A második pun háború (Kr. e 218- 201) idején Karthágó ereje még nem tört meg. Kiemelkedő hadvezére, Hannibál váratlanul akart Rómára törni, ezért az Alpokon keresztül közelítette meg a birodalmat. "Hannibal ante portas! "Hannibál a kapuk előtt! Cannae-nál (Kr. 216) megsemmisítette a római sereget, de Róma szövetségesei kitartottak. A fordulatot az hozta, hogy római részről is egy jelentős hadvezér került hatalomra Cornelius Scipio személyében, aki átkelt Afrikába, így Hannibál kénytelen volt visszarendelni seregeit. Kr. Történelem 5 osztály a pun háboruk - Tananyagok. 202-ben Zamánál súlyos vereséget szenvedtek a punok. A békediktátumban kötelezték őket a flottájuk leszerelésére, jelentős jóvátétel fizetésre és hogy Róma engedélye nélkül nem kezdhet háborút. Róma ez által a Fölközi-tenger nyugati medencéjének legjelentősebb birodalma lett. Az utolsó tétel adott ürügyet a harmadik pun háborúhoz (Kr. 149-146), mert Karthágó egy szomszédos afrikai törzzsel háborút kezdett, ezért a római seregek földig rombolták a várost, helyén pedig létrehozták Africa provinciát.
Az utánpótlási lehetőségektől megfosztott Hannibál segítségére sietett öccse, Hasdrubal, azonban seregét a Metaurus folyónál a rómaiak szétverték ( Kr. 207). A sikerek lehetőséget teremtettek arra, hogy Scipio serege partra szálljon Észak-Afrikában, Karthágó közelében. A karthágói tanács ekkor visszarendelte Hannibált Itáliából. Kr. 202 -ben az észak-afrikai Zamánál lezajlott csatában Hannibál serege súlyos vereséget szenvedett. 201 -ben Karthágó megalázó békét volt kénytelen kötni Rómával: elvesztette tengerentúli birtokait (Hispánia), nem viselhetett háborút Észak-Afrikában a római senatus beleegyezése nélkül, hatalmas hadisarc fizetésére kötelezték, a hadiflottát ki kellett szolgáltatnia a rómaiaknak. Harmadik pun háború (Kr. Töri érettségi gyorstalpaló: Róma megalakulása és a pun háborúk. 149–146) [ szerkesztés] A harmadik pun háború t a Karthágónak a békés időszakban elért gazdasági megújulására féltékeny Róma indította. A háború kirobbanásához ürügyül szolgált az, hogy a rómaiak által támogatott numídiai király hódító törekvéseit a karthágóiak fegyveres erővel hárították el.
További információk [ szerkesztés] Nagy Képes Világtörténet, X. fejezet: Az első pún háború. Polybius Első pun háború (angol nyelven) ↑ Kertész: Kertész István: A hódító Róma. Budapest: Kossuth. 1983. ISBN 963 09 2223 1
Ezzel a hadműveletek ismét Szicíliába tevődnek át. Az első pun háború döntő nagy tengeri csatájára végül Kr. 241-ben került sor az Aegates szigeteknél, ahol Caius Lutatius Catulus római hajóhada nagy győzelmet aratott a punok felett. A római győzelem békekötésre kényszerítette Karthágót (Kr. 241), amely értelmében Róma megkapta Szicíliát Siracusa és környékének kivételével, és a karthágóiaknak nagyösszegű hadisarc fizetését kellett vállalniuk. A vereség hatására az elégedetlen zsoldosok felkelést robbantottak ki Karthágóban, amit Róma újabb területek elfoglalására használt fel: megszerezte a másik két nagy szigetet is Szardíniát és Korzikát. A háborút lezáró békében tehát a két nagy birodalom közt új határvonal kijelölésére került sor: Hispániában az Ebro folyó lett a választóvonal, a földközi-tengeri felségvizeket illetően pedig a három nagy szigetcsoport - Korzika, Szardínia, Szicília - Róma birtoka lett. Róma - pun háborúk - Keresztrejtvény. A római csapóhíd működése Davis képén és makett illetve rajz ábrázolással A másodk pun háború (Kr.
I. pun háború: Kr. e. 264–241; II. 218–201.
Többre tartották őket a plebejusoknál, de teljesen a patríciusoktól függtek. Így tengették mindennapjaikat, egészen addig, míg a meggyengült király nem kezdte el szúrni a patríciusok szemét. Tarquinius Superbust i. 510-ben elűzték, a királyságot felváltotta választott magistratusok által irányított arisztokratikus köztársaság. Munkájukért nem járt fizetés, ezért csak a vagyonos patríciusok indultak a tisztségért. A korrupció kiküszöbölésére kettőzték a hivatalokat, és egy éves mandátumokat szabtak. Az állam élén két consul állt. Békében a főhatalmat, háborúban a hadsereget tartották kezükben. A senatus létszámát 100, majd 300 főre emelték. Még a háborús idők teljhatalommal bíró diktátorait is demokratikusan választották. A korábban megmaradásért küzdő Róma megerősödött, védekezésből támadásba ment át. A háborúkban nehézgyalogosként tevékenykedő plebejusok kezdték felismerni jelentőségüket. Vérüket adták egy olyan birodalomért, amelyik semmibe vette őket. Teketóriázás nélkül a tettek mezejére léptek, i.