(1991) Thirteen | Brandenberg | Vígjáték | Dráma | 7. 1 IMDb A film tartalma Rosencrantz és Guildenstern halott (1991) 117 perc hosszú, 10/7. 1 értékelésű Vígjáték film, Gary Oldman főszereplésével, Rosencrantz szerepében a filmet rendezte Tom Stoppard, az oldalunkon megtalálhatod a film szereplőit, előzeteseit, posztereit és letölthetsz nagy felbontású háttérképeket és leírhatod saját véleményedet a filmről. Főhőseink megpróbálnak mellékszereplőként bolyongani egy igen szerteágazó és csapdákkal teli világban, a Hamlet történetében, megpróbálnak értelmet keresni a jelenlétüknek, a létüknek. "Biztosan volt egy pont, amikor dönthettünk volna máshogy is. " – ez a mondat későn hangzik el, mellékszereplők maradnak egy eleve elrendeltnek látszó világban, a történetük "meg van írva" és bármennyit kínlódnak és töprengenek, képtelenek máshogyan dönteni és cselekedni, mint ahogy az "eleve elrendeltetett". Ránk hasonlítanak, egyszerű hétköznapi emberekre, akik csak tengődünk a hatalmasok által megfogalmazott és elrendelt világban, és fogalmunk sincs mikor és hol, kik és miért döntöttek helyettünk az életünkről.
Hasonló cikkcímek és megnevezések: Rosencrantz és Guildenstern (egyértelműsítő lap). Rosencrantz és Guildenstern William Shakespeare Hamlet, dán királyfi című tragédiájának szereplői. A király két udvaronca, kiknek feladata az volt, hogy Hamlet után kémkedjenek, mindezt úgy tudták kivitelezni, hogy barátságot mímelve elnyerték a dán királyfi bizalmát. A szereplőket később több szerző és életre hívta. így például W. S. Gilbert a Rosencrantz and Guildenstern című szatírájában, vagy Tom Stoppard abszurd darabjában, a Rosencrantz and Guildenstern halott ban. A két karakter ezekben a feldolgozásokban központi szereplőként vesz részt a cselekményben. Rosencrantz (' rózsafüzér ') és Gyldenstjerne/Gyllenstierna ('arany csillag') tizenhatodik századi dán és svéd nemesi családok neve. Feljegyzések szerint az 1596-os koronázási ünnepségen a megjelenő arisztokraták egy tizede viselte a két családnév valamelyikét. [1] James Voelkel szerint a szereplőket Frederick Rosenkrantzról és Knud Gyldenstierne-ről nevezték el, akik Tycho Brahe unokatestvérei voltak, s 1592-ben Angliába utaztak.
Összefoglaló Az 1601-ben keletkezett Hamlet, ha ugyan lehet Shakespeare-nél egyáltalán ilyenről beszélni, szerzőjének főműve. Értelmezéseinek, magyarázatainak száma jóval meghaladja más irodalmi műalkotásét, beleértve az olyan állandóan kommentált műveket is, mint Dante Isteni színjátéka vagy Goethe Faustja. Eltekintve a legszélsőségesebb álláspontoktól (amelyek közt olyan is akad, amely Hamletet ősgonosznak, a halál és rontás szellemének tartja, a darab pozitív főhősét pedig Claudiusban, illetve Leaartesben látja) Hamlet figurájának még alapvonásaiban sem tudnak a kutatók, kritikusok megállapodni. Ki a tettre képtelen, mélabús "szellemi ember" típusának, ki a dekadencia képviselőjének, ki forradalmárnak stb. tartja. E bonyolultság, nehezen értelmezhetőség ellenére Shakespeare talán legnépszerűbb műve: valószínűleg azért, mert többféle jelentése, vonatkozásainak, "filozófiájának" nehezen vagy sehogyse kihüvelyezhető volta ellenére mind története, mind fontosabb figurái rendkívül plasztikusak, magukkal ragadók, áttekinthetők a legnaívabb befogadó számára is.
Számos groteszk elem ütközése bomlasztja a klasszikus értelmezést, mindent átitat a kéj- és a birtoklási vágy. Claudius egy 132 cm-es, alacsony termetű király, aki iszonyatos dühvel majszol szét egy ananászt és egy mangót, kóros uralkodási vágya dacára végül Ophélia kezétől fullad vízbe. A Tragédiajátszó ( Iulia Pop) csak angolul szólal meg, egy szexrabszolga, ugyanakkor egy Macskanő hajlékonyságával hódít. Hamlet a klasszikus elképzeléstől eltérően igen húsos (noha az eredeti Shakespeare szövegben is ez áll: fat and complacent), olykor együgyű, olykor tudatos és eltökélt filozófus. A Sírásó az őrület határán fröcsköli szét a vizet és sört. A kezdetben R & G szemhéjain virító obulusok eső formában érkeznek a végítélettel. Mindenkit megfizetett a rendező, mindent átitat a halál, minden néző megérkezik a vég kezdetéhez, már magunk sem tudjuk, hogy kik vagyunk ebben a végtelen mátrixvilágban.
Szimpatikusak, viccesek, töketlenek és tehetetlenek. Esélytelenek. Ahogy mi is a szánalmas próbálkozásunkkal, hogy értelmet adjunk a kis szürke, nyomorúságos életünknek. ()