Tóth Hermina, a szakszervezet munkatársa az MTI-nek elmondta, hogy a Kossuth- és Balázs Béla-díjas színművész a pilisi Máriahalom községben, egy magánpanzióban élt, már egy éve. Madaras Józsefet a szobájában, az asztalra borulva találta kedden délelőtt a panzió igazgatónője - mondta el Tóth Hermina. Mint mondta, a színművész nagyon beteg volt, a szakszervezet segítségével találták meg azt a magánpanziót, ahol egy lakosztályban, a természet közelében élhetett. Madaras József 1937. BAON - Életének 70. évében, kedden elhunyt Madaras József színművész. augusztus 16. született Rigmányban (Románia). Marósként, majd kertészként dolgozott, 1958-ban elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Ezután a győri Kisfaludy Színházban töltött egy évadot, majd 1959-60-ban a Szegedi Nemzeti Színházban játszott. 1960-61-ben az Állami Déryné Színház, 1961-1966 között a Thália Színház tagja volt, 1966-69-ben a Pannónia Szinkron Stúdióban dolgozott. 1969-71 között az Irodalmi Színpadon, 1971-74 között a Nemzeti Színházban játszott, 1974-76-ban ismét az Irodalmi Színpadon szerepelt.
Beszélték, hogy Olty visszavette volna, Madaras azonban nem kérte ezt. 1958-tól vendégként a József Attila Színházban, 1959-ben Győrben játszott, itt fegyelmi vétség miatt letiltották a színpadról. Felsőbb pártfogói közbenjárásra a "vad titán" Szegedre került, ahol sikeres kísérleti színházat hozott létre, de ennek ellenére renitenssége miatt innen is eltanácsolták. Madaras József emlékoldal | Életrajz. 1960-ban az Állami Déryné Színházhoz szerződött, majd 1961-től 1966-ig a Thália Színházban, 1966-68 között a Pannónia Filmstúdió szinkrontársulatában játszott. 1968-tól az Irodalmi Színpadnál, 1971-től a Nemzeti Színházban volt tag (1973 és 1975 között szabadúszóként élt). 1977-ben Várkonyi Zoltán hívására vendégszínészkedett a Pesti Színházban, majd 1978-ban (ahogy ő maga fogalmaz) át kellett szerződnie a Magyar Filmgyártó Vállalat (Mafilm) színtársulatához. Madaras elsősorban robosztus munkás- és parasztfigurák, sorsukkal elégedetlen, kitörni vágyó kisemberek megszemélyesítőjeként vált ismertté. Fojtott indulatú, természetes játékstílusú, markánsan fotogenikus alkat volt.
1997-ben lesz egy József Attila-estje a gödöllői "kultúrban". Nem lehet beférni. - Engem aztán ne sajnáljon senki! – mondja utána, széles a vigyora. Abban az évben betölti a hatvanat. Már akkor hivatásra találtam, cikket írok az életéről. Josti a cikk után anyámat hívja – csípték egymás mindig –, neki mondja, tetszett, ami kifutott belőlem róla. Nem sokkal később meglátogatom akkori párommal. Josti éppen nehezen moccan, méretes fotelból szuggerálja a csinos, ifjú vendégét. József Attilát szaval neki, odamondja a szavakat a szemébe. Kígyó a nyúllal – nem bánom, csodát látok. Apámmal egyszer futnak össze a Josti balesete utáni időszakban. Szeretetük töretlen, szavaikat blokkolja Josti új helyzete. A következő években Josti újabb esteket is tart. 1999, közeleg az évszázad vége, Josti feltűnik a Buharovok (Szilágyi Kornél, Hevesi Nándor) Egy másik ember iránti féltés diadala című kísérleti filmjében. 2005-ben epizódszerepet kap Szabó István Rokonok című mozijában. Gergő noszogat, magam is azt érzem: könyvet érdemelne már az apja.