Kálmán C. György (1954–2021) a PTE BTK Modern Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszékének oktatója és tanszékvezető egyetemi tanára (1990–2007), az Irodalomtudományi Iskola törzstagja, az ELKH BTK Irodalomtudományi Intézetének kutatója 2021. 10. 17-én elhunyt. "Állítólag disszimulálok" – írta Facebook-oldalán 2021. 16-én 11. 42 perckor. A kórházi ágyon készült képre pillantva rögtön az a gyermekkori fotó jutott eszembe, amelyet egy héttel korábban Kálmán László emlékére közzétett – az a figyelő tekintet, amellyel testvére fölött őrködött, amivel mindig ránk nézett. György vagy Kálmáncé, mert így neveztük, így szólítottuk, a hallgatók és a kollégák kedvence volt, 2004-ben el is nyerte az év legjobb tanára címet. Kálmán C. György – Wikipédia. Messziről felismertük a nevetését, az iróniáját, a humorát – a kálmáncé-stílust. Jó volt vele beszélgetni, vitatkozni, egyetérteni vagy éppen egyet nem érteni, mert mindig nyitott volt és kíváncsi a mások pozíciójára. Először Kulcsár Szabó Ernőtől hallottam a nevét, aki azt mondta nekem 1990 őszén az első találkozásunkon az akkor még Janus Pannonius Tudományegyetem B épületének tanszékvezetői szobájában, hogy bármiről tarthatok előadást, kivéve Austinról, mert most érkezik Kálmán C. Gyuri is, aki a beszédaktuselmélet szakértője.
Halálát a család közlése szerint szívprobléma okozta. Tragikus módon Kálmán C. György mindössze egy héttel ezelőtt arról posztolt Facebook-oldalán, hogy meghalt testvére, Kálmán László nyelvész; Kálmán C. György tudatta, hogy testvérének tüdőrákja volt, amely az agyában képzett áttéteket, és hogy testvére álmában, nyugalomban halt meg - áll a portál cikkében. Kálmán C. György Budapesten született 1954. április 22-én. Magyar-esztétika szakos diplomájával pályája kezdetén magyar irodalom- és nyelvtanárként dolgozott, majd könyvtáros lett a Magyar Tudományos Akadémia (MTA( Irodalomtudományi Intézetében. Az MTA-nál később a modern irodalmi osztály munkatársa, majd az irodalomelméleti osztály tudományos munkatársa, végül főmunkatársa lett. Kálmán C. György (1954–2021) - BTK Irodalomtudományi Intézet. Dolgozott szerkesztőként vagy szerkesztőbizottsági tagként a Literatura, a Cafe Babel és a 2000 folyóiratoknál, és a BUKSZ (Budapesti Könyvszemle) szerkesztőjeként is dolgozott. Docens, egyetemi tanár majd tanszékvezető volt a Janus Pannonius Tudományegyetem irodalomelméleti tanszékén; volt az MTA Irodalomtudományi Bizottságának titkára.
Munkásságát már 1989-ben Móricz Zsigmond-ösztöndíjjal ismerték el, később megkapta a Széchenyi professzor ösztöndíjat, 2003-ban pedig a Szépírók Társaságának díját is. 2004-ben őt választották meg a PTE BTK-n a legjobb tanárnak - idézi az elhunyt életútját a portál.
Eger, MINSZ Varga Könyv- és Lapkiadó, 2000 Köztestületi tagok 2009. Szerkesztette: Tolnai Márton. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 2009 Ki kicsoda. A Magyar Tudományos Akadémia intézeteinek és támogatott kutatóhelyeinek kutatói. Szerkesztette: Haraszthy Ágnes és Tolnai Márton. Budapest, MTA Kutatás- és Szervezetelemző Intézet, 1992 Révai új lexikona XI. Elhunyt Kálmán C. György – Neokohn. (Kad–Kla). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2002. ISBN 963-927-294-9 Nemzetközi katalógusok WorldCat VIAF: 12436148 OSZK: 000000004572 NEKTÁR: 217452 MTMT: 10001712 LCCN: n91068533 ISNI: 0000 0000 7835 2066 SUDOC: 133204332 BNF: cb12919776j
gyász irodalomtörténész halálhír MTA
Ha nemcsak a döntésre, hanem a háttérre is kíváncsi! Háttérinformációk a menedzserek döntéseiről, sikereiről, kudarcairól, vállalkozások testközelből.
1977–1978 között a Nemzetközi Előkészítő Intézetben nyelvtanárként dolgozott. 1978–1979 között szakközépiskolai irodalomtanár Budapesten. 1979–1983 között a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetében könyvtáros. 1983–1986 között a modern irodalmi osztály munkatársa. 1986–1991 között az irodalomelméleti osztály tudományos munkatársa, főmunkatársa. 1990-től a Literatura szerkesztője, szerkesztőbizottsági tagja. 1990 óta a Janus Pannonius Tudományegyetem irodalomelméleti tanszékén tanított, egyetemi docens, majd egyetemi tanár. 1993 óta a Café Babel szerkesztőbizottsági tagja. 1992–1995 között a Beszélő szerkesztőbizottsági tagja. 1995–1996 között a 2000 olvasószerkesztője volt. A BUKSZ (Budapesti Könyvszemle) szerkesztője 2003 óta. 2000-ben habilitált a Pécsi Tudományegyetem en, 2021-ben lett az MTA-doktora. 1990–2007 között a PTE Modern Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszékén oktatott, 2000–2004 között tanszékvezető egyetemi tanár. A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Bizottságának titkára volt.