Az alanyos összetett szavak mindig jelöletlenek. Az előtagon esetleg előforduló birtokos személyjel a szón kívüli birtokviszonyra utal ( agyafúrt). Szintén mindig jelöletlen a minőségjelzős ( borospohár) és a mennyiségjelzős viszony ( sokszög). A jelentéssűrítő összetett szavak esetében csak az alárendelt mivoltot tudjuk megállapítani, de ennek minőségét nem. Ezek többnyire mondaton kívül keletkeznek. Például: sarokház, csigalépcső. 2. Mellérendelő összetett szavak Közös tulajdonságuk, hogy részeik szófaj és mondatrész szempontjából azonos értékűek. Különválasztva ugyanabban a mondatban azonos értékűek lennének. Pl. : süt-főz. Ha a mellérendelt tagok együttese mást jelent, mint a két tag külön, akkor a ragokat mindkét tag felveszi: sütnek – főznek. Az ikerszók közül a végükön ragozhatókat egybe, a többit kötőjellel írjuk. Három fajtája van. A kettőzéssel létrejött szóismétlések közül azokat tartjuk összetett szavaknak, amelyekben jelentéskülönbséget tapasztalunk az alkotó tagokhoz viszonyítva.
Egészitsd ki a következő megállapításokat! lelele kérdése 354 1 éve A mellérendelő összetett szavakat vagy ________, vagy ________ í kötöjellel írjuk a __________ Valaki tudja mit kell a _____-re írni? Köszi előre is Jelenleg 1 felhasználó nézi ezt a kérdést. nyelvtan, magyar, sos, sürgős 0 Általános iskola / Magyar nyelv
Mellérendelő összetett szó Mellérendelő összetett szó Szerves szóösszetétel, melyet az jellemez, hogy elemei között a mondatokban előforduló szószerkezetekhez hasonló fő viszony van. Háromféle módon jöhetnek létre: 1. Kettőztetéssel (egyetlen szónak a megkettőzésével) pl. : addig-addig. 2. Ikerítéssel (az utótagban az előtagot ismételjük meg bizonyos hangalakbeli különbséggel. ): a) magánhangzóban különbözik (pl. : ripsz-ropsz, csip-csup, zireg-zörög, dirmeg-dörmög, girbegörbén); b) mássalhangzóban különbözik (pl. : irgum-burgum, ákom-bákom, locspocs, lárifári, csiribiri); c) magánhangzó. és mássalhangzó tekintetében egyaránt különböznek (pl. : zenebona, sürög-forog, sebbel-lobbal). 3. Két önálló szó összeillesztésével: a) álikerszók (két önálló alakú és jelentésű szó egybekapcsolása) (pl. : ámul-bámul, súg-búg, fúr-farag); b) laza szerkezetű (összetevő elemeik ellentétes értelműek is lehetnek, nemcsak rokon értelműek) (pl. : sülve-főve, ötöl-hatol, égen-földön, ki-be, jól-rosszul); c) valódi mellérendelő szavak (a tagok teljes mértékben összeforrtak, s toldalékot mindig csak az utótagjukhoz illeszthetünk) (pl.
A szervetlen összetett szavak a mondat valamely szósorából jönnek létre, s nem szószerkezetből, így a tagok között nem kereshetünk szerves grammatikai viszonyt. Ilyenkor azt mondjuk, hogy az összetevők kapcsolata szervetlen. Szervetlen összetétel kialakulhat úgy, hogy a mondat két összefüggő feladatot ellátó szava összeforr. A gyakran egymás mellett álló kötőszók könnyen összeolvadhatnak: minthogy, ámbár, dehogy. Sok névmásunk keletkezett szervetlen szóösszetétellel: mindenki, akárki stb. Szervetlen szóösszetétel kialakulhat úgy is, hogy a mondat (általában kezdő) szavai a gyakori együtthasználat, ismételgetés során tapadnak össze; egyszeregy, Miatyánk, Adjonisten!
Kártyaosztó szerző: Orsolya35 Keresztrejtvény szerző: Rytuslagoon 3. osztály szerző: Meszeszsofi szerző: Ponhajni Mellérendelő összetett mondatok 2 szerző: Gadaeva Játékos kvíz szerző: Mentoszilvi
valódi mellérendelő szóösszetétel: élnek-halnak, hegyen-völgyön (ellentét) dúsgazdag, búbánat (hasonló jelentés) ikerszó: (Egy önálló szótári jelentéssel bíró szó és egy annak módosított hangalakú változata. ) ingóbingó, rontom-bontom, csetlik-botlik szóismétlés: (szó vagy szótő ismétlése) ki-ki, addig-addig
Ókori görög viselet by Lora Dévényi
A férfiakkal ellentétben a nők sosem viselték a himation t önmagában, azaz chitón vagy peplos nélkül. Csak férfiak – elsősorban földművesek, kézművesek, katonák - hordták a jobb kart és vállat szabadon hagyó rövid chitónfélét, az exómis t. A férfiak és a nők a házon belül mezítláb jártak, az utcán szandált, zárt cipőt vagy csizmát viseltek. A nap heve és az eső elleni védelemként a nők rendszerint köpenyüket vagy peplosuk végét húzták a fejükre, vagy széles karimájú, csúcsos kalapot viseltek. A férfiak ritkán, leginkább utazáshoz viseltek fejfedőt, ezek egyik jellegzetes fajtája a széles karimájú, lapos, gyakran filcből készült petasos. A görögök nadrágot szinte egyáltalán nem hordtak, mert barbár öltözetnek tartották, és a mai ember számára meglepő módon fehérneműt sem viseltek. Görög népviselet (fotó 65): a kép az istennő a lányok, az ókori görög istenek szereld. Római viselet A római férfi és nő ruhatárának alapját szintén a görög chitón nak és himation nak megfelelő ruhadarabok képezték, amelyek egy része azonban a görög változattal ellentétben szabással készült. Az ingruhát itt tunicá nak nevezik, e fölött a férfiak különböző köpenyeket viseltek.
Plutarkhosz (Ford. Máté Elek): Párhuzamos életrajzok. Lükurgosz életrajza. I. kötet Magyar Helikon, Bp., 1978. 103-104. Heraldikai lexikon/Falerisztika – Wikikönyvek. o. Az ókori világ asszonyainak életében szintén fontos szerepet töltött be a házasság. Az esküvő szertartása területenként, népcsoportonként különböző elemekkel vegyült, de spártai szokás szerint erőszakkal is lehetett feleséget venni, mindenféle szertartás nélkül is, de nem volt ritka a poligám kapcsolat, a közösségben élő, majdnem kommuna jellegű nyitott kapcsolati rendszer sem, ennek megfelelően alakultak esküvői szokásaik is. Voltak olyan mára már visszatetszőnek tűnő elemek is, amelyekről már csak a korabeli források beszámolóiból tudhatunk. Mivel nagyon sok különböző szokás élt ebben a korban, nehéz lenne egy egységes esküvői szertartás menetét leírni. Legtöbbször a házasulandók gyermekek szülei egyeztek meg a frigyben. A különböző lakomák, jóslások, zenés mulatságok és áldozatok szerves részét képezték az eseményeknek. De mit is viselhettek a nők, az eladósorba kerülő leányok?
Görög viselet A görög öltözködés leginkább abban különbözik mind a római, mind a modern viselettől, hogy nem szabott, hanem redőzött ruhákat hordtak. Ez azt jelenti, hogy a ruha pusztán egy kisebb vagy nagyobb téglalap alakú szövet, amelyet különféle módokon tekertek a testük köré. Egyes ruhadarabokat ruhakapcsoló tűkkel ( fibulá kkal) rögzítettek, olykor varrást is alkalmaztak, elsősorban a vállnál és az oldalán. A női és férfi ruhatár alapelemei ugyanazok voltak: egy ujjas vagy ujj nélküli ingszerű ruhadarab, a chitón, és a testet beburkoló köpeny, amelynek leggyakoribb fajtája az egyvégnyi szövetnek megfelelő himation. A férfiak és a gyermekek többnyire szűkebb, rövid chitón t hordtak, míg a női változat általában hosszú és bő volt. A téglalap alakú szövetdarabot a vállakon ruhatűvel, a derékrészen övvel fogták össze. Jellegzetes női ruhadarab a peplos: a felül visszahajtott négyszög alakú gyapjúszövetet a test egyik oldalán behajtották, a két vállon összetűzték, derékon övvel kötötték meg, a test másik oldalán pedig redőkben omlott alá.
A görög divat nem ismerte a szabóságot. Nem készültek tervezett ruhák. A viselet legmeghatározóbb eleme az volt, hogy maga az adott anyag milyen minőségű, lágyságú és színű volt. A stílusát pedig az határozta meg, hogy hol és milyen módon tűzték fel magukra. Általában len- vagy gyapjúkelme került ki a takács kezei alól. A legegyszerűbb viselet az exómisz volt: bal vállon összekapcsolt általvető. Ennek egy kissé továbbfejlesztett változata volt a khitón, ami hálóingül is szolgált. Itt mindkét vállon megtűzésre került az anyag. E két ruhadarab fölé került az úgynevezett himation, ami egy köpeny volt. Ez számított az elegancia első lépcsőjének a ruházkodásban. A nők és férfiak ruházkodása nem igazán különbözött egymástól. Eltérést a megtűzés módja, a ruha hossza és annak színe vagy díszítése adta. Kizárólag a nők viseltél az ún. peploszt, amely tarka kelme volt, hátsó része csuklyaként a fejre borítható volt. Ahogyan a hétköznapokban, úgy az esküvőkön is ezeket a ruhákat viselték a leányok-nők.
szerviens – (szolgák) közvetlenül a király szolgálatában álló udvari vitézek legfelső rétege a 11-13. sz. -i Magyarországon. Birtokaikat katonai szolgálatuk révén tovább gyarapíthatták, közvetlenül királyi bíráskodás alá tartoztak. A 13. elejétől, a királyi birtokok eladományozása következtében addigi kiváltságos helyzetük veszélybe került, ezért jogaik megvédése érdekében élére álltak az Aranybulla kiadását eredményező mozgalomnak. -ban fokozatosan renddé szerveződtek s a kialakuló köznemesség gerincét alkották. szimónia – a szentségek, bűnbocsánat, valamint az egyházi javak és tisztségek pénzért v. anyagi ellenszolgáltatásért való megszerzése, ill. az ezekkel való üzérkedés. A középkorban igen elterjedt és az egyházellenes és az egyházon belüli reformmozgalmak is egyaránt felléptek ellene. szindikátus – a monopóliumok egyik, a kartellnél fejlettebb formája. A szindikátusban a vállalatok önállóságukat megtartják, de közös szervezetet hoznak létre a termékértékesítésre, a nyersanyagbeszerzésre, a nyersanyagelosztásra stb.