Szerző: Jennier Niven Cím: Veled minden hely ragyogó (All the Bright Places) Fordító: Kocsis Anikó Kiadó: Maxim Kiadó Oldalszám: 432 Vannak azok a könyvek, amelyeket az ember szívesen kézbe vesz, ám valamilyen oknál fogva, mégis ritkán olvassa őket. Én hasonlóképpen a realista, ifjúsági és/vagy YA regényekkel. Alexa Kattant Könyvkuckója: Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó. A polcomon több tucat olyan kötet várakozik, amelyek mind-mind tabutémákat feldolgozó történetek, vagy éppen komoly problémákkal foglalkoznak, olyanokkal, amelyekről minden embernek beszélnie kellene. A Veled minden hely ragyogó című regény is ezen könyvek közé tartozik: két lelkileg sérült kamasz igyekszik megmenteni a másikat. Theodore Finch számára az ébrenlét jelenti az életet, a bizonyosságot, hogy még itt van, még létezik. Egy nap az iskola melletti toronyban összefut Violettel, a lánnyal, aki egy évvel ezelőtt veszítette el szeretett nővérét egy autóbalesetben, és aki alig várja, hogy véget érjen az iskola. Talán mindketten, egymástól függetlenül öngyilkosságra készültek, amiért úgy érezték, nincs tovább?
Két személyes dráma ez a történet. Nem működhet úgy, ha az abszolút főszereplők közül csak az egyikük jó. Mert srácok, Elle Fanningra egy kis nüansznyi panaszom sincs. Annyira hitelesen hozta Violet szerepét, olyan jól átadta a boldog és a szomorú pillanatokat. A film végén amikor a tó parton üvöltötte Finch nevét, majd a Marcót, egyszerűen összetörtem én is, úgy átjött a fájdalma. Amikor korábban először mosolyodott el, az én arcomra is mosolyt csalt. Elle Fanning egyszerűen tökéletes volt Violetként. Nem is csoda, már évek óta elkötelezett a szerep mellett, ő is sokat tett azért, hogy elkészülhessen a film. Úgy érzem az ő játéka volt az, ami miatt a film egyáltalán nézhető volt. De nem lehetett úgy tökéletes, hogy csak az egyik fronton működött. Veled minden hely ragyogó - Könyvkritikák. Én nem hittem el Finchet. Nem jött át az a srác a könyvből, aki egyszerre éli meg a magas csúcsokat és a sötét mélységet. Egyszerűen nem mozgatott meg érzelmileg, nem akartam elhinni, hogy Violet szerelmes belé. Olyan erőltetettnek tűnt szegény.
De az orvosa is hibás, akihez járt, neki észre kellett volna vennie, hogy mennyire félrevezeti. Összességében ez egy nagyon különleges, szívszaggató történet, amit akkor is olvasnod kell, ha hozzám hasonlóan kikészülsz tőle, mert megéri az élmény, megéri megismerni ezeket a karaktereket, mert benned fognak tovább élni és megérdemlik az öröklétet. Borító: Ez benne van a könyvben! (Mármint a post-it lapok a falon) Imádom. Szárnyalás: Hazaérve hosszú ideig ülök a kocsiban, és nem akarom megtörni a varázst. A mai nap még velem, bennem van, és Violet is. Végigveszem, hogy mit szeretek benne. Ahogy a szeme ragyog, amikor beszélgetünk, vagy mesél valamiről. Ahogy ajkával formálja a szavakat, amikor olvas. Ahogy rám néz – mintha csak én léteznék a világon, mintha átlátna a bőrömön, a húsomon, a sok hülyeségemen, és tényleg látná, ki vagyok – úgy, ahogyan még én sem látom magam. Mélyrepülés: Ott akartam lenni, meg akartam menteni.............. Érzelmi mérce: Fájdalom, bánat, szomorúság, veszteség, szerelem, boldogság, élet és halál.
Elle Fanning hitelesen hozta Violet karakterét, jól átadta a könyvbeli V stílusát szerintem. Viszont Fincht utáltam!! De nagyon. Egyáltalán nem mozgatott meg érzelmileg, nem vágott földhöz az spoiler. Az első pillanattól kezdve nem volt szimpatikus az erőltetett játéka miatt és amúgy sem hasonlított a könyvbeli Finchhez. Kár, hogy azok, akik a filmen dolgoztak, nem olvasták el a könyvet rendesen, pedig olyan jó kis filmet ki lehetett volna hozni belőle:( ünige 2020. március 27., 07:46 Nehéz könyvmolyként nem a könyvhöz hasonlítani a filmet. És mivel már az eleje teljesen más, így az egész alapsztori teljesen más. Ráadásul kivettek egy szerintem főbb karaktert a filmből (Ryan Cross), de mondhatnám hogy kettőt is (Violet dilidokija). Ha csak fikmként nézem, akkor amúgy nem volt rossz, bár magamtól nem néztem volna meg. Szóval mivel a könyv miatt néztem meg és nagyon eltér sok helyen (annak ellenére volt ez zavaró hogy a könyvvel még nem végeztem), nem tetszett. Nem erre számítottam. Ja és nem vagyok rasszista de könyvből idézem, hogy Violet mit mond Finchről: "bőre annyira fehér…" hát igen.