Krasznahorkai László 1954-ben született Gyulán. 1974 és 1976 között jogi tanulmányokat folytatott Szegeden és Budapesten, majd 1983-ban az ELTE magyar-népművelés szakán szerzett diplomát. 1977 és 1982 között a Gondolat Könyvkiadó dokumentátora volt, 1982 óta szabadfoglalkozású író. Napjaink Németországába kalauzol Krasznahorkai László új regénye - Ectopolis Magazin. Műveiből Tarr Béla rendezett nagy sikerű filmeket (Kárhozat, Az utolsó hajó, Sátántangó, Werckmeister-harmóniák). Bejárta Mongóliát és Kínát (ez utóbbit többször is: 1990-ben, 1998-ban, 2002-ben), egy teherhajóval utazott az Atlanti-óceánon (1992), de a Háború és háború című munkájához 1992 és 1998 között barangolt Európában és Amerikában (Detroit, New York, Koppenhága, Helsingör, Köln, London, Kréta, Velence, Róma stb. ) egyaránt. 1996-ban járt Boszniában, majd a következő évben Japánba utazott, 2000-ben fél éves ösztöndíjat elnyerve Kyotóban élt (amire 2005-ben újra alkalma nyílt). 2001-ben – szintén ösztöndíjjal – egy évet Svájcban töltött. Több könyve jelent meg németül, angolul, bolgárul, spanyolul, franciául, lengyelül, csehül és japánul.
1954-ben született Gyulán. Napjaink világirodalmának egyik legfontosabb alkotója, műveit eddig több mint harminc nyelvre fordították le. Bécsben és Triesztben él. Fontosabb díjak Móricz Zsigmond ösztöndíj (1983), Művészeti Alap elsőkötetesek Bölöni-díja (1986), József Attila-díj (1987), Mikes Kelemen Kör díja (1987), DAAD-ösztöndíj (1987-1988), Déry Tibor-jutalom (1992), Soros Alapítvány Krúdy Gyula-díja (1993), Wissenschaftskolleg Berlin-ösztöndíj (1996), Márai Sándor-díj (1998), Magyar Köztársaság Babérkoszorús Művésze (2002), Kossuth-díj (2004), Krúdy Gyula-díj (2004), Bestenliste-Preise: az év legjobb külföldi...
A menekülés számomra mindig egy emberi állapot volt, az egyik emberi létforma. MN: De amikor ilyen társadalmi méretekben találkozik ezzel az ember, akkor ehhez nem kell valahogy konkrétan is viszonyulnia? KL: Mélyen együttérzek ezekkel a szerencsétlen emberekkel, és aki nem így van ezzel, annak a szíve leállt. Nem fér hozzá kétség, hogy nekik ebben a kérdésben személyesen is egy adott, elutasító politikai választ kell meghozniuk – visszhangozva azt, amit egy politikai ideológia rájuk kényszerít, megkönnyítve számukra ebben a kérdésben a döntést –, de nagyon nem lennék a helyükben, amikor egyszer majd valami miatt nekik is menekülőre kell fogniuk. Amikor fel kell kerekedjenek, és tudom is én, háromezer amerikai dollárral, szupergazdagon, az életük kockáztatásával egy olyan területet kell keressenek, ahol valami jobb vár rájuk, mint ott, ahol már minden tűrhetetlen – na, akkor, abban a pillanatban meg fog változni bennük minden. Úgyhogy ez nem politikai kérdés. MN: Azért a társadalmi kérdésekben, túl a személyes mozzanatokon, van valami speciális felelőssége is az írónak?
Kérdeztem is őket, ki varrja nekik ezeket a sapkákat-lajbikat, mert amúgy teljesen átlagos csibészeknek néztek ki, de csak röhögcséltek, semmi lényegi információt nem sikerült kihúznom belőlük. Csak a Győző mondta, hogy ezt minden évben megrendezik Valentin-nap helyett, mert az nem magyar. Aztán kis spéttel leesett nekem is, hogy Valentin = Bálint, és bár tény, hogy Balassi Bálint sosem járt Salföldön, de azért bronz emléktáblája, az van itt, akárcsak más művészi bolondságok faluszerte – erről hosszan lehetne itt elmélkedni. Szulejmán szultán 480 éve foglalta el csellel Buda várát. Kedves nyoszolyólányok frissen sült pogácsát is osztogattak, török, magyar és angolul beszélő turista is kapott belőle. Azután feltűnt nekem, hogy nem csak kardos, puskás, zászlós, buzogányos gyalogos katonák vannak, hanem délceg lovas huszárok is, valamint hatlábú törökök (náluk nem tudom, hogy hívták a lovas bandériumokat, hej, Gárdonyi, hej, Balassi, miért nem figyeltem jobban). Lovas csatajelenet. Fotó: Bercsi Gábor Az utcai sorakozóra már nagyjából le is merültem, kis időre vissza kellett ugranom a kocsiba tölteni, de azután a tisztavatásra, koszorúzásra utolértem őket.
Előkerültek a létrák. csattogtak a kardok, hős asszonyok szálltak szembe sodrófával a falra feljutó janicsárokkal. A csata hevében egy katona megsérült, a mentők gyorsan és szakszerűen ellátták: nem lett nagyobb baj. A hétvége tartogatott vidám és kedves pillanatokat is. Török lovas katonák. Például amikor a város főterén a városi köztisztasági alkalmazott ott állt méla lesben az iddogáló bandérium lovai mögött. Sokan fognak arra is emlékezni, amikor Takács Péter, az ostrom kommentátora a csata végén talpig janicsárjelmezben nyilvánosan megkérte szerelme kezét. Forrás:
Szálljon jó híre az utódokra! Megtekintés "A tegnapi ostrom után látjuk, hogy a török minden hadát összevonja. A mai napon minden ellenséges erő összepróbálkozik a mi erőnkkel. De ahol az Isten van, az ő akarata ellen hiába tör akár a világ minden pogánya is. A szentségben, amit itt látunk, tudjuk, hogy az élő Jézus van jelen. Velünk van! Boruljunk le, és imádkozzunk! " "A török azon az estén és éjjelen a földbástyánál folytatta a harcot. " "A magyarok mindinkább széjjelugratva forgolódnak közöttük. Csillog-villog a kardjuk. " "A robogó lovasság, íme, ott terem. Tüzes sárkányok a megsarkantyúzott paripák. Fut a sok száz török, mint a farkasoktól megriasztott nyáj. A magyar a hátukon. " "A várkapun a lovak és lovasok hosszú vonala robog elő. " "- Egy-kettő! Öltözzetek! Mikorra hármat pillantok, lent legyetek kardosan, lóháton a kapunál. Te, fuss az alkapitány úrhoz, és kérj egy emberfogót. Magaddal hozod. Aprópuska legyen mindeniteknek a nyeregkápáján! " "Csak tíz legény marad ottan Paksy körül.