2 éves korában galoppon is versenyzett. 16 éves koráig sportkipróbálás alatt állt. Kambar, a kiváló galoppversenyló 64 versenyéből 63-at megnyert. Káplán 26 versenyéből 16-szor első lett, 1400-4000m-es távokon. Magdan (Karakír) 1952-ben a Közép-Ázsiai Köztársaságok Kazah Bajnokságán, 50 km-es távon második lett, 1 óra 30 perc 51 mp-es eredményével. Akhal-teke: a ló, ami fénylik, mint az arany | Lovasok.hu. Akbar Taskentben 10. 000 m-en 14 perc 14, 8 másodperc eredménnyel győzött. Ő az 1976-ban Magyarországra került Musztafa apja, aki ideérkezése után a mi családunkhoz került, és ő volt a ménesünk alapítóménje. Nálunk fedezett a fia, Musztafa 53 is, aki az előtt eredményes díjugró ló volt, valamint szabadonugróban 2 méter felett ugrott… 1935-ben 84 nap alatt 4300 km-t tettek meg vele, Ashgabadból Moszkváig, ebből 360 km sivatagi terep volt. Ezen kívül még militaryban és díjugratásban is használják a fajtát és értek el vele eredményeket. Ebből is látszik, hogy a kis populáció ellenére milyen nagy a tehetséges egyedek aránya… MILYEN SZEREPET TÖLTHET BE MA, EURÓPA/MAGYARORSZÁG LOVASVILÁGÁBAN AZ AKHAL TEKE?
Szőrzetük rendkívül finom, rövid, jellegzetesen fémfényű, a fakó, pej, sárga árnyalatainál aranyos, a szürke árnyalatainál ezüstös csillogású. Hosszú szőreik is finom szálúak, rövidek, mind a farok, mind a sörény ritka szőrzetű. Rendkívüli színgazdagság jellemző a fajtára, a leggyakoribbak a pej (27, 6%), a szürke (23, 6%) és a fakó (17, 5%) különböző árnyalatai. Nagyon mozgékony, élénk, robbanékony lovak jellegzetes puha, rugalmas mozgással. Lépésük laza, hosszú, ügetésük szabad, pásztázó jellegű, szinte mozdulatlan törzzsel, vágtájuk könnyed és hosszú. Eladó akhal-teke lovak - Lovasok.hu. Rendkívüli eleganciája és intelligenciája különösen alkalmassá teszi a fajtát a díjlovaglásra, de díjugratásban is komoly eredmények bizonyítják tehetségét. Hatalmas állóképessége és kitartása a military és távlovaglás területén történő kipróbálását is indokolja. Ugyanakkor korlátot jelenthet egyrészt kis mérete (mének: 158/176/19, 1, kancák: 157/176/18, 8), másrészt esetenként a nehéz lovagolhatóság. Az akhal-teke ló nem való minden lovasnak, érzékenysége és intelligenciája miatt olyan lovast igényel, aki nem sporteszköznek, hanem "csapattársnak" tekinti a lovát, és jól meg tudja ítélni annak fizikai és lelki állapotát.
"A lovaglás és a lovasság megszületésének a szó szoros értelmében korszakalkotó hatását az ókori világképre mai ember el sem tudja képzelni. A "kentaur" a lovas harcosok megjelenését kísérő babonás félelem és rémület reminiscenciáinak mitológiai kicsapódása"- Dentu Magyaria. Padányi Viktor remekül egybegyúrta a lovaglás és az első lovas népek történetét. De ezzel még nem zárulhat le ez a történet, ugyanis mindebből még nem derül ki, hogy milyen is volt az a ló, amit őseink megszelídítettek. Az akhal-teke fajta a világ egyik legősibb kultúrló fajtájának Az akhal-teke fajta a világ egyik legősibb kúltúrló fajtájának, a türkmén lónak mai leszármazottja. Akhal-Teke lovak fajtája - szokatlan külső!. Nevét tenyésztőjéről, az AHAL-oázis környékén letelepedett türkmén " TEKE " törzsről és tenyészhelyéről, az Ahal-oázisról kapta. Régészeti kutatások szerint a lovat i. e. 4. évezred második felében háziasították Dél-Oroszország és talán a türkmén sztyeppék területén. Egyes feljegyzések már i. 2000-ben említik és ábrázolják az ilyen típusú lovakat Perzsiában.
AKHAL-TEKE LÓ Közép-Ázsia legszebb, legnemesebb lófajtája az Akhal-teke (további elnevezés Akhal-tekini és Ahal-teke. ) hajdani lovas hadak lóállományának nagy részét képezte, a világ legősibb kultúr-lófajtájának tekinthető. E lovakról Kr. e. első évszázadból származó kínai krónikák megemlítik, hogy Közép-Ázsiában csodálatos "vért verejtékező mennyei lovakat" tenyésztenek. A ló kifejezetten vékony bőre alatt a megerőltetéstől, például vágta után, a vékony erek kidagadnak, vérbővé válnak. Ez tajtékzáskor – különösképpen a világos színű egyedeknél – olyan látszatot kelt, mintha a ló vért izzadna. Nem csoda, hogy a kínaiak egész hadjáratokat indítottak a "mennyei" lovakként emlegetett, gyönyörű fémesen ragyogó szőrű paripák megszerzéséért. A lófajta 3000 éves múltra tekint vissza, bár eredetét homály fedi, ám a kutatók abban az egyben mégis egyetértenek, hogy az Akhal-Teke neve a türkmenisztáni sivatagos tartományokhoz fűződik. Az sem lehet tudni, hogy a helyiek tenyésztették-e ki, vagy hogy egyenes leszármazottja lenne-e az egykori türk lónak, melyet a mongolok a 13-14. században használtak.
A türkök nemzeti kincsként tekintenek rá, és erre meg is van minden okuk. Az Akhal-Teke kitartása és teljesítőképessége ugyanis egyáltalán nem hétköznapi. Kifejezetten harcra tenyésztett lovak gyorsak és bátrak. Rendkívüli érzékenységük és intelligenciájuk miatt olyan lovast igényelnek, aki nem sporteszköznek, hanem "csapattársnak" tekinti a lovát, és jól meg tudja ítélni annak fizikai és lelki állapotát. Az Akhal-teke általában erős akaratú és élénk ló. Jellemzői a karcsú test, kicsi fej, hosszú, egyenes orrhát, kifejező szem, széles érzékeny orrlyuk és a hosszú fül. A farok alacsonyan tűzött, lábai hosszúak és izmosak, a sörénye pedig ritka. Bőre és szőre alkalmazkodott a sivatagi meleghez, így vékony bőr és finom szőr jellemzi. Marmagassága 145–157 cm között van. Tipikus sivatagi nomád ló, elképesztő kitartás jellemzi. Különleges aranysárga színéről ismert, de a szürke is jellemző színe, a pej kevésbé elterjedt. Az Akhal-Teke legszembetűnőbb tulajdonsága a szőrének fémes ragyogása. Ez a különleges ragyogás a szőr összetételének köszönhető, ugyanis a szőrszálainak egy része áttetsző, ezért a napsugarak könnyen áthatolnak rajta, ez teszi olyan csillogóvá a lovat.
miatt folyamatosan szükségünk van "alacsonyabb" vérhányadú egyedekre, 50-75%-os Akhalokra. Összességében jelenleg két irányt tartunk fontosnak a tenyésztésben erősíteni: az állomány kisebb részében törekszünk a magas vérhányadú és tisztavérű utódokra, míg az állomány nagyobbik részét praktikus célpárosításokkal több irányú hasznosításra szánjuk. HAGYOMÁNYŐRZÉS Nekünk tulajdonképpen ez a fő tevékenységünk. Megjelenik a tenyésztésünkben, nyereggyártásunkban, szolgáltatásainkban és sok éve különböző formában produkált lovasbemutatóinkban is. 1985-ben ezért költöztünk Ópusztaszerre, 1995-ben ezért kezdtük el a lovasbemutatókat. Utólag visszatekintve azt mondhatjuk, műfajt kellett teremtenünk. Ezt úgy kell érteni, mit csináljunk a ló hátán, hogy illusztráljuk a kort. 1996-tól folyamatosan, sok éven át, sok száz bemutatóval az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark területén, valamint szerte az országban, még a határon kívül is tettük, ami tőlünk telt. Ma már dicséretes módon, oly sokan teszik, hogy úgy gondoljuk eljött az ideje a specializálódásnak.
Csatalovai közül Bukephalosz hátán lovagolt a legtöbb csatába Nagy Sándor, így vált világszerte ismertté ez a ló. Absent, a fekete csődör díjlovaglásban az 1960-as Római Olimpián nagydíjban aranyérmet szerzett a Szovjetuniónak, majd 1964-ben, Tokióban bronzérmet nyert, 1968-ban pedig Mexikóban aratott nagy sikert. Két különböző lovassal összesen 6 érmet nyert. Ezek közül a legemlékezetesebb a Szergej Filatov irányítása alatt szerzett aranyérem, az 1960-as fenomenális 82, 4%, amit azóta sem tudott senki és semmi felülmúlni. Melekush-t Nyikita Hruscsov 1956-ban II. Erzsébet királynőnek ajándékozta. Akik a királyi istállóban dolgoztak vele együtt, azok Nagy Britannia legjobb lovaként emlegették a példányt. írta és szerkesztette: Cseke Ibolya forrás: Wikipédia
A jár igénk egyaránt kifejezi azt, ha valaki valahová megy (halad), és azt, ha valami ide-oda mozog. A bolhási kertek alatt, Kata, De sok gyalogutak vannak, Kata. Minden legény egyet csinál, Akin a rózsájához eljár, Kata. És hogy halljunk is egyet, Palya Bea Erotikus dalt énekel: Felhasznált irodalom: Hol a világ közepe? - tanulmányok a paraszti szerelemi kultúráról
Történt egyszer, hogy a város éttermeinek bemutatására idegenvezetőt keresett Ottó, az oroszlánkirály. Mert ebben a városban mindenki felettébb szerette a bendőjét. A felhívásra ezer ember és állat jelentkezett. Mindenki idegenvezető szeretett volna lenni, hogy a vendégeknek bemutathassa Hévíznek, a világ közepének leghíresebb éttermeit. Csak úgy tolongtak a jelöltek. Pók Ica is a jelentkezők között volt, de őt szokás szerint nem vette észre senki. Végül szigorú bírák úgy döntöttek, hogy Nyúl Laci, a gyors lábú óriásnyúl a legalkalmasabb a feladatra. Vitte is a népet nap mint nap körbe-körbe a városban. Meglátogatták a Nagyparkolót, az egregyi borozósort, a Rózsakertet, a Debreceni éttermet, sőt még a 17-es Macska nevű, jó hírű kocsmába is benéztek. Az éttermi fogadások után pedig mindenki jót mártózhatott a Hévízi-tengerben, azon a parton, ahol barátai is fürödtek. Pók Icának a mindene volt az idegenvezetés. Erről álmodott éjjel-nappal. Soha nem tett le arról, hogy egyszer elérje célját.
Kitalálták hát, hogy ennek gyorsan véget vetnek, még mielőtt híre megy a horkolós királynak a nagyvilágban, és soha többet nem látogat majd senki Hévízre. A város elöljárói törni kezdték a fejüket. Főként éjszaka tanakodtak, mivel úgysem tudtak aludni a király horkolásától. Végül nagy ötletet eszeltek ki. Arra az elhatározásra jutottak, hogy Nyúl Lacival átvitetik a királyt a nyugati partra, és megkóstoltatják vele az ottani szörnyű ételeket, így talán elmegy a kedve a féktelen habzsolástól. Nyúl Laci, az idegenvezető rettenetesen félt a feladattól. Hatalmas nyuszifogait egymáshoz kocogtatta, úgy reszketett, mint egy nyárfalevél, amikor csónakkal elindultak a félelmetesnek hitt nyugati part felé. Pók Ica természetesen most sem maradhatott le a kalandról. Már kora reggel a csónakba bújt, de ha nem bújt volna el, akkor sem vették volna észre, olyan kicsike volt. Elindultak hát a nagy útra. Egyre közelebb és közelebb értek a nyugati parthoz, és már mindenki remegett a félelemtől, amikor látták felszállni a párát.
Furcsa korban élünk: mikor mindenhonnan szexualitás árad, ömlik, más részről pedig a családban szexuális felvilágosítás címén nem tudunk mit és hogyan mondani gyerekünknek. Prűden, szemérmesen hallgatunk el sok mindent a gyerek elől, aki kíváncsiságát kielégítve a netről, barátoktól kap "beavatást" ebbe a témakörbe. A régi ember virágnyelvet használva nagyon sok mindent elmondott csalafinta szimbólumokkal, amik hemzsegnek a népköltészeti alkotásokban, – mégpedig úgy, hogy az ember el is mondjon valamit, meg ne is. Miféle titkok bújnak meg egy-egy sorban, amit a dédapák és dédanyák értettek és használtak? E népdaloknak van egy szelíd szerelmi üzenete is, amit a gyerekek is "láthattak". Kép forrása: Ének órákon megtanulhattuk, hogy a népdalok szájhagyomány útján maradtak ránk, általában természeti képpel kezdődő alkotások, amelyek kifejezik az ember érzelmeit, gondolatait. Azt már sehol se hallottuk, hogy van egy második jelentésszintje, hogy rejtetten vagy nyíltan erotikus jelképekként is értelmezhetők a képek.