Ha már nemsokára szinkront kap az Ember a fellegvárban, akkor idézzük fel a 4. évadot, és azt a vonatos jelenetet: a tovább mögötti videó azt fedi fel, hogy milyen iszonyat munka volt mögötte. Tényleg nem csak 1-2 réteget mutatnak most, hanem több apróságot. Tovább… 2020. 01. 14. 21:33 - Írta: Qedrák A negyedik szezonjával véget ért az Amazon egyik legismertebb sorozata. Két okból is érdekes leírni ezt a mondatot. Egyfelől a felvázolt, Az ember a Fellegvárban című P. K. Dick-műre épülő alapanyagban kétségtelenül maradt még elmesélhető történet. Optimista plakáton a kultsorozat. A nácik és a japánok formálta világ olyan perspektívát nyitott az elbeszélőknek, amely vélhetően sosem merülne ki. Másfelől a sorozat szezonjainak a nézése közben mindig azon gondolkodtam, hogy miként viszonyul az Amazon a saját sorozatához. (Az évadnyitóról itt írtam. ) Azt hiszem, hogy nem túlzok, ha azt állítom, hogy az itt futó szériák közül az egyik legeredetibb történettel rendelkezett, és ezért egy időben még talán amolyan zászlóshajó szerepet is szántak neki.
A regény adta magát, hogy sorozatot készítsenek belőle, meg is tette az Amazon - mi meg megnéztük az első részt. Hitlert kivetítik, de már öreg és beteg Forrás: Amazon Sötét, komor világ, gyárak, kopott házfalak adják a hátteret, a félelem ural mindent, ezért egy fiatal srác csatlakozna az ellenálláshoz, mert hallotta, hogy a bombák ledobása előtt az USA-ban szabadon éltek az emberek. A néző az információmorzsákból gyorsan összerakja a történetet: nem lehet Overlord-hadműveletről beszélni, nem volt Omaha, Sword vagy Juno: Virginia Beach lett Normandia helyett, Hitler bevetette a hidrogénbombát Washingtonban. Az Egyesült Államok megszűnt: a fele náci német megszállás alatt van, a nyugati part környéke a szintén győztes Japáné, csak a hegyekben van egy semleges zóna. Hitler már beteg, Parkinson-kórja van, Göbbels és Himmler megkezdték az utódlásért való harcot, de még Rommel is képben van, noha már elmúlt hetven. The Man in the High Castle - Az ember a fellegvárban sorozat kritika. Ilyen az új zászló Forrás: Amazon Az első részben a német náci okkupáció alatt sínylődő keleti partot és a japán uralom alatt lévő keletit is látjuk.
John Smith pedig maga a tökéletes ellentmondás. Egy amerikai SS-tiszt, akinek most az ellenállók felkutatása és megsemmisítése a feladata, holott egykor maga is a nácik ellen harcolt a világháborúban. Egy szerető apa és férj, akinek számolatlan ártatlan ember élete szárad a lelkén. Az ember a Fellegvárban – Wikipédia. Egy megértő, sőt barátságos felettes, aki gondos, hideg machinációkkal juttatja érvényre az akaratát. Spotnitz fanatikus, háborús uszító náci szörnyetegekkel állítja őt kontrasztba, hogy mérsékeltnek, elfogadhatónak tűnjön, és így számot tarthasson a néző szimpátiájára – és a csel briliánsan működik (persze segít egy tragikus családi fejlemény is, amely gyorsan szembeállítja a náci elhivatottságot az apai ösztönökkel). Smith egy embertelen, elnyomó rendszer két lábon járó jelképe, közben mégis a rendszeren belüli egyetlen emberi figura: a "kedves náci", akit Rufus Sewell olyan nagyszerűen és megnyerően alakít, és akivel olyannyira azonosulni tudunk, hogy amikor a sorozat időről-időre emlékeztet rá, ki is valójában, kényelmetlenül feszengeni kezdesz a székedben.
(Ez különösen Smith környezetére és a német oldal szálaira igaz). Szerencsésebb történelmi fejlődésű ország lévén, az Egyesült Államokban készült kulturális produktumok horizontján ez a kérdés kevésbé van jelen. Talán ezért is szólt nagyobbat az eredeti Philip K. Dick-regény, amelyben a hatvanas Amerikája szembesülhetett azzal, hogy milyen reakciót válthatna az ki, ha az egyébként össztársadalmilag lenézett "sárgák" nyerik a világháborút és uralják az angolszász országot. (És ráadásul úgy nézik le az angolszászokat, ahogy ők azt a valóságban tették a japánokkal). Nekünk, Kelet-Közép-Európában szocializálódott nézőknek talán kevésbé jelentett meglepetést, elvégre nálunk az impériumváltásokhoz történő alkalmazkodás lassan évszázados hagyományokkal rendelkezik. Azok a sorskérdések, amelyet a sorozat feltett, az amerikai nézőknek újszerűséggel hathatnak, én azonban időről időre egy kicsit elcsépeltnek éreztem. De mindez nem jelenti az, hogy magát a sorozatot, illetve mint az eredeti mű adaptációját, ne szerettem volna.
Milyen könnyen válik az abnormális normálissá. A leigázottság életté. A zsarnokság hétköznappá. A "szabadság vagy halál! " egyszerű, "essünk túl ezen is" munkanapok sorozatává. A Philip K. Dick klasszikus alternatív történelmes sci-fijéből (meglehetős szabadelvűséggel) adaptált sorozat második évada pont nem elsősorban az egész világot behálózó náci és japán diktatúra kegyetlensége, elnyomása, agressziója miatt olyan félelmetes, hanem azért, amilyen kényelmetlenül rámutat a fej rabigába hajtásának természetességére. Csaknem húsz évvel az elveszített második világháború után (Hirosima és Nagaszaki helyett Washington kóstolta meg az atombombát) Amerika szépen, csendben, békében kollaborál, polgárai horogkeresztes lobogók alatt élnek, szeretnek és dolgoznak, és ha úgy adódik, náci karlendítésekkel tisztelegnek a Reich hatalma előtt. Felnőtt egy olyan generáció, amelynek tagjait már ebbe az új világrendbe nevelték bele. Nekik ez már nem "új", hanem a dolgok rendje. Csak néhány ellenálló sejt harcol a szabadság megkopott eszméjéért, egy egykorvolt Amerikáért, miközben címbeli vezetőjük (az ember a fellegvárban) alternatív valóságokból származó videofelvételeket gyűjt.
A transzatlanti kapcsolatok rendkívüli pillérének nevezte az amerikai-német viszonyt az Egyesült Államok elnöke. Barack Obama azután beszélt erről, hogy a washingtoni Fehér Házban fogadta Angela Merkel német kancellárt, akinek megköszönte az afganisztáni katonai szerepvállalást. Az amerikai elnök emlékeztetett arra, hogy Angela Merkel az első német kancellár, aki a kongresszus két háza előtt beszélhet. Legutóbb Konrad Adenauer szólalhatott fel 1957-ben az amerikai törvényhozásban, de csak a képviselőházban. A tervek szerint a német kancellár új kormánya külpolitikai programját ismerteti fél órás beszédében az amerikai kongresszus mindkét háza előtt. Ezt olvasta már? × A címlapról ajánljuk
Jelenleg potenciális pártelnökként beszélnek Jens Spahn egészségügyi miniszterről, bár az egészségügyi tárca inkább a politikai pálya zsákutcájának, semmint ugródeszkájának számít Németországban. A másik név Friedrich Merz, aki AKK ellenfele volt a párt vezetői posztjáért 2018-ban. Merzről azt érdemes tudni, hogy a német bevándorlás politika és Angela Merkel nagy kritikusa. AKK utódjaként emlegetik még Észak-Rajna-Vesztfália tartományi kormányfőjét, Armin Laschetet is. Közben a politikai ellenfelek még rúgtak párat a földön fekvőbe. A Zöldek kijelentették, hogy oda kel figyelni a jobboldalon megjelenő "potenciális hatalmi vákumra", és felszólította az összes pártot, hogy "egyértelmű határvonalakon nyugvó tűzfal fenntartására van szükség az AfD-vel szemben". A nagyra becsült korábbi német szövetségi pénzügyminiszter, Wolfgang Schäuble keserűen jegyezte meg, hogy a CDU így folytatja, következő kancellárjelöltjük biztosan nem lesz kancellár. Angela Merkelben bíznak leginkább a németek a vezető politikusok közül Körké,, CTK Forrás: Tovább a cikkre »
Külföld Az én házam az interneten? Szó sem lehet róla – rázta a fejét Guido Westerwelle német külügyminiszter és alkancellár. Angela Merkel viszont csak a vállát vonogatta: a német kancellár lakhelyét amúgy is szinte mindenki ismeri, folyamatosan fotózzák a turisták, úgyhogy ő semmi kivetnivalót nem talál azon, ha hamarosan a Google Street View térképére is felkerül. A kancellár amúgy saját lakásában lakik, a Spree partján, a híres Múzeum-szigettel szemben: az ajtót el sem lehet téveszteni, mert állandóan ott posztol két biztonsági őr. A vita azonban jól jön a nyári uborkaszezonban a német médiának is. Az amerikai Google ugyanis a hónap elején bejelentette, hogy novembertől húsz német nagyváros teljes panorámaképe – utcákkal, komplett homlokzatokkal – elérhető lesz az interneten. Berlin, München vagy Frankfurt címeire hamarosan egy kattintással rákereshetünk, ellenőrizhetjük, hogy a kinézett szálloda milyen környéken fekszik, tetszik-e az estére lefoglalt étterem terasza, lehet-e parkolni az utcában, hol vannak a legfontosabb látnivalók – egyszóval számos hasznos információt gyűjthetünk.
Angela Merkel német kancellár háza Nem hittek a szemüknek az orosz honlap szerkesztői, amikor hosszas kutakodás után sikerült kideríteniük és lefotózniuk Angela Merkel német kancellár házát. Az orosz újságírók szerint az Európai Unió legbefolyásosabb politikusának lakása "vizet se vihet" azoknak a rezidenciáknak, amelyeket kisebb-nagyobb moszkvai kormányhivatalnokok építettek maguknak. Meg is jegyzik, hogy a Merkel-ház inkább hasonlít egy munkásszállóra, mint Németország legbefolyásosabb emberének az otthonára. Az orosz kollégák azt is kiderítették, hogy amikor kancellári teendői miatt Berlinben kell tartózkodnia, akkor Angela Merkel egy saját fizetéséből bérelt apartmanban száll meg. Sőt ismételten visszautasította azokat az ajánlatokat, hogy vegye igénybe a német állam által fenntartott protokoll lakások valamelyikét. Hasonló fából faragták a kancellár férjét is, aki minden alkalommal kifizeti jegyét, amikor az Angela Merkel rendelkezésére bocsátott repülőgépet vagy helikoptert igénybe veszi.
A német kancellár mindössze a harmadik országvezető, akit vendégül lát az amerikai elnök. Joe Biden amerikai elnök július 15-én a Fehér Házban fogadja Angela Merkel német kancellárt, a látogatás célja "a mély kétoldalú kapcsolatok" további erősítése – jelentette be pénteken a Fehér Ház szóvivője. Jen Psaki elmondta, hogy Biden és Merkel eszmecserét folytat "a szoros együttműködésről számos közös kihívással szemben, köztük arról, hogy véget vessenek a koronavírus-világjárványnak, továbbá a klímaváltozás elleni küzdelemről és a gazdasági jólét, valamint a közös demokratikus értékeken alapuló nemzetközi biztonság elősegítéséről". Washington és Berlin között az elmúlt időszakban némelyest megnőtt a feszültség az orosz–német beruházásként készülő, 11 milliárd dolláros Északi Áramlat-2 gázvezeték megépítésével kapcsolatban kialakult patthelyzet miatt. A Biden-adminisztráció azonban májusban közölte, hogy az Egyesült Államok "nemzeti érdekeire" hivatkozva feloldja a gázvezeték kivitelezőjére és annak vezérigazgatójára kiszabott szankciókat.
Jen Psaki, a Fehér Ház szóvivője azt mondta, Biden és Merkel többek közt a koronavírus-járványról, a klímaváltozásról, illetve a demokratikus normákon alapuló gazdasági és biztonsági együttműködésről fognak egyeztetni. Biden két ország, Japán és Dél-Korea vezetőjét látta vendégül azóta, hogy januárban beiktatták az Egyesült Államok elnökévé. (Kiemelt kép: Joe Biden és Angela Merkel Berlinben, 2013. február 1-jén. Fotó: AFP / Johannes Eisele)
Az Egyesült Államok és Németország közötti kétoldalú együttműködés erős, és az amerikai kormányzat meg van győződve arról, hogy ez a kooperáció folytatódik – mondta Joe Biden amerikai elnök, amikor a Fehér Házban fogadta Angela Merkel német kancellárt. Az amerikai vezető úgy vélte, hogy a két ország között megbonthatatlan barátság van, amely részben Merkel erőfeszítéseinek köszönhetően jött létre. Biden utoljára fogadta Merkelt a Fehér Házban. Újfent aggodalmát fejezte ki a német kancellárnak a nagyszabású, majdnem befejezett Oroszország-Németország gázvezeték miatt, de azt mondta, egyetértettek abban: Oroszországnak nem szabad megengedni, hogy fegyverként használja az energiát. A két politikus megvitatta az Északi Áramlat 2 vezetékkel kapcsolatos nézeteltéréseket, bár láthatóan nem jutottak előbbre a konfliktusok átbeszélésében. Merkel nagyrészt barátságos búcsúlátogatáson tartózkodik az Egyesült Államokban, politikai karrierje, amelynek során négy amerikai elnökkel állt kapcsolatban, a végéhez közeledik.