Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben! Edgar Wright a csúcsra járatta az évtized iránti rajongását és mesterien, ugyanakkor ragadós lelkesedéssel ábrázolja mindazt, ami miatt a pezsgő, szexi londoni éjszaka az univerzum közepének tűnt akkoriban. Mert Wright nemcsak a '60-as évekbe szerelmes, hanem magába Londonba is: így a gyerekkora helyszíneit szerepeltető Vaskabátok után, ezúttal az évtizedek óta otthonának nevezett angol főváros Soho negyedéhez írt ódát. Nem véletlen hát, hogy Petula Clarke Downtown című dala a meghatározó zenéje a filmnek, mellyel egyúttal Wright szokásához híven a hangsávban is aláhúzza a film egyik fő tematikáját. Ezúttal nevesen azt, hogy Ellie a belvárosba menekül a gondjai elől. És ha azt gondoltuk, hogy a Baby Driver nek volt zseniálisan összeállított filmzenéje, akkor még nem tudtuk, mi vár ránk az Utolsó éjszaka a Sohóban című filmnél. Wright tehát kézen fog minket, mi pedig Ellie-vel együtt adjuk át magunkat a glamúros város lenyűgöző világának: lehengerlő fényáradat, dübörgő blues dallamok, impozáns épületek, hívogató bárok tele vonzó férfiakkal és nőkkel.
Ehhez az odaát kibontakozó világnak mindig valami újat kellene mutatnia, ehhez képest az ottani cselekmény egy idő után egyhelyben toporog, és nem tud túljutni azon az előre sejthető megállapításon, hogy régen sem mentek jobban a dolgok. A film így nem váltja be saját ígéretét, és több időt tölt a jelenben, mint a múltban, ami Anya Taylor-Joy súlyos elpazarlásával jár. A képek forrása: MAFAB A jelenkori idősíkot egy krimiszállal, Ellie szerelmi életével és horrorelemekkel töltik ki, de hiába a többfrontos letámadás, egyik sem működik igazán. A krimis rejtély többnyire átlátszó, és csak elterelésnek tűnik, a horror esetében pedig egyenesen döbbenetes, hogy Wright mennyire fantáziátlan: én sok mindenre számítottam tőle, de arctalan CGI-árnyakra biztosan nem. Meglepő, de mind a krimi, mind a horror ott csúszhatott el, hogy Wright nem jól fogta meg a félelmek és a rémálmok mögöttes pszichológiáját, ami jelen esetben Ellie szüzességében gyökeredzik. Akárhogy is nézzük, a fantáziája középpontjában egy olyan nő áll, aki vele ellentétben aktív szexuális életet él, és Ellie a való életben is le szeretne feküdni egy fiúval.
Amik pénz és barátok nélkül, a koleszból is kiközösítve a zárkózott lánynak inkább rémálom. Az alkotás kommunikációja nagyon rámegy a horrorelemekre, mint fő összetevőre, de ez badarság. A Hatodik érzék nél vagy az Új mutánsok nál durvább dolgok igazából nincsenek, pusztán ami természetfeletti misztikum lakozik a játékidőben, az intenzívebben, többször van mutatva, mint a két fenti példa esetén, de sehol egy direkt fosatós akármi vagy egy aljas áljumpscare. Vér ugyanakkor akad, két szakaszon is nagy mértékben, de itt se megyünk át gore-ba meg bármi felkavaróbba, mint a pár liter művér / vérvörös smink. Jómagam nem nézek érdemben tiszta horrorokat, de az ilyen elegáns műfajmixeket kifejezetten csípem, ez pedig végtelenül stílusos, ezért tudom ajánlani a zsánert kerülőknek is. Remélem, a bekezdésben foglaltak alapján mindenki jól be tudta határolni, mire is készüljön pontosan. Az érzés másik fontos kelléke, a hangulat sok kisebb kellékből áll össze mesterien. Legkésőbb a Nyomd, Bébi, nyomd!
Ez az első alkalom, hogy – bár tény, hogy van benne néhány poén – Wright nem a humor irányából közelít, és nem stílusparódiát szeretne, hanem valami komolyat próbál megfogalmazni. Nem véletlen, hogy magához képest lefojtott üzemmódban dolgozik, a harsány és bombasztikus rendezői húzásaiból jelentősen visszavett. Egy másik jelentős eltérés az eddigiekhez képest, hogy Wright még sosem írta bele saját magát ennyire a történetbe, legalábbis nem nehéz belelátni, hogy a főszereplő, Ellie Turner ( Thomasin McKenzie) őt magát helyettesíti: a nagyvárosról álmodozó művészlélek, aki nem találja a helyét a világban, és a hatvanas évek zenéjének, divatjának, mindenének a megszállott rajongója. Ellie egészen addig a nagyanyjával él, ameddig fel nem veszik egy londoni egyetemre, ahol divattervezést tanulhat, de hamar rájön, hogy a különcök között is különcnek számít, ezért kiköltözik a kollégiumból, és inkább kivesz egy szobát egy idős hölgy lakásán. Itt azonban már az első éjszaka furcsa dolog történik: Ellie hirtelen 1966-ban találja magát, egy fiatal revütáncos-énekes ( Anya Taylor-Joy) testében.
Jelenetek a filmből Lényegében ez egy vágyvezérelt fantázia, Ellie itt mindent megkap, amire a jelenben vágyik: népszerű, a férfiak akarják őt, és minden adott ahhoz, hogy sikeres legyen, hiszen egy igazi nagymenő ügynököt ( Matt Smith) ismer meg, aki a szeretője is lesz. Ráadásul a mai, barátságtalan és veszélyes Londonnal ellentétben ennek még megvan a bája, így azonnal megszédíti a pezsgő és erotikától fülledt éjszakai élet csillogása. Innentől már nemcsak lélekben menekül a múltba, hanem szó szerint is. A film eddig hibátlan: első osztályúak a díszletek, a jelmezek, a színvilág, a zenék, és tényleg minden kompozícióban és kameramozgásban érződik az átgondoltság. Talán nem túlzás azt mondani, hogy a '60-as évek Londonja sosem volt még ilyen szép, még a valóságban sem, ennek ellenére egy pillanatra sem válik mesterkéltté vagy giccsessé. A problémák azonban az alaphelyzet lefektetése után kezdődnek. Egy ilyen tündérmese akkor működik jól, ha nézőként újra és újra vissza szeretnénk térni abba az álomvilágba, ahová a főszereplő is átruccan éjszakánként.
Ez a honlap a jobb szolgáltatás érdekében sütiket használ A sütikre vonatkozó beállításokat bármikor megváltoztathatja böngészőjében. Amennyiben nem változtat a beállításokon, beleegyezik az összes süti használatába.
Marija Nyikolajevna nagyhercegnő (oroszul: Великая Княжна Мария Николаевна Романова, Peterhof, 1899. június 26. – Jekatyerinburg, 1918. július 16. /17. ) orosz nagyhercegnő, II. Miklós orosz cár és Alekszandra Fjodorovna cárné harmadik lánya. 15 kapcsolatok: Alekszej Nyikolajevics Romanov orosz nagyherceg, Anasztaszija Nyikolajevna Romanova orosz nagyhercegnő, Hesseni Alekszandra Fjodorovna orosz cárné, II. Miklós orosz cár, Június 26., Lajos Ferenc battenbergi herceg, Mária, Mária Nyikolajevna (egyértelműsítő lap), Mária Nyikolajevna Romanova orosz nagyhercegnő (egyértelműsítő lap), Olga Nyikolajevna Romanova orosz nagyhercegnő (1895–1918), OTMA, Péter-Pál-székesegyház, Romanov-ház, Tatyjana Nyikolajevna Romanova orosz nagyhercegnő, 1899. Mária Nyikolajevna Romanova orosz nagyhercegnő (egyértelműsítő lap) – Wikipédia. Alekszej Nyikolajevics Romanov orosz nagyherceg Alekszej Nyikolajevics Romanov nagyherceg (oroszul: Алексей Николаевич Романов; Peterhof, 1904. július 30. /augusztus 12. ), orosz trónörökös nagyherceg, cárevics, II. Miklós orosz cár és Alekszandra Fjodorovna cárné egyetlen fia.
Megállíthatatlanul erősödik az oroszok perverziója A trónörökös vérzékenysége nagyon megrendítette, ám ettől csak még inkább rajongott az öccséért. Hogyan felel meg egy orosz nő -ben Olga komoly, gyors felfogású, megfontolt lány volt, akit nagyon érdekelt a politika. Független stílusa és nagy kezdeményezőkészsége volt. Verseket írt, sokat olvasott, valamint szívesen rajzolt, festett. Szülei közül inkább édesapjához állt közelebb, valószínűleg hasonló érdeklődési körük és a tudat miatt, hogy apja a cár, az állam feje. Marija Nyikolajevna Romanova orosz nagyhercegnő (1899–1918) - Uniópédia. Miklós -ben az édesanyjának. A cár lányai nagy népszerűségnek örvendtek a katonák körében, akiknek parancsba adták, hogy figyeljenek a gyermekekre, és akik áhítatos tisztelettel bántak a nagyhercegnőkkel. Anasztaszija Nyikolajevna Romanova orosz nagyhercegnő Bár a cári családnak rengeteg állata volt, Olgának azonban volt egy külön cicája, aki a Vaska névre hallgatott. Családjával leginkább a Sándor-palotában élt, elvonulva a nyilvánosságtól. Nyaranta főleg livádiai palotájukban tartózkodtak, vagy a cári jachttal, a Standarttal szelték a vizeket.
Édesanyja Viktória brit királynő lánya volt, maga Alix pedig a királynő kedvenc unokája. A cárné nagyon félénk, visszahúzódó asszony volt. Ő és Olga nem jöttek ki jól: Alekszandra cárné nem tudta megérteni legnagyobb lánya rajongását a politika és Oroszország iránt, mivel számára az első mindig is a család volt. Nicky és Alix a járókában játszottak a lányukkal! A kislány ragyogó és hatalmas, láthatólag még bájosabb, magasabb, és egyenesen dundi! Marija Nyikolajevna Romanova orosz nagyhercegnő (1899–1918). Családja[ szerkesztés] Anasztaszija apja, II. Miklós oroszul Nyikolaj alapjában véve rendes, becsületes ember volt — azonban ez nem volt elég egy reformokra szoruló birodalom irányítására. A cár — annak ellenére, hogy kedves, közvetlen ember volt — nem örvendett nagy népszerűségnek, elsősorban azért, mert mindenképpen meg akarta őrizni egyeduralmát, és nem akart alkotmányos monarchiát Oroszországban. Társkereső ötven felett édes volt velünk! Dagmar dán hercegnőként született, de az ortodox keresztségben a Marija Fjodorovna nevet kapta. Mimi vagy Minni ahogy a család nevezte zsarnok anya volt, aki meg akarta tartani befolyását Miklós cár felett.