Episodes Weboldal: 2020 Filmodüsszeia Facebook: 2020 Filmodüsszeia Instagram: 2020 Filmodüsszeia YouTube: 2020 Filmodüsszeia E-mail: Könyvkultúra Magazin Missing episodes? Click here to refresh the feed. Jó az nekünk, ha sok horrort nézünk? És jó az, hogy ha minőségét tekintve nem egészen patent horrorokat nézünk? Egyáltalán, miért néz horrorfilmet az, aki irtózik a véres jelenetektől? Ilyen és ehhez hasonló obligát kérdésekről beszélget Géczy Dávid filmrendező és Pöltl Oxi Zoltán újságíró a Texasi láncfűrészes mészárlás legújabb része kapcsán. Fontos vagy nekem film kritika. A 2020 Filmodüsszeia két állandó műsorvezetője rögtön két pártra szakad a film, a saga és a műfaj megítélése kapcsán. Az egyik fél állítja, hogy nem volt elájulva a TCM legújabb változatától, holott a sorozat első részei még egész komoly minőséget mutattak. A másik fél amellett kardoskodott, hogy a belezős, avagy slasher horroroknak, bár szubkultúra, mégis figyelemreméltó rajongótábora van, de igaz, ami igaz, a műfaj számos már-már szánalmasan rossz produkciót is kitermelt magából.
Csakhogy ők jelen film főszereplőjénél sokkal-sokkal jobban és ezerszer szórakoztatóbban csinálták mindezt. Tehát pont ami a film felütése lenne, az ma már egy ezerszer bejáratott toposz ami kinek-kinek Hannibal Lecter jeges mondatai vagy Eric Cartman rinyálása óta egy ugyanolyan ismerős formula része, mint a klasszikusabb művek fordulatai. Bár kétségtelenül megvan a tudományos magyarázata annak, hogy a nézők miért vonzódnak teljesen nyilvánvalóan szociapata főszereplőkhöz (amint azt pl. ez a videó is feltárja), azért 2021-ben az már maximum csak egy közepes filmhez elég, hogy szemét alakokat nézünk két órán keresztül szemét dolgokat művelni. Eiza González rovat | Filmezzünk!. Késő-kapitalista romantika Itt meg is állhatnék a film gyengeségeinek sorolásában, ha megelégedtek volna a készítők egy átlagos "szofisztikált szociopaták természetes közegükben" recepttel. De egy ennél is nagyobb hülyeséggel próbálkoznak: a film felétől megpróbálják elérni, hogy az egészen eddig nagyjából nulla pozitív jellemvonással és összetettséggel rendelkező főszereplőnek szurkoljunk.
Marla úgy osztja férfi felettesének ezeket az utasításokat, hogy az köpni-nyelni nem tud (mondjuk sanszos, hogy ő is részese lesz a páciens vagyonának). Teszik mindezt tehát a törvény nevében egy korrupt orvos és egy befolyásolható, megvezethető bíró segítségével. Előfordul az is, hogy valaki még idő előtt távozik az élők sorából, ekkor viszont kénytelen a törvényes örökösöknek fizetni. De pár telefon és máris övé a jackpot: egy bizonyos Miss Peterson ( Dianne Wiest) személyében, aki gyermektelen, egyedülálló, és ráadásul dúsgazdag. Csakhogy Marla ezúttal rossz kosárban kotorászik. Először is Miss Peterson sem az, akinek Marla gondolja, és az idős hölgy alvilági kapcsolatainak tagjai hamar kopogtatnak is nála. Egy kellemetlen beszélgetés az orosz maffiavezér ügyvédjével ( Chris Messina) sem kelt egy szikrányi félelmet sem benne. Fontos vagy nekem - filmkritika • Filmsor.hu. Már bocsánat, de mennyire kell szőkének lenni ahhoz, hogy a maffiával akarj újat húzni, ráadásul úgy, hogy nem játszol tiszta lapokkal. És innentől kezdve nem tudtam igazából komolyan venni ezt a filmet.
A forgatókönyv hiányzó lapjai Ami nekem nagyon hiányzott, az akár a legkisebb, tényleg csak egy apró indok, hogy azt hihessem, a főszereplő megérdemli a boldog befejezést. Van, hogy szurkolunk a szociopatáknak, de ezt nem sikerül a filmnek elérnie. És akkor lehet töprengeni meg megfejtéseket keresni órák hosszat, hogy csak ilyen bénán rakták össze ezt a filmet (hiszen bizonyos jelenetek sorrendjének felcserélése még közepes eredményt adott volna ki) vagy pedig ezzel még jobban hangsúlyozni akarják, hogy ő mekkora nagy ragadozó, mert még a néző holmi szimpátiájára sincsen szüksége. Teljesen mindegy, mert egy film második felét végigkövetni úgy, hogy képtelen vagy a főszereplő iránt empátiát érezni, meglehetősen idegesítő élmény. [Filmkritika] Fontos vagy nekem. Az meg aztán különösen felborítja azt a tézist, hogy itt esetleg a kapitalista világ egy új fajta hősének (kb. a szofisztikált leszbikus csaló) eredetmítosza szeretne kikerekedni, hiszen a végső tanulságot egy, inkább a régi világot képviselő férfi közreműködésével szállítja le a film.
Szimpatizálni nem lehet vele, már csak a kisugárzása (műmosolya, tökéletes Kleopátra frizurája) kimondhatatlanul ellenszenvessé teszi, ugyanakkor harciassága, simlissége és stílusa érdekes jellemmé varázsolják. Blakeson ügyesen építi fel a cselekményt, megismerteti velünk a főhőst és vállalkozását, a gondosan felépített rendszert, melyben akad bőven kapitalizmuskritika. Aztán érkezik a komolyabb, thrilleresebb szál, ahol már az élet a tét, a következményekkel pedig számolni kell. Fontos vagy nekem kritika 1. Marlát persze nem abból a fából faragták, aki egyhamar elengedi az aranytojást tojó tyúkját, más kérdés, hogy a fenyegetettség egy olyan mértékével kerül szembe, mellyel eddig jó eséllyel soha nem találkozott. Ebből a folyamatos adok-kapok játékból alakul ki a véresen komoly harc, ahol drukkolni talán senkinek nem lehet, de a cselekményben elmerülni viszont annál izgalmasabb. Mindkét fél sajátos módszereket alkalmaz, míg az "ártatlan" gondozó a bíróságot vezeti meg negédességével, addig a homályba burkolózó gengszterek nem félnek drasztikusabb eszközökhöz nyúlni.