Ráskay Lea: Szent Margit legendája Erős fogadással megfogadta IV. Béla király, hogy ha Isten még egyszer országába visszavezeti, és népét ismét felemeli, egyetlen lányát neki ajánlja, apácának nevelteti. Fogadásáról nem is feledkezett meg, és amikor egyetlen leánya, a kicsi Margit a tizedik évét betöltötte, bizony kolostorba küldte. Ott nevelkedett a király egyetlen leánya, távol az édesanyja jó szavától, távol a díszes és kényelmes palotától. Ahogy nőtt, növekedett, egyre inkább távolodott a világi hiúságtól, és közeledett az egyházi tanításokhoz. Az apácák klastromában élt a Nyulak szigetén, amelyet később róla Margitszigetnek neveztek el.... Híre járt a közeli országokban, de még a távoli tartományokban is, hogy van Béla királynak egy szépséges szép lánya, s egymás után érkeztek a kérők Magyarországra. Megkérte Margitot a cseh király őfelsége, s megkérték sokan mások is, de ő annyira utálta a világi hiúságokat és gyönyörűségeket, hogy hallani sem akart házasságról. Messze földről jöttek szerzetesek és apácák, de jöttek nagy nemes özvegyasszonyok, nagy uraknak és fejedelmeknek feleségei is, hogy a királykisasszony szent életében gyönyörködjenek.
Margit betartotta a rend szigorú szabályait, leszoktatta nővértársait arról, hogy királylányként kezeljék. Társai is szinte megbotránkozva figyelték, mennyire keményen sanyargatta magát, a legalantasabb munkákat is örömmel végezte, önfeláldozóan ápolta a betegeket. Vezekelt az apja és testvére, a későbbi V. István közti viszály megszűnéséért is, nem hiába: ők ketten éppen a Nyulak szigetén kötöttek békét. Életének alapszabályai a következők voltak: Istent szeretni, magamat megvetni, senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni. Már életében csodatévő hírében állt, gyógyulásokkal, csodás megmenekülésekkel, a szigeti árvíz visszavonulásával kapcsolatban hozták szóba. A legenda szerint birtokában volt a jövendőmondás tudományának is, apja gyakran kérte segítségét diplomáciai kérdésekben. "Mit mondjak Szent Margitrúl, országunk királyának szerelmes leányárul? Minden éjjel kétszer verte testét; és néha tövises vesszővel. Ezek tudták, mint kell a szüzességet őrizni: mint kell a testet engedelem alatt viselni, mint kell Istennek kedveskedni.
[3] [5] A legenda Árpád-házi Szent Margit, IV. Béla Árpád-házi király később szentté avatott lányának, Domonkos-rendi apácának rövid, aszketikus, kolostori életéről szól, akit a keresztény egyház által sugallt ideális élet megtestesítőjeként ábrázoltak a műben: megvetette a földi életet, alázatosan, szegénységben élt, nem tisztálkodott, sanyargatta önmagát, gyakran vezekelt, többek között ostorozta magát, vezeklő övet ( cilicium ot) hordott; [6] s tette mindezeket úgy, hogy rendtársai is túlzásnak, királyi származásához méltatlannak tartották eme cselekedeteit. A legenda leírja, hogy Isten csodás képességeket adományozott neki. A műben a középkori keresztény egyház embereszménye mellett megjelenik a kor bírálata, s egyes helyeken megmutatkozik a valójában létező feudális anarchia. [1] Felosztása [ szerkesztés] Margit élete. Származása, gyermekkora, szokásai, házassági kísérlet, halála. Margittal kapcsolatos csodák leírása. Margittal kapcsolatos halála utáni csodák. Margittal kapcsolatos halottfeltámasztások.
Nyomtatott kiads: [Szentendre]: Interpopulart, 1993 URL: URN:
Ó, szerető atyámfiai, akarat szerint való szegénységnek szeretői, tartói és kívánói, kik a mezítelen Jézust követitek, lássátok, nézzétek, hajoljatok jól oda és lássátok, mit lelt a főnökasszony a magyar király lányának kincsesládájában! A szent szűznek ezek voltak a kincsei: ciliciumok vagy vezeklőövek a derék sanyargatására. Az egyik megszakadozott már a gyakori viselés miatt, a másik cilicium pedig vasból készült, hogy nagy keménységgel szorítsa a testet. Egy vessző is volt ott, melyre a szent szűz sündisznóbőrt erősített, s azzal ostorozta magát. Találtak két nemezkapcát, melyek kétfelől hegyes vasszegekkel voltak kiverve, ezeket viselte a szent szűz a lábán. Ezek voltak Margit asszony kincsei, melyekkel érdemeket gyűjtött, és ezekkel az érdemekkel segíti most a hozzá folyamodó bűnösöket. Betegségének tizenharmadik napján, huszonkilenc esztendős korában a szent szűz elnyugodott az Úrban. Legottan a szentséges szűznek az orcája csodálatos fényességgel megfényesedett, s olyan szép világosság támadt a szemealatt, mintha egész arcát megaranyozták volna.
Ide a szigetről elmenekült – könyveiket és Margit-ereklyéiket magukkal vivő – apácákkal került. Némethy a Margit-legendá t lemásolta a magyar domonkosok múltját kutató Ferrari Zsigmond (Sigismundo Ferrari) számára, akinek a másolatot latinra fordíttatták. A fordító Szegedy Ferenc Lénárt akkori bécsi diák, későbbi egri püspök, akit a fordítás barokk költemények írására is inspirálta Margitról. Ferrari pedig bőségesen felhasználta az "Author vitae M. S. antiquissimae hungarico idiomate" (Ferrari p. 220) munkájának latin változatát 1637-ben megjelent Margit-életrajzához. Ebben azonban a magyar legenda részletei a 17. század sokszor tudós latinságával, olykor pedig barokkos díszítésével szólnak. E latin fordítás részleteit, elsősorban Margit csodatételeit aztán a 18. század elején újra magyarra fordította Illyés András erdélyi katolikus püspök. A kódex később Pray Györgynél volt, kézírásának nyomai láthatók a kéziraton (pl. a 96. lapon). Ő adta ki 1770-ben elsőként nyomtatásban a magyar legendát Nagyszombatban (Tyrnaviae), kiegészítve az akkor már hiányzó első két levél szövegét legendánknak egy állítólag általa látott, 18. századinak mondott rövidített (compendium) változatából.