A Polar Expressz című animációs film 2004-es megjelenése óta beírta magát a karácsonyi klasszikusok közé. Nem csoda, hiszen a remek történet mellett a vizuális ábrázolás is elképesztő, főleg azok számára, akik rajonganak a meseszép tájakért. Azt viszont kevesen tudják, hogy mint a legtöbb esetben, ennél a mesénél is a készítők a valóságból inspirálódtak. A Norvégiát szinte keresztülszelő Nordland Railway-t, vagyis az Északi Vasútvonalat a valódi Polár Expresszként is emlegetik, hiszen olyan helyeken halad, amiket a legtöbben csak tátott szájjal figyelnek, hiszen nincs ehhez fogható a világon. Ilyen a Polar expressz a valóságban Az Északi Vasút nemcsak Norvégiában, hanem a világon is egyedülállónak számít, hiszen nem található más, ami ennél is északabbra járna. A Trondheim és Bodø között haladó járat 729 kilométert tesz meg, és 43 állomást érint útja során, de a legszebb látnivalókkal akkor találkoznak az utasok, amikor zakatol a vonat. A hosszú út során a táj, a kultúra és az éghajlat is nagyon változatos, így ezeket érdemes egyenként, közelebbről is megnézni.
A gyerekek kiválasztásának elve némileg homályos, de annyi biztos, hogy a főszereplő kisfiú ablaka alá azért érkezik éjfél előtt öt perccel a hatalmas, karcsú szerelvény, mert hősünk kételkedik a Télapó létezésében – nosza, be kell neki bizonyítani, hogy érdemes még hinni. Az utazás az Északi sarkra pedig csupa kaland, jégmezőkön, rénszarvas csordákon át, meredekeken le, hegyekbe fel, kis pizsamás kisfiúnk pedig akaratlanul is csupa galibát okoz, még szerencse, hogy neki és új barátainak helyén van az esze és a szíve. Továbbá az is szerencse, hogy 165 millió dollárt költöttek a filmre, mert így az minden képsorában elképesztően látványos, néha már szinte túlzó módon. Egy új technológiának köszönhetően, amely valódi arckifejezések reprodukálását teszi lehetővé, Zemeckis bácsi és csapata elképesztően életszerűvé varázsolta a szereplőket, amelyek így még több érzelem megmutatására képesek. A Polar Expressz ugyanis amellett, hogy parádésan néz ki, szívmelengetően szentimentális is – bár a lézerostoros Télapó picit kijózanító.
Kedvcsinálónak itt a Bűvös éj című dal a filmből: A Polar expressz Van Allsburg harmadik regénye. Első könyvét, Az Abdul Gasazi kertjét 1979-ben írta, a másodikat, a Jumanjit 1981-ben. Ez utóbbit többször is megfilmesítették, az előző évszázadban Robin Williamsszel a főszerepben, míg az új évezredben Dwayne Johnson vitte sikerre. A Polar expressz 1985-ben jelent meg, népszerűsége azóta is töretlen. Sikerének titka, hogy minden olvasó felé megvan a maga üzenete. A gyerekek szó szerint értelmezhetik a történetet, vagyis kalandos utazásként a jég birodalmába, amelynek célja a Télapó megtalálása. Az idősebbek pedig ennél nagyobb horderejű kérdések metaforájaként olvashatják. Akárcsak az Óz, a csodák csodájában a sárga úton, ezen a mágikus vonaton is minden gyerek a maga személyes utazásán vesz részt, és mindegyiknek meg kell találnia azt a hiányzó valamit, ami őket teljes emberré teszi. A történet ifjú hőse is felszáll a vonatra, és ez azt jelzi, hogy a szíve és az elméje még nyitva áll. Ahogyan a kalauz bölcsen megjegyzi: "Nem az a kérdés, hogy a vonat hová megy, hanem az, hogy felszállunk-e rá. "
2004-ben készült el a könyv animációs filmváltozata Robert Zemeckis (Forrest Gump, Vissza a jövőbe trilógia) rendezésében. Az alkotás motion capture (mozgásrögzítő) digitális technika segítségével készült, melynek lényege, hogy bluebox háttér előtt az élőszereplő színészek mozgását, játékát rögzítik, amit végül animációs modellre átültetve jelenítenek meg a filmvásznon. A kisfiú és a jóságos kalauz főszerepe mellett további négy különböző karaktert (Mikulás, apa, szellem, mesélő) keltett így életre Tom Hanks. A rendező szó szerint elkalauzolja a nézőket oda, amiről gyerekfejjel mindannyian csak álmodtunk: a hűvös, rénszarvasokkal és manókkal teli Északi-sarkra és magához a Mikuláshoz. A Polar Expressz egy izgalmas utazással megfűszerezett kedves, szívet melengető – néhol cukormázas - történet arról, hogy egy hitevesztett kisgyerek hogy kezd el újra hinni a Karácsonyban és a Mikulásban. Mondanivalójában pedig végig ott hordozza mindazt, amiért jó gyereknek lenni karácsonykor: a várakozást, az ismeretlen iránti kíváncsiságot valamint az ajándékozás örömét.
(Borítókép forrása: Getty Images Hungary)