Mindenegyben Blog - 2020. november 14. (szombat), 16:28 2020 nov 14 Gobbi Hilda az "átkos" korszak legendás színésznője volt. Az olasz karmesterek utódjaként született Hilda igazi öntörvényű, vagány nő volt, akit szenvedélyessége a legnagyobb színésznők közé repített. Egy olyan korban, amikor mindenki rettegett, ő nem volt hajlandó félni. Még attól sem félt, hogy nyíltan felvállalta, hogy nőkkel él együtt. Pedig akkoriban még nagy árat kellett fizetni a leszbikusságért: börtön járt érte. Ám neki még ezt is elnézték, jó barátját, Major Tamást kivéve, aki emiatt kirúgta a színháztól, rja a [ Orosz-ukrán háború - Legfrissebb] Gobbi ennek ellenére továbbra is férfi ruhákban járt, imádta a szép, fiatal lányokat, és igazi gentlemanként viselkedett a nőkkel, de leginkább a szerelmeivel. Önéletrajzi könyvében arra is választ adott, hogy szerinte miért fordult a női nem felé. Mint kiderült, még gyereklányként rendszeresen szexuálisan zaklatta a család egyik ismerőse, ez okozott akkora törést, hogy egy életre megundorodott a férfiaktól.
2021. feb 14. 9:41 #Gobbi Hilda #szerelem #zaklatás fotó: Grnák László Egy olyan korban, amikor mindenki rettegett, ő nem volt hajlandó félni. Gobbi Hilda az "átkos" korszak legendás színésznője volt. Az olasz karmesterek utódjaként született Hilda igazi öntörvényű, vagány nő volt, akit szenvedélyessége a legnagyobb színésznők közé repített. Egy olyan korban, amikor mindenki rettegett, ő nem volt hajlandó félni. Még attól sem félt, hogy nyíltan felvállalta, hogy nőkkel él együtt. Pedig akkoriban még nagy árat kellett fizetni a leszbikusságért: börtön járt érte. Ám neki még ezt is elnézték, jó barátját, Major Tamást kivéve, aki emiatt kirúgta a színháztól. Gobbi ennek ellenére továbbra is férfi ruhákban járt, imádta a szép, fiatal lányokat, és igazi gentlemanként viselkedett a nőkkel, de leginkább a szerelmeivel. Önéletrajzi könyvében arra is választ adott, hogy szerinte miért fordult a női nem felé. Mint kiderült, még gyereklányként rendszeresen szexuálisan zaklatta a család egyik ismerőse, ez okozott akkora törést, hogy egy életre megundorodott a férfiaktól.
Gobbi Hilda az "átkos" korszak legendás színésznője volt. Az olasz karmesterek utódjaként született Hilda igazi öntörvényű, vagány nő volt, akit szenvedélyessége a legnagyobb színésznők közé repített. Egy olyan korban, amikor mindenki rettegett, ő nem volt hajlandó félni. Még attól sem félt, hogy nyíltan felvállalta, hogy nőkkel él együtt. Pedig akkoriban még nagy árat kellett fizetni a leszbikusságért: börtön járt érte. Ám neki még ezt is elnézték, jó barátját, Major Tamást kivéve, aki emiatt kirúgta a színháztól, írja a Hirdetés Gobbi ennek ellenére továbbra is férfi ruhákban járt, imádta a szép, fiatal lányokat, és igazi gentlemanként viselkedett a nőkkel, de leginkább a szerelmeivel. Önéletrajzi könyvében arra is választ adott, hogy szerinte miért fordult a női nem felé. Mint kiderült, még gyereklányként rendszeresen szexuálisan zaklatta a család egyik ismerőse, ez okozott akkora törést, hogy egy életre megundorodott a férfiaktól. Nagy szerelme volt a nála tizenkét évvel fiatalabb kolléganője, Temessy Hédi, akinek a premierjei után hatalmas virágcsokrokat küldött.
(Temessynek egyébként férje és egy fia is volt. ) - Azt mondta Hédi egyszer az öltözőben amikor megérkezett a premierre a száz szál vörös rózsa egy hatalmas kosárban, hogy nincs az a gyöngédség, az a gentlemanség, az a klasszság egy férfitól, amit Hilda nyújtani tud. És imádták egymást - mesélte a szerelmükről Géczi Dorottya. Egyikük sem titkolta a kapcsolatukat, hosszú boldog éveket éltek le együtt Gobbi budai villájában. Miután szakítottak, Gobbi Hilda még a Temessy Hédinél is fiatalabb Galgóczi Erzsébet írónővel gyúlt szerelemre. Temessy Hédi viszont ezután élete végéig egyedül maradt.
Egykori pályatársak mesélték, hogy a premierek után Gobbi száz szál vörös rózsát küldetett Temessy öltözőjébe. Zenthe Ferenccel a Jób lázadása című filmben. Mindketten Oscar-díjas alakítást nyújtottak Fotó: Arcanum/Film Színház Muzsika A kapcsolat tudott volt és csupán egy embert botránkoztatott meg. Major Tamást, aki bármelyik főelvtárshoz besétált, ha úgy volt kedve. Ő nem nézte jó szemmel a kapcsolatot, különösen azt nem, hogy Gobbi vadászterületének tartotta a színházat. Ki is rúgta a Nemzetiből, annak ellenére is, hogy sokáig szoros barátság fűzte őket össze, még a II. világháború alatt, a kommunista ellenállás idején ismerkedtek meg. De visszatérve Temessy Hédihez. A kapcsolat idővel véget ért, Gobbi a nála jóval fiatalabb írónővel, Galgóczi Erzsébettel kötötte össze az életét, Temessy viszont ettől kezdve csak a színházra és a filmezésre, meg a fiára koncentrált. A Jób lázadásában Zenthe Ferenc oldalán játszott zseniálisan, de sokan szerették az Abigélben is, ahol Erzsébet-testvért alakította.
- Hol van az apád? A gyerek a kastély felé intett: - Elment lűni. - És magyarázó hangon tette hozzá: - Ott lűnek ma mozsárral. - Hát az anyád kicsoda? - Az én anyám? - kérdezte szórakozottan, a grófnak gyöngyházgombos kamásliját nézegetve. - Az. - Az öreg Dózsának a leánya. - Dózsa Judit? A gyerek igent intett a fejével. A gróf nem kérdezett többet. A csöndben kettőjük között elszállott egy katikabogár. A gróf a kezét a gyerek fejére téve, gondolkozva nézett rá. Azutan a zsebébe nyult. - Nesze, kedves, - mondotta, - ihol egy ezüst tallér. Hátat fordított és kivörösödött arccal sebesen ment tovább a legelőn. Mikor már valami száz lépésnyire haladt, hallotta, hogy a mozsarak puffognak. Megállt. Vállat vont, a tenyerét is meglebbentve mosolygott és a monoklit föltéve, visszanézett. Zöld ers pista . A gyerek a szűrön ült. A kalapja meg a botja mellette. Az ezüst tallért nézte a tenyerében.
A gróf fölteszi a monokliját és körülnéz, hogy miféle zsidót csúfol a gyerek? Hát őt csúfolja! - No megállj, - mondja nevetve, - majd adok én neked búzát. Azzal feléje megy. A gyerek elhallgat. Néz. Egyszercsak futásnak ered. A gróf utána. A szűrben meg a nagy csizmákban nehéz a futás. A szűrt ledobja a gyerek, és a szíjnál fogva a kezén vonszolja. Jaj, de a gilicetüskékben megakadt a szűr, és a gyereket ott nyomja a gróf. - Jaj-jaj-jaj! - kiáltja a kis bojtár, - ne bántson, bácsi! És az arcát eltakarva, behuzza a fejét a vállai közé. Görögdinnyés egyébként : FostTalicska. - Jó, jó, hát ne félj. Ki vagyok én? Mi? A gyerek fölnéz. Piros, egészséges, gömbölyü képü kis kölyök. Nem lehet több nyolc évesnél. A szeme pilláján harmat gyanánt csillog a könnycsepp. De micsoda különös barna arc ez, micsoda erős orr és apró fekete hollószem! - Hogy hínak, fiam? - Pistának hínak, - feleli a gyerek, a nyájas hangra fölbátorodva. - Micsoda Pistának? Vállat vont. - Nem tudom. - Hát az apádat hogy hívják? - Azt? Azt Imrének hívják. - Micsoda Imrének?
A tiszttartó kezében a májusi rózsatermésből bokréta. Az ég tiszta volt. A széles hársfasor a tavaszi gyönge-zöld lomboktól pompázó. Az út mellett mindenfelől gazdag sötétzöld vetés. Aztán egy keresztben elvonuló fehér akácfasor, amelynek illata az egész környéket elárasztja. Megint tovább nyirfaliget, amelynek fái mintha penészfoltos ezüstből volnának. - Milyen szép itthoni! - szólt a gróf a karjait keresztbe fonva, - és milyen bolond vagyok én, hogy mindig ott lakom Budapesten! A láncvirág – Wikiforrás. Az arcán gyönge pirosság terjengett. A szeme megélénkült. Kedvét találta egy szarkában, amely csörögve, billegve röpködött előttük. Egyszer az arcához emelte a botját, mintha meg akarná lőni, amin szarka annyira elcsodálkozott, hogy hátramaradt. Mikor a dombra értek, amelyről már meg lehetett látni a négytornyu vén kastélyt, a gróf fölszólta kocsisnak, hogy álljon meg. - Innen már gyalog megyek, - mondotta - átvágok a legelőn, megnézem, van-e pacsirta-fészek? - Vigyázzon, - felelte mosolyogva s a mutatóujjával fenyegetőzve a mama, ha a bokrokban elszakgatja a ruháját, térdepelni fog!
Attól lesznek szép nagyok és erősek, megsárgulnak, a kis feljárójuk meg lámpájuk meg kerekük megnő, megerősödik. Egy napon aztán akkorák lesznek már, hogy beleférnek a sínbe, és akkor kiengedik őket... De milyen mulatságos látvány az, Pistike, mikor egy olyan icike-picike kis villamos, aki még járni se tud, ott bukdácsol az öreg villamos körül, és ijedten beszalad a rács mögé, ha valaki feléje megy... Olyankor olyan vékony hangon csilingel, mint mikor egy kiscsibe csipog... Bizony, Pistike. Egyszer egy olyan kicsike kis villamos megszökött a Telepről éccaka, mert nagyon vágyott ki a nagyvilágba, a Körútra, amiről annyi szépet hallott a dadájától. Zöld erős pistas. Kiszökött az ajtón, és rászaladt egy sínre, ami a Terézvárosba vezetett. Egy ideig rendben ment a dolog, a kis villamos ámult-bámult a sok szépen meg ragyogáson, de egyszer aztán csak kiszaladt a sín a kis villamos kereke alól, és a kis villamos betévedt egy mellékutcába. Nagyon megijedt, nem ismerte ki magát. Zavartan nézegetett körül, ijedten kandikált be a kapuk alá, és gyorsan elfutott megint... Felszaladt egy lépcsőn, de nagyon elszédült, visszajött megint, és lefutott a Duna-partra.
A makk persze a nemzeti kaszinó kiejtésével inkább máknak hangzott, de az mindegy, mák is van egészséges elég. A grófasszony arca földerült. Karját a fia karjába öltve vidáman bicegett be az ebédlőbe. A vonat félóra mulva már az ősi birtok felé robogott velök. Zöld erős pistarini. István gróf elmélázva nézett ki az ablakon... Gyerekkora óta nem látta ezt az utat, s most, hogy im hazafelé tartott, olyanforma meleg érzés buzgott föl a szívében, mint mikor a nevelőintézetből utazott haza. Ugyan megvan-e még a makroncás kékpej, amely őt annyiszor ragadta szélvészként tüskön-bokron át. Ott van-e még az öreg juhász, aki egyszer, még egész kicsikorán pacsirtafészket mutatott neki a vadbodzák között? Áll-e még a terebélyes fűzfa a tóparton, ahol a csónakban üldögélve horgászott, míg a kertészbojtár gilisztákat szedett a kövek alatt. Ilyen apróságokra gondolt, amik mást nem is érdekelnek, csak akinek képtár gyanánt hevernek az emlékezetében mindenféle megfakult, elszakadozott töredék-képek. Egy leány is eszébe jutott.