FB-RSS feed for Kiss Balázs: Video - ️nincsenek szavak... nézni, hallgatni és érezni! ️Magyarország az én kedves szép hazám, Oda fáj csak gyönge szívem igazán Vígy el, vígy el édes lovam FB-RSS feed for Kiss Balázs FB-RSS feed for Kiss Balázs Video - ️nincsenek szavak... nézni, hallgatni és érezni!
️Magyarország az én kedves szép hazám,
Oda fáj csak gyönge szívem igazán
Vígy el, vígy el édes lovam hazámig,
Hogy ne fájjon gyönge szívem sokáig.
Vígy el, vígy el édes lovam messzire,
Hogy ne fájjon gyönge szívem ennyire
Vígy el, vígy el édes lovam hazámig,
Hogy ne fájjon gyönge szívem sokáig.
Elindultam hosszú útra egyedül,
Körülöttem borul az ég nem derül
Én felültem a világ vad lovára,
D by on Wednesday 31 January 2018 09:16 AM UTC+00 ️nincsenek szavak... nézni, hallgatni és érezni! ️Magyarország az én kedves szép hazám, Oda fáj csak gyönge szívem igazán Vígy el, vígy el édes lovam hazámig, Hogy ne fájjon gyönge szívem sokáig. Vígy el, vígy el édes lovam messzire, Hogy ne fájjon gyönge szívem ennyire Vígy el, vígy el édes lovam hazámig, Hogy ne fájjon gyönge szívem sokáig.
Magyarország az én kedves szép hazám, Oda fáj csak gyönge szívem igazán Vígy el, vígy el édes lovam hazámig, Hogy ne fájjon gyönge szívem sokáig. Vígy el, vígy el édes lovam messzire, Hogy ne fájjon gyönge szívem ennyire Elindultam hosszú útra egyedül, Körülöttem borul az ég nem derül Én felültem a világ vad lovára, De zabolát nem tettem a szájába. Hogy ne fájjon gyönge szívem sokáig.
A holnap határa Amikor a földönkívüli gitaik invázióra indulnak a Föld ellen, Kirija Keidzsi csupán egy a sok újonc közül, akiket harci páncélba öltöztetnek és ölni küldenek. Keidzsi meghal a csatatéren, csak hogy minden reggel feltámadjon, harcoljon és újra meg újra meghaljon. Százötvennyolcadik feltámadása alkalmával üzenetet kap egy titokzatos szövetségestől, Rita Vrataskitól. Vajon a nô Keidzsi megmenekülésének vagy végső halálának a kulcsa? Szerkesztői megjegyzés: Egy kicsit eléggé fiús, és néhol csúnyán beszélnek. De a film fantasztikusan jó volt, nézzétek meg azért.
Azonban önmagában meghallgatva már nem okolhatjuk a robbanásokat és üvöltéseket azzal, hogy azok harsogták túl a muzsikát. A kialakított megközelítéshez a szerző a szimfonikus zenekari hangzást elektronikus elemekkel ötvözte. Néhol ez diszkrétebb, mint az "Angel of Verdun" címre keresztelt lassú és himnikus főtémában, a melankolikus "Welcome to London Major"-ben, a feszült "Live Die Repeat (End Title)"-ben, valamint az "Uncharted Territory"-ban, de a legtöbb helyen az elektronika uralkodik a nagyzenekar felett, ami egyébként érthető is egy sci-fi esetében. Erre itt az idegen lények éreztetése okán is szükség volt, akiket egy, a Geiger-Müller-számláló kerregését idéző, vissza-visszatérő hang is jelképez, például a "Mimics and Alphas"-ban, de jellemző még a számítógépből érkező minimalista effektek sorozata is (például a "PT"-ben). Kiemelkedő pontnak tekinthető a lüktető "No Courage Without Fear", az egyaránt masszív ütemekkel támadó "D-Day" és a "Find Me When You Wake Up", a hatásos végű "They Know We're Coming", a harcias "Ritaliation", míg a "Navigating the Beach", a "Whitehall", a "Caged in" arra a hatásos hangdizájnra példa, amelyhez hasonlót Marc Streitenfeld is alkalmazott a Prometheus score-ja esetében.
Az aláfestés egészére elmondható az, hogy stílusa mindvégig masszív, menetelő ütemekben erős, de valahogy mégis karakteresség nélküli. A stáblista John Newman "Love Me Again"-jével indít, ami nagyon jó példa arra, hogy egy olyan szám, amelyik a rádióban hallgatva egy lenne a sok, hamar elfeledésre kerülő közül, a megfelelő mozgóképbe beválogatva ütős lezárást ad. Ezt azonban ne keressük a lemezen, mert lemaradt. Ha őszinték akarunk lenni, akkor meg kell állapítanunk, hogy a film zenei anyagából a betétdal a legemlékezetesebb, mert Christophe Beck élete első sci-fijéhez nem írt kiemelkedő trackeket, még ha azért találunk is bennük értékelhető ötleteket. De ha munkáját egy más műfajok terén sokkal tapasztaltabb filmzeneszerző akció-sci-fis szárnypróbálgatásaként fogjuk fel, úgy viszont akár egy biztató kezdetnek is tekinthető.
Bár egyes hírek szerint a zeneszerzői posztra Ramin Djawadi ( Tűzgyűrű) neve is felmerült, azonban a befutó Christophe Beck lett. Nagy meglepetésre - tehetjük rögtön hozzá -, hiszen a komponista sokáig csak nem túl igényes vígjátékok, illetve nem éppen feledhetetlen egyéb mozik stáblistáján bukkant fel. A szmokinger, az Amerikai taxi, a Garfield és társaik vállalhatatlannál vállalhatatlanabb mozik, melyek egy filmzeneszerző esetében a számlák kifizetéséhez ugyan nagy segítséget nyújtanak, de előrébb egyáltalán nem lendítik a pályán, sőt alaposan vissza is fogják. Hogy Beck többre hivatott, arra példa a Lépéselőny David Holmes-osan laza score-ja, az Oscar-díjas animációs rövidfilm, a Paperman érzelemdús és szépséges dallamai, de főleg a tavalyi Jégvarázs nagyszabású szimfonikus muzsikája, mely okkal lett sokak kedvence. Megvolt az esélye annak, hogy a jeges Disney-produkciónál okozott kellemes meglepetést követően egy újabb területen bizonyítja a komponista, hogy amennyiben lehetőséget kap valami másra, akkor meghálálja a bizalmat, de végül nem lett egyértelműen pozitív a kép.