Belső feszültség van sok témában, de hogy ebben semmi, az biztos. Pont nem érdekel, hogy mire keresgél az átlagember. "Várkonyi Andrea nude pics" Amugy azon csodalkozom, hogy nem a google, gmail es hasonlok szerepelnek a top10-ben, mivel sokszor lattam olyat, hogy a user a keresobe irja be a kivant szolgaltatas nevet es ugy erkezik a cimre (ahelyett, hogy pl. Várkonyi andrea node.js. a beirna a cimsorba). Gondolom az ilyen tipusu "kereseseket" valami algoritmus kiszuri:) "Már nem csak tehetségekből, de a hülyékből is kifogytunk... "
A fényrajztól a holográfiáig című könyve, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat, 1982; Tőry Klára: A fényképezés nagy alkotói Átdolgozott változat, Budapest, 2004) A fényképezés történetének férfiakat ábrázoló aktfotóiból ITT, a nőket ábrázoló, harmincas években készült aktfotókból pedig ITT találsz egy válogatást.
Nem ezt tapasztaltam. Van, mikor jó, hogy az ember mögött van ez-az, de semmiképp sem sorozatos csalódásokra kell itt gondolni, csak úgymond kipróbált elég dolgot, hogy ne izgassa mindig más és más, és ne akarjon továbbállni az izgalomért. Van, akinek ez megy kevés tapasztalattal is, de vannak olyan emberek, akiknek ki kell magukat élni, hogy valaki mellett megállapodjanak végül. Viszont a bántalmazott nőkkel nincs ez így... Mennem kell. Tud valaki segíteni? (5. oldal). Szerintem. Velem is történtek olyan dolgok, amikről itt nem szívesen beszélnék, lényeg a lényeg, hogy akkor is belesétáltam nem megfelelő emberekbe, és szenteltem nekik túl nagy bizalmat, mikor már azt mondtam, nem vagyok elég naiv ahhoz, hogy valaki csúnyán elbánjon velem így vagy úgy. És én nem az a nő vagyok, aki benne marad egy bántalmazó kapcsolatban, vagy aki nem mer visszaütni, esetleg bárkinek szétveti magát... Mégis előfordult... Most meg, hogy próbálnék ismerkedni ezek után, eléggé nehéznek érzem. Az, hogy mindennel várni akarok, hogy minden ígéretre reflexszerűen azt válaszolom, hogy "nem tudhatom", vagy "majd meglátjuk" remények helyett, nem hiszem, hogy olyasmi, amire bárki vágyna, aki szeretni akar... Abban igazad van, hogy én is nevetségesen elolvadok attól ezek után, ha egy fiú elhív valahova, vagy kapok tőle rózsát, vagy szépen beszél velem, szépen érint meg, meg nem minden a szex körül forog, de sokkal zárkózottabb lettem, és nem jön úgy a viszonzás, olyan bátran, mint anno.
Dolgozom rajta én is, hogy ne erre a szarkupacra építsek egy új párkapcsolatot, és ne máson verjem le a történteket, de nem megy ez olyan könnyen. Kezdj érett, de ép nővel, vagy olyannal, aki rendbe tette a töréseket magában, az a legjobb. :)
Bár a meghívottak között egy társfüggő férfi is volt (aki mindig olyan kapcsolatokba ment bele, amelyekben alárendelődött), elsősorban nőkről esett szó. Először egy olyan nő szólalt meg, aki 30 évig élt együtt bántalmazó férjével. A férfi ivott, lelki terrorban tartotta őt és a gyerekeket is, majd a fizikai bántalmazás is megjelent. Őt társfüggőként könyvelték el, és bár a pszichiátere segített neki abban, hogy a másik helyett saját igényeire, jogaira figyeljen, elsősorban mégis az ő "betegségéről" volt szó. A férfi felelőssége, vagy az, hogy a bántalmazás helytelen, fel sem merült. Ahogy arról sem esett szó, mik azok az okok, amelyek miatt nehéz, sokszor lehetetlen (mellesleg veszélyes) kilépni egy ilyen kapcsolatból. Az egyetlen "ok" a nő társfüggősége. Dr. Kővári Edit, a megszólaló pszichiáter szerint a társfüggőség betegség, az ebben szenvedők sokszor depressziós tüneteket mutatnak, így akár bele is lehet halni. Tipikusan alkoholbetegekkel élnek együtt, de másfajta betegeket is gyakran választanak.