Nagy sikert aratott regénye, a Pendragon-legenda, amely szerencsésen ötvözi magában a kalandregényt, a krimit, a kultúrhistóriát, s mindezek paródiáját, valamint az 1937-es kultuszmű, az Utas és holdvilág, a magát kereső ember önelemző regénye. Baumgarten díjkiosztás 1935-ben – Barta János, Halász Gábor dr., József Attila, Nagy Lajos, Telekes Béla, Szerb Antal, Weöres Sándor, Füst Milán és Karinthy Frigyes A negyvenes évek elejétől, a nácizmus térhódításával az egyébként katolikus hitben nevelkedett Szerb Antal számára kezdtek beszűkülni a lehetőségek, állásából elbocsátották, a Magyar irodalomtörténet et indexre tették. 1943-ban, majd 1944 júniusában munkaszolgálatra hívták be. Előbb Pesten dolgoztatták, ebben az időben állította össze – Nemes Nagy Ágnes segítségével – utolsó művét, a Száz vers című gyűjteményt. 1944 novemberében Sopron mellé, előbb Fertőrákosra, majd Balfra vitték. Innen felesége és befolyásos ismerősei kétszer is próbálták megszöktetni, ám ő nem hagyta magára vele együtt szenvedő barátait, írótársait, Sárközi Györgyöt és Halász Gábort.
A teljes kötet a Magvető Kiadó gondozásában jelenik meg ismét idén. "Az irodalomtörténet egyik legnehezebb kérdése az értékelés. Régebben az irodalomtörténetírók tudatosan vagy öntudatlanul még a klasszikus, normatív esztétika hatása alatt álltak, vagyis azt hitték, hogy az irodalmi műveket hozzá lehet mérni bizonyos örökérvényű normákhoz, szabályokhoz és így értéküket pontosan meg lehet állapítani; ezért a régibb irodalomtörténetek nem is álltak másból, mint az írók életrajzából és műveik "méltatásából ". De ma, relativista korunkban már nem hiszünk örökérvényű szabályokban; úgy tudjuk, hogy minden irodalmi értékelés relatív és egyéni. Ezért a modem irodalomtudomány igyekezett is lehetőség szerint kikapcsolni az értékelést, helyette a művek keletkezésének lelki, szellemi és társadalmi okait, továbbá egymás közti összefüggésüket vizsgálta. " (Szerb Antal: A világirodalom története) A harmincas évek voltak írói és közéleti munkásságának legmozgalmasabb évei: 1933-ban a Magyar Irodalomtudományi Társaság elnökévé választották, 1935-ben és 1937-ben Baumgarten-díjat kapott, előadásokat tartott a Magyar Rádióban, s közben írt és fordított fáradhatatlanul.
Szerb Antal emléktábla Budapest II. kerületében (Fotó: Wikimédia/Szenti Tamás) Szerb Antallal valahogy sosem tudtak mit kezdeni. Pontosabban szólva: a mindenkori hatalom, politikai elit nem tudta őt hova tenni. Életében üldözték, a kommunizmus idejében kényelmetlen szerzővé lett, aztán pedig csak kívül került a látómezőn. Persze, az is már egy eredmény, hogy legalább kijöhettek cenzúra nélkül a kötetei. Amik amúgy életében és később sem a semmibe hullottak: bármiféle különösebb reklám nélkül sem vált elfeledett szerzővé. A Nagy Könyv legnépszerűbb regényeket összegyűjtő, 2005-ös listáján A Pendragon-legenda a 81., az Utas és holdvilág a 87. lett, mindezt úgy, hogy külföldiek és magyarok együtt indultak a versenyben. És úgy, hogy ha ajánlott olvasmányként fel is bukkantak az iskolában, kötelezőként a legtöbb helyen nem foglalkoztak velük. A szerzőközpontú irodalomoktatásból sokszor maga Szerb is kimaradt. Százhúsz évvel ezelőtt, 1901. május 1-jén született, és már több mint 76 éve meggyilkolták, hatása viszont még ma is jelentős.
A cenzúrának ezek mellett még egy félmondat esett áldozatul, amelyben Szerb Antal megkérdőjelezte, hogy a szamováron kívül adott-e bármit az orosz nép az emberiségnek.
Szerb Antal apám önképzőköri tanárelnöke volt a Vas utcai kereskedelmi iskolában, úgyhogy a családban kezdettől kultusz övezte. Ott is volt a könyvespolcon a Magyar irodalomtörténet (Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár, 1934, nem tudom, hányadik kiadás: 1940) és A világirodalom története (Révai, Budapest, 1942), óriási szerencsémre, amikor a hatvanas-hetvenes években felső tagozatra, majd gimnáziumba jártam. Többet olvastam, mint a tankönyveket, és többet is tanultam belőlük. Őszintén szólva rosszul is esett, hogy a kamasznak is élvezhetően pengeokos, izgalmasan író, hol áhítatos, hol gunyoros Szerb Antal helyett annak a kenetes marxizáló dögletnek az olvasását várták el tőlem, amit a jobb tankönyvírók szerintem maguk is szégyelltek. De arról szó nem volt, hogy Szerb Antal összefoglalásait "ajánlották" volna, mint ifjabb Lomnici Zoltánnak, saját állítása szerint, amikor gimnáziumba járt a kilencvenes évek közepétől. Azt mondja a Századvég Alapítvány alkotmányjogászként reklámozott szakértője, a 2013-ban végleg megszűnt SZDSZ (! )