Minden egyes kép egy regisztrált küldemény formájában kerül feladásra, melynek nyomon követhető száma van Az ügyfélszolgálat heti 5 napban áll rendelkezésére. Ha valamilyen okból kifolyólag termékünk nem felel meg az elvárásoknak, mi garantáljuk az érték 100%-os visszatérítését.
Több ettől a fejlesztőtől Ezeket is kedvelheti
A saját fényképes számfestő mindenképpen nagyszerű módja annak, hogy kedvenc emlékedet életre keltsd! Egy héten belül Magyarországon gyártjuk és szállítjuk. Rendeld meg kedvenc fotódat a nyaralásról, legszebb családi emlékeidet vagy legjobb élményedet a barátaiddal és keltsd életre a számfestő készlet segítségével. Ha ajándéknak szánod születésnapra, karácsonyra: a hatás elmaradhatatlan lesz, ezt garantáljuk! Dekorációként keretezhető és felakasztható hálószobába, nappaliba, étkezőbe, irodába, bárba, kirakatba vagy bárhová ahol tetszik. 🔥 20 000 Ft felett INGYEN szállítunk. 🚚 A szállítási idő 2-7 munkanap. Számfestő saját fotó alapján – Szamfesto.hu. HOGYAN VÁLASZD KI A FOTÓT AZ EGYEDI SZÁMFESTŐ KÉSZLETHEZ? ✅ A képnek legalább 750 képpont magasnak és szélesnek kell lennie. ✅ A háttér nem lehet túl rendetlen. ✅ A legjobb megoldás: közeli fotók sima megvilágítással. Most igazi művész válhat belőled. Valódi kreativitással és az alkotás örömével megtapasztalhatod milyen érzés otthoni kényelemben létrehozni saját festményed, dekorációdat.
Az okos leány - feladatok Mondd el, hogy te hogyan oldottad volna meg a feladatot, hogy "gyere is, meg ne is"? Mondd el, hogyan köszöntenél egy királyt! Rajzold le, aki szerinted a legokosabb az osztályban! Készítsd el az okos lány bizonyítványát! Keress képet a sövénykerítésről! Rajzolj le egy szépen díszített korsót! Sorold fel, milyen állatok segítségével közlekedtek régen az emberek! Mutogasd el, mire használták a következő eszközöket: korsó, szita, orsó! Keress képeket galambokról!
Az okos leány Egyszer volt, hol nem volt, volt egy molnárnak egy takaros, okos lánya, aki olyan okos volt, hogy hetedhét országra elment a híre. Meghallja ezt a király. Odaizent, hogy van neki a padlásán százesztendős kendere, fonja meg azt selyemcérnának. A leány erre visszaizen, hogy van nekik egy százesztendős sövénykerítésük, csináltasson a király abból aranyorsót, akkor szívesen megfonja az aranyfonalat, mert azt csak nem kívánhatja a király, hogy a drága aranyfonalat haszontalan faorsón fonja meg. Tetszett a királynak a felelet. Megint izen a leánynak, hogy van neki a padláson egy lyukas korsója, foldozza meg, ha tudja. Megint visszaizen a leány, hogy fordíttassa ki a király a korsót, mert az öregapja se hallott olyat, hogy a színéről foldoztak volna meg valamit. Ez a felelet még jobban megtetszett a királynak. Most meg már azt izente, hogy menjen el a leány őhozzá, de menjen is meg ne is; köszönjön is meg ne is, s vigyen is ajándékot meg ne is. Erre a leány elkérte az apjától a szamarát, felült a hátára, s úgy ment a király elébe.
Holnap jókor reggel, mikor a király kilovagol a rétre a katonákhoz, ülj le az útra egy hálóval, tégy úgy, mintha halásznál. Megmondta aztán azt is, hogy mit feleljen, ha a király megkérdezi. A paraszt ember úgy tett, ahogy a királyné tanácsolta: másnap reggel leűlt az út szélén, a hálót betartotta az út közepére, emelgette, mintha igazán halásznék. Bezzeg, hogy megállott a király, mikor meglátta ezt a bolond dolgot. Kérdi: – Hát te mit csinálsz, szegény ember? – Halászok, felséges királyom. – Nincs itt víz, hogy fogsz itt halat? – Hát bizony, ahogy az ökörnek csikaja lehet, úgy az úton is lehet halat fogni, felelt a paraszt ember. Szeget ütött a királynak a fejébe ez az okos felelet, mindjárt sejtette, hogy erre az ő felesége tanította ki. Vallatni kezdette a parasztot, hogy ki tanította erre az okosságra, de a paraszt folyton csak azt felelte, hogy maga eszitől találta ki. – Hiszen mindjárt megmondod te az igazat! kiáltott a király szörnyű haraggal. Azon a helyen lekapatta a húsz körméről s olyan huszonötöt vágatott rá olvasatlan, hogy a szegény paraszt az eget is bőgőnek nézte.
Ha aztán szegfűt szakít a kertben, akkor bizonyosan leány; de ha rózsát szakít, bizonyos lehetsz benne, hogy férfi. Még aznap lehívta a királyfi Giovannit a kertbe, s amint ott mentek, sétáltak, Giovanni egyszerre leszakított egy szép rózsát. – Ej, ej, – mondotta a királyfi – hát miért szakítsz te rózsát, mikor itt ilyen szép szegfűk vannak? Mondotta Giovanni: – Miért szakítanék én szegfűt? Nem vagyok én leány! Akkor felment a királyfi az anyjához, elbeszélte, hogy mi történt, az meg mondta: – Látod, látod, hogy igazam van! – Nem, nem, édesanyám! Ismételten mondom: leány Giovanni, s nem fiú! Finom a keze, gyöngyszem az írása stb. – No jó, – mondotta a királyné – mondok neked mást. Vidd el a tengerre, mondjad neki: »Gyere, Giovanni, fürödjünk meg! « Akkor bizonyosan megtudod, hogy fiú-e vagy leány. Még aznap mondotta a királyfi Giovanninak: – Hallod-e, Giovanni, gyere velem a tengerre; fürödjünk meg! Megfürdesz-e? – Miért ne fürödnék, – monda a leány. Azzal elindultak, a tengerig meg sem álltak.