Kezdőlap / Húsok és Halak / Fagyasztott húsok / Malac egészben – 8-12 kg/db, fagyos 28. 279 Ft Egy nagy ünnepi vacsora ékköve lehet egy egyben sült malac. Különböző kultúrákban különféleképpen készítik el, egy viszont biztos, mindig lenyűgöző a végeredmény. A pácolt malac ropogós aranybarna bőre és omlós, zamatos húsa nagyon jól harmonizál akár egy sörös mártással, akár a gyümölcsök édeskés ízével. Egészben sült malac rendelés. Elkészítése pácolás után, egészben sütve. Kemencében, sütőben, BBQ-ban vagy faszenes grillen készíthetjük. Leírás Vélemények (0) Tisztított, belsőség nélküli, egyedileg csomagolt malac. Egy összetevős termék! Származási ország/eredet helye Magyarország Érdekelhetnek még…
Katt rá a felnagyításhoz Ár: 44. 850 Ft (42. 714 Ft + ÁFA) Egységár: 2. 990, 00 Ft/kg Elérhetőség: Értesítés kérek ha elérhető Gyártó: Széles Húsüzlet Kft Kívánságlistára teszem Kiszerelés: 15 kg/db Menny. : db Értesítés Leírás és Paraméterek Vélemények 1 Hasonló termékek 7 Malac egészben kb 15 kg/db Összetevők bőrös malac egészben fejjel, lábbal, farokkal Csomagolás fólia Nettó tömeg Vélemények 5. 00 1 értékelés (1) (0) Írja meg véleményét! Erdős Sándor | 2022. 01. 06. Nagyon jó volt a malac! Hasonló termékek Sertés Darált Hús 90% 1 kg/csomag Raktáron 2. Malac egészben - Matusz-Vad Webáruház. 180 Ft Részletek Kosárba Sertés Tarja (CSONTNÉLKÜL) 1 kg/csomag 2. 450 Ft Sertés Oldalas 1 kg/csomag Sertés Comb 1 kg/csomag 2. 190 Ft 1. 890 Ft Sertés Karaj (CSONT NÉLKÜL) 1 kg/csomag 2. 490 Ft Sertés Lapocka 1 kg/csomag Sertés Zsírszalonna 1 kg/csomag 990 Ft Termék címkék: malac, szilveszteri
Több régi receptet is átbújtam. Van olyan ahol sáfránnyal kevert zsírral kenegetik az ünnepi fogást, vagy szalonnával. Számtalan recept és praktika létezik, de egy a lényeg! Ízletes és mutatós ünnepi étel kerüljön az asztalra. Mindenkinek vigasságban és finom falatokban bővelkedő óévbúcsúztatást kívánok a mai napra:-)
07. 28. Szneka Z Glancem Caffe helyhez hasonló helyek
Faworki (chrust, chruścik, chruściki) – a magyar csörögefánkhoz hasonló, ropogósra sütött tésztaféleség, mely liszt, vaj vagy tej, tojás, cukor és finomszesz vagy ecet felhasználásával készül. Poznańi Szent Márton kifli (rogal świętomarciński) – leveles tésztából készülő patkó alakú kifli, melyet fehér mákkal, cukorral, esetenként dióval, mandulával, mazsolával, kandírozott gyümölcsökkel töltenek. November 11 -én, Tours-i Szent Márton napján fogyasztották. Drożdżówka (szneka z glancem) – élesztővel kelesztett, túróval, mákkal, pudinggal, fekete áfonyával töltött péksütemény. Poznańi mézeskalács (rura) – sötét- vagy világosbarna színű, alkalmanként színes mázzal bevont, négyzet alakú, csipkézett szélű sült mézeskalács, melyet hagyományosan Mindenszentek napján a temetőknél árusítottak. Szneka z glancem po poznańsku. Italok [ szerkesztés] Bodzalé (hyćki) – fekete bodzából előállított ivólé. Kompót (kompot) – aszalt vagy friss gyümölcsökből (mazsola, alma, körte, szilva) cukorral, szegfűszeggel készített karácsonyi ital.
A fűszerek természetesen a régi lengyel konyhának is nélkülözhetetlen elemei voltak, leginkább fokhagyma, vöröshagyma, petrezselyem, babérlevél, sáfrány, mazsola, fekete bors, gyömbér, fahéj, szerecsendió és citrom került a fazekakba az alapanyagok mellé. Nagy-Lengyelország konyhájának mai képét a 19. század alakította ki, amikor is széles körben kezdték termeszteni és fogyasztani a burgonyát. Ennek az erős kulináris hatásnak köszönhetően a nagy-lengyelországi konyha egyértelműen megkülönböztethetővé vált más lengyel régiók konyhájától, s kialakult egy karakteres, sajátos ízvilág, a "poznańi gyomor". A legfontosabb étel-alapanyag a burgonya és a liszt lett, a hús- és halfogyasztás pedig visszaszorult. A szegényebb házaknál húst (vagy chabas-t) csak az ünnepek vagy a disznóvágás alkalmával fogyasztottak. A kispolgárság és a proletariátus napi étrendének alapját így a burgonya, a lisztes és tésztás ételek, a gabonafélék, a savanyú káposzta, a kenyér, a hering és a szalonna adta. A legszegényebb munkások menüje főleg burgonyát és káposztát tartalmazott.
Nagy-Lengyelország konyhája ( lengyelül: Kuchnia wielkopolska) egy történelmi régióban kialakult, helyi sajátosságokkal rendelkező konyha Lengyelországban. Története [ szerkesztés] Köles, a középkor fő tápláléka A mai Nagy-Lengyelország területén élt emberek legfontosabb tápláléka az őskorban a búza, a köles és az árpa volt. E gabonafélék termesztése i. e. 2500 körül kezdődött. Később, a 8. századtól a rozs is a fontos élelmiszer-alapanyagok közé került. A korai középkorban kezdődött a hüvelyesek, a len - és másféle olajos magvak termesztése, és ugyanebben az időben lett meghatározó a szarvasmarha, a sertés és a juh tenyésztése az addig jellemző vadászattal szemben. A 11. századtól további zöldségfélék felhasználásával gazdagodott a térség konyhája, különösen az uborka, a tök, a fokhagyma, a káposzta, a fehér - és sárgarépa, valamint a paszternák vált kedvelté. Az első Lengyel Köztársaság, a felvirágzás korától ( 1572 – 1697) az ország három felosztásáig ( 1772 - 1795) terjedő időben nőtt a vadhús, a baromfi, a marha- és sertéshús fogyasztása, s fontos szerepe volt a méznek, a vodkának és a hígított sörnek.
Tejbe áztatott kenyérből készül, mákkal és mazsolával ízesítik. Burgonyapüré (ziemniaki dukane). Héjában főtt-sült burgonya (ziemniaki w mundurkach) – hámozás nélkül felhasznált burgonya sülve vagy főzve, különféle fűszerezettséggel. Tört burgonya (pyry deptane) – pürészerűen tört főtt burgonya finomra vágott sült szalonnával és sült hagymával. Tojásos ételek, tejtermékek [ szerkesztés] Lisztes rántotta (jajecznica z mąką, klepka) – liszttel és tejjel felvert tojásból sütött rántotta. Savanyú tojás, buggyantott tojás (kwaśne jaja, perduty) – ecetes vízben, héj nélkül főzött tojás savanyú mártással. Tejfölös túró (gzik, gzika) – önmagában vagy főtt burgonyával fogyasztott étel, melyet ízlés szerint nyers hagymával, retekkel, kaporral vagy főtt tojással ízesítenek. Kosek – szárított gomółka sajt sózva, fűszerköménnyel ízesítve. Sült sajt (ser smażony, hauskyjza). Húsok [ szerkesztés] Almával töltött kacsapecsenye Csülök savanyú káposztával Galart-zselé (galart, galat, trzesionka, zimne nóżki) – húsból készült kocsonyás zselé.
A Porosz Királyság által megszállt országrészben a jobbágyfelszabadítást ( 1864) követően megnőtt a paraszti háztartások élelmiszer-termelő képessége. Ez hamarosan odavezetett, hogy a parasztság már nem csak saját szükségletre, hanem piacra is tudott termelni. Ennek eredményeként aztán a falu is megnyílt az újdonságok előtt, többek között új kulináris hatások érték. Az asztallal kapcsolatos termékek, ételek és szokások így lassan faluhelyen is változni kezdtek. Összefoglalva, a bécsi kongresszus ( 1815) által örök időkre szétszakítani kívánt országrészek között nagy különbségek alakultak ki a gasztronómiában, ami mind az ételek elnevezésében, mind a főzési folyamat különbözőségeiben még ma is érzékelhető. A nagy-lengyelországi konyha fejlődésében számos tényező hatott. Első helyen magát a fokozatosan elhaló, visszaszoruló lengyel tradicionális konyhát kell említeni, majd a német gasztronómia nagyon erős hatását, aztán pedig az erős francia és a kisebb jelentőségű zsidó hatást. A német konyhából különösen az osztrák ( bécsi szelet, kotlett, hal), az északi rész (az angol ihletésű hátszín-, marha- és báránysült, Worcester-szósz, speciális fűszerek) és a központi, porosz terület (nehéz sültek, pecsenyék, rántott húsok) hatásai voltak jelentősek.
Jellemző ételek [ szerkesztés] A Wielkopolska konyha jellegzetes ételei: Levesek [ szerkesztés] Főttburgonya-leves (ślepe rybyl, rzadkie pyrki, ruks, ruksa) – aranyszínű zsömlével felszolgált sűrű tejes, tejszínes vagy írós leves szalonnával, újabban húsbetéttel is. Tyúkhúsleves (rosół z kury) – ünnepi és vasárnapi étek régebben borsóval, babbal, pirított kenyérkockákkal vagy grízgombóccal gazdagítva, újabban tésztával vagy nudlival. Vérleves, fekete leves (czernina, czarnina, czarna polewka, czarna zalewajka) – korábban liba, napjainkban kacsa véréből készülő sötét színű leves. Véreshurka-leves (kiszczonka) – a véres hurka kifőzése után visszamaradt víz, továbbá liszt, tej és fűszerek felhasználásával készülő leves. Kelkáposztaleves (parzybroda) – gyakran a magyar kelkáposztaleveshez hasonlóan majoránnával, köménnyel és főtt burgonyával készül, de rántás nélkül. Eintopf – a gulyáshoz hasonló sűrű zöldségleves, illetve egytálétel szalonnával, rizs - vagy darabetéttel. Rumpuć – az eintopf egyik fajtája, mely alaplé, káposzta, hagyma, sárgarépa és burgonya felhasználásával, esetenként alma vagy paradicsompüré hozzáadásával készül.