És mint régen, megfogták egymás kezét. De a sötétkék, őszinte, könnyező estéből fekete, titokzatos komor éj lett. Elcsendesedtek a kávéházak. Az utca néhány percre kiabálásoktól volt zajos; majd újra csend lett. Egyforma, hangulattalan nyugalom következett. Valahonnan a mezőkről bekalandozott a hajnali szél és megzörgetett néhány nyitvahagyott ablaktáblát. Azután kocsizörgés hallatszott több utcából. Álmos, kóbor leányok csöngettek be a kapukon. A lámpákat oltogatták. Egyszerre csak szeles, esős téli reggel lett. Nyomát se lehetett találni a tegnapi estének. A parkok füve tele volt dérrel; a fákon maradt árva leveleket lefújta a szél. Hideg eső áztatta a várost. Sötétkék majdnem fekete. A munka csörömpölve, kiabálva, fázva indult az útjára. A házakban későn keltek. Péter doktor erős főfájással ébredt. ─ Homályosan emlékezett csak az estére. Valami különös érzése volt róla, amit nem tudott volna kimondani. Egy nagyot ásított, és az arcát a párnákba temetve a fal felé fordult. Nem értette világosan, mi történt. Azt se tudta, hogy tulajdonképpen miről kell gondolkodnia.
Ez az a próba amit minden Űrfarkas újoncnak vállalnia kell, ha a rendházba szeretne tartozni. Ragnarnak itt nagyon jól jöttek a kivételes és kifinomult érzékei. Mivel egyedül volt a vadonban, Fenris egyik legfélelmetesebb és legkegyetlenebb ragadozója egy Blackmane (Feketesörényes) Farkas eredt a nyomába. Hiába volt nagyobb és kegyetlenebb az leendő Űrfarkasnál, Ragnar puszta kézzel ölte meg a fenevadat, majd a tetemét hóviharokon és fagyott tundrákon keresztül vonszolta egészen a kolostorerődig. Ezt a cselekedetét a Rúnapapok kivételesen jó ómennek tekintették, és ettől a naptól kezdve Ragnar felvette a Blackmane nevet és tisztelete jeléül totemállatának válaszotta a farkast, bundáját pedig a mai napig köpönyegként viseli. Este (Csáth Géza) – Wikiforrás. Az állatias karizmájának köszönhetően gyakran elkíséri két fenrisi farkas a csatába - Svangir és Ulfgir - ugyan úgy ahogyan egykoron a legendás Freki és Geri követte a háborúkba Leman Russ-t. Káosz Fenrisen Miután teljes értékű Astartessé vált, az egységet amibe Ragnart besorozták egy eltűnt Blood Claw osztag után küldtek a Fenris egyik hegységébe.
Pedig talán nem is ez volt a legjobb, amit írt. A Dharma hobók, a Művésztelep, a Senkiháziak vagy a Gerard látomásai talán még mélyebb nyomot hagy, és talán még magasabbra emel. "Ez nem írás, ez gépelés" – mondta munkáiról Truman Capote, és bár szavait nem dicséretnek szánta, igaza volt. Száz éve született Jack Kerouac – Pesti Hírlap. Mert Kerouacot nem gátolták meg "gépelésében" a korabeli irodalmi igények, tiszta maradt, gondolatai nem szorultak formák és elvárások közé. Prózája éppen azért művészi, mert nem az – nem holmi mások által támasztott korlátok közé szorul, de nem is ugorja át őket valamiféle könnyed, pajkos játékossággal, hanem alájuk ás, valahová nagyon mélyre, és úgy robban ki aztán a túloldalukon, folytatva töretlen útját a szabadságba. "Ifjú író voltam, vettem volna nyakamba már az ország útját. Tudtam, hogy mentében látomások, nők várnak, és az útfélen kincset lelek egyszer" – írta. Hogy valóban meglelte-e, amit keresett, nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy jóval többet adott másoknak, mint gondolta volna. Jack Kerouac mára több, mint ikon.
Ugyanebben az évben az író tiszteletére rendezett lowelli irodalmi fesztivál keretében mutatták be Kerouac egyetlen drámáját, a 3 felvonásos Beat Generation című darabot. Borítókép: Polymnia / Leemage via AFP