Ez a cikk több mint 1 éve frissült utoljára. A benne lévő információk elavultak lehetnek. 2009. jan 21. 13:54 Rockville - Kétszázharminchat centis kínai óriással erősített a Maryland Nighthawks kosárlabdacsapata. Szun Ming Mingnek (23) olyan magas és olyan hosszú a keze, hogy nem is kell elrugaszkodnia a talajtól a zsákoláshoz. Egyes vélekedések szerint a 160 kg-os játékos minden bizonnyal hamarosan felkelti az észak-amerikai profi bajnokságban szereplő csapatok vezetőinek érdeklődését. - Az NBA-ben szeretnék játszani - fogalmazta meg maga is célját Szun Ming Ming. - Nagyon ügyes ahhoz képest, hogy milyen hatalmas - mondta róla Tom Doyle klubelnök.
Csekély 236 centinél… Reuters Szun Ming-mingnek nem kell ugrándoznia, hogy elérje a gy? r? t Igen, Szun Ming-ming napjaink legmagasabb kosárlabdázója – simán zsákol a parketten állva –, habár az örökranglistán nem férne fel a dobogóra. Az észak-kínai Mandzsúriában született, Harbinban élt, 21 évesen arról álmodik, hogy világhírű honfitársa, Jao Ming (a Houston Rockets 226 centis centere) nyomdokaiba léphessen. Szun tavaly repülte át az óceánt, elsősorban azért, hogy eltávolítsák koponyájából azt az agytumort, amely az agyalapi mirigyet nyomta. Emiatt termelődött fokozott mértékben a növekedési hormon; a rendellenesség egyébként prognosztizálható módon a fiatalember korai halálához vezetett volna. Az operációt augusztus 31-re tervezték, csakhogy Szunnak nem volt betegbiztosítása az Egyesült Államokban, ezért valahogyan össze kellett kalapozni a műtéthez szükséges pénzt. Szun szerencsésen felépült, s most a Dodge City csapatában próbálja elérni azt a szintet, amely az NBA-hez szükségeltetik.
Egy újabb okot kaptunk arra, miért érdemes figyelemmel követni David Luizt az Instagramon. A Chelsea hátvédje rendszeresen parádés képekkel (és videókkal) szórakoztatja rajongóit, kedden a világ legmagasabb aktív kosárlabdázójaként számon tartott kínai kosarassal, Szun Ming-minggel közösen készített fotója ütött nagyot. Sun Ming-ming Robin van Persie NBA Hasheem Thabeet David Luiz Chelsea
A kosárlabda a nagyra nőtt emberek sportja, ez axióma. De vajon mennyire nőhetnek nagyra a XXI. század sportjaként elhíresült játék művelői, azaz: hol a határ, amely fölött már inkább hátrány, mint előny a méret. Nagyon úgy néz ki, nincs ilyen határ. Olyannyira, hogy egy bizonyos Szun Ming-ming nevű 21 éves kínai férfi mindent elkövet azért, hogy jövőre már az NBA-ben kosarazhasson. Nincs olyan méretes fotel, amelybôl ne lógna ki a 236 centi magas kínai óriás Március 30. óta kosarazik a Dodge City Legend nevű amerikai kiscsapatban – amely az USBL-ben (United States Basketball League) működik – egy Szun Ming-ming nevű kínai fiatalember. Ugyan csak meccsenként öt percet tölt a parketten, mégis ő az első számú attrakció. Nem tehet róla, semmit sem produkált azért, hogy mindenki őt nézze, csupán a világra kellett jönnie, és növésnek kellett indulnia. Ez sikerült is neki oly mértékben, hogy tulajdonképpen nem is tudta abbahagyni. Mármint a növekedést. Úgyhogy le kellett állítani: tavaly megoperálták Los Angelesben, s most úgy tűnik, megállt a folyamat.
Egyéni tragédiája, hogy a remek litván válogatottal csak Eb-ezüstig és olimpiai bronzéremig jutott… A méret a lényeg A kosárlabda történetének legmagasabb játékosai 1. Szulajman Ali Nasnus (libanoni) és Sultan Kosen (török) 245-245 cm 3. Alekszandr Szizonyenko (szovjet/orosz) 241 cm 4. Okajama Jaszutaka (japán) és Szun Ming-ming (kínai) 236-236 cm 6. Ri Mjong Hun (észak-koreai) 235 cm 7. George Bell (amerikai) 234 cm 8. Jon Harris (olasz) 233 cm 9. Manute Bol (szudáni) 231 cm 10. Gheorghe Muresan (román) és Mu Tie-csu (kínai) 230-230 cm …16. Shawn Bradley (amerikai) 228 cm …22. Jao Ming (kínai) 226 cm …33. Janis Krumins (szovjet/lett) 223 cm …35. Arvydas Sabonis (szovjet/litván) 222 cm
Jao Ming, napjaink legismertebb, s legjobb óriása 226 centi magas, tökéletesen egészséges, miként Bradleynek sincs semmi baja. Jao a világ egyik, ha nem a legkiválóbb centere, sokak szerint már jobb a 35. születésnapja felé araszoló Shaquille O'Nealnél. A Houston Rockets jelene és jövője Jao széles vállain nyugszik. Janis Krumins volt az első, mifelénk is ismert túlméretezett kosaras. A szovjet válogatott lett származású, 223 centis centere az 1956-os, az 1960-as és az 1964-es olimpián is szerepelt, s mindháromszor ezüstéremhez segítette csapatát. A mi 1955-ös Eb-győztes aranycsapatunk még élő kiválóságai mesélhetnének a lett Góliátról. Arvydas Sabonis egyetlen centivel alacsonyabb Kruminsnál, viszont egy fejjel túlnőtt mindenkit – a játékintelligencia terén. Minden idők legcsodálatosabb óriása a Zalgiris Kaunasszal megannyi szovjet bajnokságot nyert a nyolcvanas években, legyűrve a kommunista államhatalom által támogatott, a 220 centis Vlagyimir Tkacsenko vezérelte CSZKA Moszkvát. Később Spanyolországban a Valladolidban, majd a Real Madridban profiskodott, 30 évesen pedig az NBA-be szerződött, a Portland TrailBlazershez, s ott is fényes karriert futott be.
Drábik János: "Le kell nyugodni" Borítókép: Válasz Ha tetszett az írás, kérjük, támogassa a Válasz Online munkáját, és kövessen minket Facebookon!
Dr. DRÁBIK JÁNOS A 25 PONTOS TERV A Rothschild Terv, FRANKFURT, 1773 A tanár úr vázlatosan ismerteti, értelmezi és elemzi a műsorban azt a 25-pontos tervet, amit a világelit 1773-ban fektetett le és amely átfogóan tartalmazza a gazdasági, politikai – és társadalmi élet minden szegmensére kiterjedő egységes szabályok kialakítására való törekvéseket, melyek napjainkban is zajlanak folyamatosan és hatnak ránk. Hallgatva felismerhetjük a közelmúlt történéseit és betekintést kaphatunk a számunkra általuk eltervezett jövőről… Megnézték: 453
Arról, hogy mi történt Magyarországgal 1918 és 1920 között, még csak hozzávetőleges képet sem kapunk – legyen az a kép összeesküvéses-szabadkőműveses-háttérhatalmas vagy szikáran tárgyilagos. Valószínűleg azért, mert a szerzőnek sincs elég mély ismerete erről az időszakról. Drábik a Tudás japánkerti tavacskájának iszapjába a saját rögeszméinek cölöpjeit verte le, azon kéne átügyeskedni magunkat a túlsó partra. Mindenféle segítség nélkül, négy-hat méteres ugrásokkal. Miközben a PHVE egy nagy uszodai tisztítóhálóval lökdös bennünket a partról. Tehát, ha Ön, kedves Olvasó, megvette Drábik János könyvét a karácsonyi nagy rohanásban, mert szomjazza az igazságot, szereti a történelmet, pályaválasztáskor családja az informatika felé lökdöste Önt, amit azóta is bán, és foglalkoztatja Trianon, viszont nem kapott kielégítő magyarázatokat a kérdéseire, esetleg örömet akart szerezni barátjának, szüleinek, netán a szomszéd Kálmán bácsinak; vagy csak megigézte Önt a borító és a vastagság, szóval akkor Önt alaposan átverték.
Két tucat könyve jelent meg, van saját blogja, rajongói oldala a Facebookon 16 ezer követővel, Youtube-on megosztott videói közül némelyik több mint kétszázezer nézőnél jár, a Magyar Elektronikus Könyvtárba feltett műveit pedig több tízezren olvasták. Jelenleg az Országos Trianon Társaság elnöke, a Magyarok Világszövetségének vezetőségi tagja, és gyakran tart előadásokat szerte az országban. Drábik központi tézise viszonylag egyszerű: a világot egy szabadkőműves–zsidó–bilderbergiánus háttérhatalom irányítja, és működésére nagyjából minden visszavezethető az elmúlt kétszáz évben, a magyarságot ért tragédiák meg különösen. A szerző mellékesen foglalkozik olyasmikkel is, hogy Petőfi Sándor valójában Széchenyi István fia volt, vagy, hogy Ausztria adja vissza nekünk Nyugat-Magyarországot/Burgenlandot, de – és ez tényleg megnyugtató – abban azért ő sem hisz, hogy a zsidók földönkívüli gyíkemberek lennének. Drábik János evangéliuma A szerző karácsony előtt megjelent, a könyvpiaci sikerlistákon jól szereplő, Százéves Trianon című művében némileg elkanyarodik korábbi tematikáitól (nem teljesen, de erről mindjárt), és az amerikai konteóhívők munkáinak magyarítása után belevág a magyar történelem újraértelmezésébe is.
), Georges Mandel Clemenceau belügyminisztere volt (nem volt: 273. ). Továbbá Edvard Beneš oktatott szlavisztikát Franciaországban (248. nem oktatott semmit. És bár távol álljon az embertől, hogy rokonszenvesnek lássa, a cseh politikus – Drábik állításával ellentétben – pánszláv sem volt). Drábik átveszi az összes cáfolt legendát a trianoni szerződésről (a hajózható Ipolyról, Ronyváról, örömlányokról) – miközben drámai szózatban szólít fel a "történelemhamisítás abbahagyására" és a "tudományos módszerrel kutatott történelemírásra" (276., a bicsaklás nem a sajátom). A szerző láthatóan nem tud róla, hogy Anthony Eden nem volt potens politikus a párizsi békekonferencia idején, hanem éppen leszerelt fiatal katonatiszt, így totálisan irreleváns volt, mit gondolt a Monarchia felosztásáról (34. Mondjuk Eden vagy Mandel legalább élt valamikor: a kötetben vannak olyan odavetett személyek, akiknek a létezése sem biztos, legalábbis abban a névformában, ahogy leírták őket, biztosan nem. Rengeteg bizonytalanság kíséri ezeket a tévesztéseket: a bukaresti békét hol május 7-én, hol 8-án írták alá a könyvben, Magyarországtól dinamikusan változó nagyságú területeket csatolnak el, és Tomáš Garrigue Masaryk cseh elnök nevét is háromféleképp írja a szerző.
A kötet – amelyet csak erős megszorításokkal lehet könyvnek nevezni, hiszen egy kínai szerencsesütibe dugott bölcsességcédula nagyobb szerkesztői gonddal készül – valójában gyökeres újítás a magyar nyomdakultúra csaknem hatodfélszáz éves történetében. Gyurcsány Ferenc blogkönyve után, amely a fanyalgók szerint az internet kinyomtatása volt, Drábik Százéves Trianonja internetes videótartalmak kinyomtatása – sajnos az önhergelések nélkül. Sőt, Drábik kétszer is nekirugaszkodik annak, hogy hosszú oldalakon át elmesélje: a vitaplatformján egy angliai román kommentelő mit írt a románok eredetéről. Ha ez nem digitális akadálymentesítés, akkor semmi sem az. A bármiféle kronológiai rendet, illetve logikát csak nagyon lazán követő műben így találunk pénzkérő levelet Thomas Peterffy amerikai–magyar milliárdoshoz, harmincoldalas betétet Izrael atomprogramjáról, valamint lángoló szózatot a Kárpát Konföderáció létrehozásáról. Továbbá szó esik a Putyin–Trump viszonyról, az amerikai elnökválasztás újraszámlálási esélyeiről (két év késéssel), a szkíta–dák–magyar kontinuitásról és még egy csomó mindenről.