemplom altemplomában több műve is található. El is mentem a fényképeket elkészíteni, de ez nem ment simán. Elsőre a képek nem igazán sikerültek, amit hiábavaló kísérlet követett (valamiért nem jutottam le az altemplomba) és csak harmadjára sikerült a fényképek elkészítése. Ezt követte, hogy a honlap elérhetetlen lett, vagyis a pontos infó-kat nem tudtam rekonstruálni. Levél ment a művésznőhöz, aki készségesen válaszolt (az is kiderült, hogy a honlap éppen átalakítás alatt van), így jöhettek létre a műlapok. Az altemplomban három dombormű nyert elhelyezést. Nagyobb bronz domborművet is készített R. Törley Mária, ami a lenti oltár előoldalán Ádám és Éva jelenetét ábrázolja, de ezt külön lapon nem tudom feldolgozni a szabályok változása miatt. Ez a dombormű a sorban a harmadik, amit most bemutatok. A cím Máté evangéliumából vett idézet, Jézus válasza arra, amikor a tanítványok nem akarták engedni, hogy kisgyermekeket vigyenek hozzá.