A TELJES HEMOLEUCOGRAM a következő paraméterek méréséből áll: az eritrociták száma; hemoglobin; hematokrit; vörösvértest-indexek: átlagos vörösvértest-térfogat (VEM), átlagos vörösvértest-hemoglobin (HEM), átlagos hemoglobin-koncentráció (CHEM) és az eritrocita-eloszlás szélessége (RDW); thrombocyta-szám és thrombocyta-indexek: átlagos thrombocyta-térfogat (VTM) és thrombocyta-eloszlás szélesség (PDW); leukocita szám; leukocita formula; +/ - retikulociták száma. Az eritrocita szám az alapvető teszt az eritropoézis értékeléséhez. ELYTIS Kórházi szótár elemzése. Az eritrocitákat tovább vizsgálják a hemoglobin és a hematokrit koncentrációjának mérésével, és ezek alapján az elemző kiszámítja az eritrocita indexeket: VEM, HEM, CHEM és RDW, amelyek minőségileg jellemzik az eritrocita populációt. A hematokrit az eritrocita térfogat és a teljes vér térfogatának arányát méri. A hemoglobin az eritrociták fő összetevője (az eritrocita citoplazmatikus fehérjék 95% -a), és hordozójaként szolgál az O2 és a CO2 szállításához. Az eritrociták térfogatát és hemoglobin-tartalmát a következő paraméterek mérésével vagy kiszámításával értékelik: Átlagos eritrocita térfogat (VEM) - egyetlen vörösvértest által elfoglalt térfogatot ábrázol.
A diabetes mellitust makro- és mikrovaszkuláris szövődmények kísérik (koszorúér-betegség, ischaemiás stroke, perifériás artériás betegség, nephropathia és retinopathia). A thrombocyták kulcsszerepet játszanak az aterogenezis folyamatában és a trombotikus komplikációk létrejöttében cukorbetegeknél. A "klasszikus" kardiovaszkuláris kockázati tényezők (artériás hipertenzió, dohányzás és hyperlipidaemia) egyidejű fennállása fokozza a cukorbetegek aterotrombotikus kockázatát. A DM-betegekből származó thrombocyták fokozott reaktivitást mutatnak. Átlagos trombocyta térfogat. Az ezt elősegítő tényezőket még nem sikerült teljes mértékben feltérképezni, de kialakulásához hozzájárulhatnak metabolikus zavarok (pl. hyperglykaemia, hyperlipidaemia, inzulinrezisztencia), valamint az olyan állapotok, mint például az oxidatív stressz, a gyulladás és az endoteliális diszfunkció. Kettes típusú diabéteszben szoros összefüggés van az elégtelen glykaemiás kontroll és a fokozott thrombocyta-aktivitás között (mely az átlagos thrombocyta-térfogat [MPV, mean platelet volume] alapján becsülhető meg).
Ugyancsak az ADP P2Y12-receptorát antagonizálja a kémiailag ciklopentil-triazol-pirimidinek közé tartozó ticagrelor, de ennek kötődése reverzibilis. A cukorbetegséghez kapcsolódó kardiovaszkuláris események másik prevenciós alternatívája a picotamid (tromboxán A2- és thromboxan A-inhibitor). A Drug Evaluation in Atherosclerotic Vascular Disease in Diabetics (DAVID) volt az első vizsgálat, mely picotamid adása kapcsán az összegzett mortalitás szignifikáns csökkenését igazolta az aszpirinnal szemben nagy kardiovaszkuláris kockázattal rendelkező, illetve perifériás érbetegségben szenvedő cukorbetegek esetében. Következtetések A legújabb adatok nem támasztják alá az aszpirin alkalmazását cukorbetegek esetében a kardiovaszkuláris események primer prevenciójában. Az erre vonatkozó döntést az adott beteg egyéni jellemzőinek ismeretében kell meghozni. A hyperglykaemia és más kockázati tényezők (artériás hipertenzió, hyperlipidaemia és dohányzás) optimális kontrollja elengedhetetlen a thrombocyták reaktivitásának csökkentéséhez, valamint a thrombocyta-gátló szerek hatásának erősítéséhez.
a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar KARI TANÁCS TAGJAI 2021. 07. 28-tól 2025. 06.