Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ azért, hogy weboldalunk használata során a lehető legjobb élményt tudjuk biztosítani. Kiszállítás A nem személyes vásárláshoz kötött termékeinket kérésére kiszállítjuk előreutalással, vagy utánvétes fizetési lehetőséggel egyenlítheti ki Kapcsolat Alábbi elérhetőségeinken állunk szíves rendelkezésére termékeink, nyílászáró csere valamint új helyre történő beépítés és felmérés igény esetén. 2600 Vác Bolgár utca 4 +36 27 315-300, +36 70 381-8647 +36 20 369-1417 © 2022 Minden jog fenntartva!
Amikor új otthont épít valaki, vagy a régit újítja fel, a legtöbb esetben sztenderd ablakméretekkel találkozik. Az egyedi méretek néha hasznosak ugyan, ám egy felújítás vagy építkezés során, ideális esetben szabvány ablakkeretekkel van dolgunk.
Ami már nem gyártható pl. : egyszárnyú szerkezetbe, ott biztosan le lehet gyártani kétszárnyú ablakot. Abból is talán kétféle van, de ezt most nem árulom el, mert el is felejtettem! Minden ablak méretnek ára van és nem felára? A fent leírtak után nem meglepő, hogy a 120*150, a 150*150 vagy épp a 60*60 cm ablak is beleesik egy ár és méret mátrixba. Ezen szabványnak vélt ablakoknak is ugyan annyi az áruk, mint az adott 10 cm-es skálában mozgó többi ablaknak! Ezért mondta az értékesítő, hogy minden ablaknak ára van és nem felára! Az elején nem értettem, de a vásárlás alkalmával minden világos lett! Ha ismét egy felújításba kezdek (Isten ments! ), nem kell a méretekkel foglalkozzak, mert nincs felár és nincs egyedi vagy szabvány ár! Amire figyelni kell viszont az a funkció és a használhatóság! Ablak ára változik ha egy vagy kétszárnyú az ablak? Szabvány ablak méretek. Persze a választ Ön is tudja, de nem ez a lényeg! Van egy nagy igazság, ami tényleg racionalitásból építkezik! A gyárthatósági méret felső határán lévő ablakoknál biztosan, de egyébként alatta lévő szerkezeteknél is érdemes az árat most átugorva azon elgondolkodni, hogy a funkció biztosan jó lesz?
Ide is beszivárgott az A-ból és a CLA-ból ismert MBUX Az újabb Mercikből ismert, tapipaddal ellátott multifunkciós kormánykereket leszámítva a belső tér első blikkre nem ugyanolyan, mint korábban, de a fedélzeti elektronika sokat változott. Az új infotainment rendszer például már ugyanaz a mesterséges intelligenciával ellátott, hang- és (felárért) gesztusvezérlésre is képes MBUX, ami a kecskeméti gyártású CLA-ban debütált két hónapja, bár a szélesvásznú, egybeérő dupla kijelző itt nem elérhető. A BMW-t másolja, de ügyesen teszi - Mercedes GLC Coupé teszt. Már érintős a középső kijelző és digitális a műszerfal Fotó: Gulyás Péter A "Hé, Mercedes" megszólítással lehet a mesterséges intelligenciát felébreszteni álmából, és utána parancsokat adni neki, ami a tetőablak kinyitásától a navigációs cél betáplálásáig szinte bármi lehet. A rendszer meg tudja különböztetni a sofőr és az utas parancsait, így például azonnal tudja, melyik oldalon kell állítani a hőmérsékleten vagy bekapcsolni az ülésmasszírozást. Mercedes GLC Fotó: Gulyás Péter Ahogy a GLC alapjait adó C-osztálynál, itt is digitálissá változott a korábban analóg műszerfal, a kijelző mérete 12, 3 col. Középen a képernyő 7, felár ellenében viszont 10, 3 colos, és az MBUX miatt érintőssé vált.
A rivális BMW X4 egyébként rövidebb, magasabb és szerényebb tengelytávú, mint a GLC Coupé. A kupé variáns 20-25 kilogrammal könnyebb a GLC alapmodellnél, ettől függetlenül az 1845 kilogrammos tömeget nem mondanánk túl alacsonynak, és ez bizony meg is érződik tempósabb haladáskor a kanyargós utakon. A normál GLC-hez képest csökkent a csomagtartó mérete, mely így most 550 liter helyett csak 500-at képes magába fogadni. A csomagtér padlóját felhajtva azonban egy méretes rekeszre lehetünk figyelmesek, melyben pótkerék helyett csak egy defektjavító készlet foglal némi helyet. Beülve az autóba, a sofőrnek olyan érzése támad, mintha a már alaposan belakott kényelmes otthonába érkezett volna haza - talán csak a kényelmes papucs és a kandalló tüze hiányzik. A felhasznált anyagok és az összeszerelés minősége abszolút elsőosztályú, és az ergonómia is maximálisan rendben van - a kezelőszervek mindenhol kellemes tapintásúak, könnyen elérhetők és egyértelműen kezelhetők. A tesztautó fekete/fehérre hangolt belterét a bőr, a fém és a fa uralja, ennek ellenére nem a bőr, hanem a kesztyűtartóból finoman adagolt és megvilágított üvegcséjű gyári parfüm illata uralja a mikroklímát.
Emiatt a Coupé már állóhelyzetben sokkal sportosabbnak tűnik, mint a normál GLC, aminek azonban ára van, és itt nem feltétlenül csak a magasabb vételárra gondolunk. © László Ferenc Az igen erőteljesen lefelé lejtő tetővonal miatt a hátsó üléssorban szerényebb fejteret kapunk, a vezetőülésből pedig igen nehezen lehet kilátni hátra - olyan, mintha egy széles de nagyon keskeny lőrésen kellene kifelé célozni a tekintetünkkel. Még szerencse, hogy a váltót rükvercbe kapcsolba az elektromos mozgatású csomagtérajtón lévő Mercedes jel megdől és kifigyel belőle a hasznos kis tolatókamera. Ezenkívül természetesen a 360 fokos körkörös kamerarendszer sem hiányozhat a fedélzetről, melyhez hasonló ma már ugyan sok autóban található, de tapasztalataink szerint a Mercedesé a leginkább használható és legjobb minőségű. Az esetünkben jácint piros színben pompázó GLC Coupé 8 centiméterrel hosszabb és 4 centiméterrel alacsonyabb a GLC-nél, így aztán sokkal jobban is néz ki annál, viszont meglepő módon mindkét modell ugyanolyan, 0, 31-es légellenállási mutatóval rendelkezik.
Megjegyzendő, hogy a GLC Coupé már alaphelyzetben sport futóművön mozog, ami a hazai utakon még Comfort módban is pattogós lehet - ha varázsszőnyeg jellegű utazásra vágyunk, akkor bizony rá kell költenünk az opcionális légrugózásra. Míg a GLC alaphelyzetben 17-es felniket kap, addig a GLC Coupén már kapásból 18-as kerekek figyelnek, a tesztautón pedig még ennél is nagyobb, 19-es malomkövek találhatók. Érdekesség, hogy még ezek a 19 colos ötküllős felnik sem tűnnek túl nagynak a kocsin, sőt, mintha még így is egy kicsit ballonos gumik lennének rajta. Az utastérbe szerencsére kevés surlódási-, illetve motorzaj hallatszik be, szórakoztatásunkról pedig egy messze átlagon felüli kvalitású Burmester hifi gondoskodik. Éjszaka remek szolgálatot tesz a LED-es fényszóró, és persze az adaptív tempomat, a vészfékező rendszer, a sávtartó elektronika és a parkolássegítő is a high-tech repertoár részét képezi. Végül, de nem utolsó sorban a 4Matic összkerékhajtás is adott: alaphelyzetben az erő 55 százaléka jut a hátsó kerekekre, és bizony kevés olyan életszerű helyzetet tudunk elképzelni, ahol trakciós gondba kerülhetne a GLC Coupé.
Az a króm ott alul, tényleg kellett? Itt, a dániai Tannistesten egy 250d feliratú példány kulcsait sikerült elragadnom a norvég kolléga orra elől. Ó, a 250-es felirat... Abban a világban, amelyben én szocializálódtam, egy ekkora szám általában zsíros morajt és sok-sok hengert jelentett – régebben hatot, és benzinest, kicsivel később ötöt és dízelt. De jó volt mind, ma is megdobban a szívem a "250" láttán. Hát, már nem kell dobbannia. Sehol a sok henger, csupán egy sokrétegű Viledába fojtott ütvefúró hangján szóló négyhengerest takar a felirat, amely még csak nem is 2, 5 literes, csak egy kettőegyes, a plusz negyvenet a kettő darab turbó miatt szavazták meg neki a board meetingen (egyébként a 170 lóerős 220d is kétturbós, csak a 200d egyturbós). Oké, az a sokrétegű Vileda persze olyan vastag, hogy a GLC 250d talán a legcsendesebb SUV ebben a méretben, de ami hallatszik belőle, az nem kellemes. A négy henger ilyen sosejó dolog, csakis nagyfordulatú, hangolt kipufogós benzinesben, üvegelés környékén.