"Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj…" Hazánk egyik gyöngyszeme felett, Keszthely, Hévíz térségében, vagy a Balaton felett, egy hihetetlenül szép festői környezetben, lehetőség nyílik légifotók, videók készítésére és sétarepülésre. Természetesen tehetünk egy kis kitérőt Szigliget vára felé, integethetünk a Badacsonyi kilátóban nézelődőknek, megnézhetjük a magasból a tapolcai malom tavat, onnan elkanyarodhatunk Sümeg büszke vára felé is, láthatjuk a Püspöki Palota négyzetes alakját, a történelmi szőlőültetvényt, a lovagi arénát a Csárdával. Visszafelé a Bazsi dombon felérve már messziről látszik a Zalaszántó mellett található Béke Sztúpa hófehér csúcsa, majd a keszthelyi hegység mentén visszarepülünk a reptérre. És ez csak egy repülési alternatíva volt a rengeteg és egyéni útiterv közül. Csodavilág Budapest határában: a Kavicsos tó – morzsaFARM. Ami a legjobb az egészben, hogy szinte egész évben igénybe vehető, előre egyeztetett időpontok alapján bármikor fel lehet szállni, természetesen a helyi időjárást figyelembe véve! Az eddigi utasok tapasztalata szerint sokkal nagyobb élményt nyújt mint bármi más amivel fel lehet szállni, mivel adott idő alatt sokkal több mindent meg tud nézni az ember.
Köd felett A kép április 2. -án készült a Bükkben, ahová sűrűn járok fotózni, így sokszor alkalmam nyílik különleges időjárási viszonyok közt fényképeket készíteni, akkor amikor más nem jár a hegyek közt.
A daytoni látogatás alkalmával éppen egy szovjet vendégkiállítást fogadtak a Légierő Múzeumában – szovjet űrruhák 13 éve repül a New Horizons – méretét egy zongorával szokták szemléltetni, a teljes elektromos rendszert működtető energiaforrás teljesítménye jelenleg kb. 200 Wattot tesz ki és az adatcserére egy 2, 1 méter átmérőjű parabolaantenna szolgál. Ismételjük meg – 2, 1 méteres antenna és tőlünk 6, 6 ezerszer millió kilométer… Tehát már a jelenlegi "matek" és fizika is elég nagy sugárban kiszolgálja tudásvágyunkat. A Naprendszer jelenleg ismert tagjairól már azért így is, eddig is elég sok adatot sikerült gyűjteni. Éppen ezek ismeretében túlságosan sok lehetőségünk nem lenne – pontosabban nincs -, ha döntenünk kellene emberek felszínre utaztatására. Ki gépen száll fölébe annak térkép e táj. Az utazáshoz szükséges időtartamok problémáját most hagyjuk is figyelmen kívül. Űrruha – autonóm szkafander – nélkül sehol sem létezhetnénk. A jelenlegi technológiát hasznosító űrruhában a Mars, esetleg a Merkúr felszínén (itt elég szűk sávban) tudnánk hosszabb-rövidebb ideig vizsgálódni.
1987 decemberében a HA-LBE Tu-134-es gép búcsúrepülésén Számos égitest vár meghódításra. Az Apollo programok miért épp a Holdat vették célba? Pontosabban Apollo (amerikai) és Zond (szovjet) program. Ki gpen szell fölébe. Az akkori két "szuperhatalom" – a volt Szovjetunió és az Egyesült Államok – technikai-technológiai hidegháborús űrvetélkedésének látványos végjátéka. A szerencsésebb – és műszakilag, valamint gazdaságilag jobban megalapozott – program "lőtte a gólt"; amerikai űrhajósok szálltak le a Hold felszínére. Az akkori űrhajók és rakéták műszaki fejlettségének körülbelül a határát feszegette már a "mindössze" 385 ezer kilométeres távolság oda-vissza megtétele is emberek számára viszonylagos biztonságot nyújtó körülmények között. Egészen egyszerűen ez volt az egyetlen lehetséges "nagy dobás" – és véleményem szerint ötven év elteltével is még hosszú évtizedekig az marad, ha valamilyen zseniális újdonsággal nem tudjuk a hagyományos kémiai hajtóművel épített hordozórakétákat a szükséges teljesítményű, de teljesen új rendszerű meghajtással kiváltani.