Az, hogy az adatlapját látod, nem adhat róla egy teljes személyiség-képet számodra. De megpróbálni megpróbálhatod. Maximum letilt. És?? Ki a herét zavar? Legalább tettél érte hogy megismerd. F/22 2018. 20:50 Hasznos számodra ez a válasz? 10/36 anonim válasza: 78% Nekem volt már hogy egy pasi úgy irt nekem hogy: "Na végre megtalaltalak hetek óta kereslek" és bevallom bejött mivel szemelyesen 1x látott azelőtt, vásárló voltam az üzletben és semmit nemtudunk a másikról mégis kinyomozta a nevemet:) 2018. 20:59 Hasznos számodra ez a válasz? Kapcsolódó kérdések:
Nem kertelnek és nem kérnek bocsánatot a jellemükért, hogy az embereket csak prédának tekintik, s gondolkodás nélkül végeznek velük szóval nem szépelegnek, hanem torkot tépnek, vért szívnak stb. Több szálon folyik a cselekmény és ezek nem mindegyike lesz szépen elvarrva az első könyvben, hanem jó pár több köteten keresztül fog ívelni és ez roppant izgalmas. Mint ahogy az is, hogy itt nem egy különleges, mindent tudó, mindent túlélő, egyre hatalmasabb erővel rendelkező főszereplőnk van, aki a könyv végén szembeszáll az über gonosszal és legyőzi őt, hogy a következő könyvben valami még hatalmasabbal szállhasson szembe. Ó nem, Anne Bishop ennél jóval rafináltabb. Néhány mozaik darab a helyére kerül, de elég messze van, hogy a puzzle teljesen kirakódjon és ez sarkall, hogy izgatottan várjam a folytatást. Szerettem a regény világát, a felépítését, a benne rejlő végtelen lehetőségeket, a karaktereket, akik nem hazudtolják meg jellemüket és még egy kicsit a kegyetlenségét is a terra indigene-nek és a jól adagolt erőszakot (azért figyelmeztetés, hogy tényleg vannak benne véres, brutális jelenetek).
Az éjszaka-versek előképe a Holt vidék (1932). Több visszaemlékezés említi, hogy József Attila legkedvesebb saját verse volt, amelynek Szárszón, halála után két lejegyzett példányát is megtalálták. A Holt vidék a szemléleti és poétikai átmenet tükre, de akkor, amikor a döntő költői fordulat már megtörtént. Látszólag hagyományos tájleíró vers, a téli Alföld, az édesanya szülőföldje – Szabadszállás vidéke – adhatta az élményanyagot. Ennek ellenére sem a költő, sem más beszélő nem jelenik meg, a táj bemutatása személytelen tárgyiassággal történik, ám nem érzelem- és nem értékelésmentesen. "Valaki" ott áll ebben a tájban – vagy a táj fölött egy jelképes, de nem túl magas ponton, s szemlélődik. A téli alföld mozdulatlansága, üressége hagyományos ábrázolási elem (Petőfi Sándor: A puszta, télen). E mű keletkezésekor hagyomány már az alföldi táj szimbolikus képe is, annak téli változata is (Ady Endre: A magyar Ugaron; A téli Magyarország). E versben a tárgyias és a jelképes tájleírás újszerű látomást növeszt, a kétféle eljárás szintézisét alkotva meg.
A holt vidék tája önmagát is jelenti, ugyanakkor egy életforma, egy léthelyzet szimbólumává is formálódik. Érzékletesen jelenik meg a táj, de holt és hideg volta a fizikai mellett társadalmi jelentést is kap, s egyúttal a személyiség léthelyzetét is érzékelteti. Mindezt összefoglalja szinte a vers egyik alapmondata: "Jeges ágak között zörgő / időt vajúdik az erdő. " A biztosan bekövetkező jövő, a "zörgő idő" részben a késő őszi, novemberies időszakot felváltó igazi tél, amikor már a ladik se fog kotyogni; részben annak a felismerésnek a kora, amelyben a gondolkodás eredményeként kiviláglik, hogy a szegénység adott foka, az adott társadalmi helyzet javíthatatlan, ugyanakkor sziklaszilárdan létező az uraságparasztok viszony. A "zörgő idő" egyúttal – az eddigieket is magába foglalva – filozófiai jelentéskörbe is átcsap. József Attila nem sokkal előbb még kedvelte a politikai-agitatív költészetet, tudatosan aktualizálta verseit, politikai jelképei áttetszőek voltak (Favágó). A Holt vidék nem agitál, nincs benne cselekvésre buzdítás, sem a tőke többjelentésű fogalma, sem az uraság emlegetése nem indít el ilyet.
akár a téli puszta szépségét sejteti, szeretetet is jelez ez a felkiáltás. József Attila: - " Füstöl a víz, lóg a káka" – nem gondolunk szép tájra Juhász Gyula: " Brummog a bőgő, jaj, be furcsa hang" - hanghatás: nem vidám, hangokkkal mutatja be a tájat Tájleírás módszere: Hagyományosan: József Attila: lentről fölfele, távolabbról, ( tó, erdő, szőlő) közelebbre ( tanyához), közelebbről távolabbra. ( Újra szőlő, erdő, tó) Vajon miért fordított a látvány sorrendje az utolsó versszakban? A tanyát kívülről, belülről is láttatja A természet passzív – Petőfi: távolról közelebb, – az emberi élet színhelyeire– majd újra távolodik A természetben nincs élet: negatív festéssel érzékelteti. Juhász Gyula: H angokon keresztül kívüli téli este –bent: emberek kilátástalan élete, kint: halál a" ködös határ"-ban Juhász Gyula verse inkább életkép, és nem tájleírás, de a téli táj hideg mozdulatlansága is benne van! Elhervad a hold ---- mintha az élet végére utalna, Halál kaszál … Három pont a vers végén: gondolkodásra késztet, milyen az élet (1923-ban)az alföldön?
Eltérő tehát a vers indulásánál érzékelhető hangulat, mint Józsefnél. A következő versszakokban a téli természet tárul elénk. A tanyák, és a gazdasági épületek után az 5. és 6. versszakban képet kapunk az emberekről is, a betyár és a dohány szétválaszthatatlan szimbiózisáról, és az unatkozó csaplárosnéról. A 7. és 8. strófában ismét kitekintünk a természetbe, de immáron dinamikusabb képekkel ("Most uralkodnak a szelek, a viharok"), mely szelek minden bizonnyal március 15-e hírnökei. A könnyed nyugalomnak hirtelen vége szakad és az évszak kemény természeti harcait érzékelhetjük. A vers rímképlete a-a-b-b-c-c, nyugodtabb, mint Józsefnél, valamint költői képei is letisztultabbak, inkább a hasonlat és az allegória eszközeivel él. "Mint kiűzött király országa széléről, /Visszapillant a nap a föld pereméről, /Visszanéz még egyszer /Mérges tekintettel, /S mire elér a szeme a tulsó határra, /Leesik fejéről véres koronája. " Ezzel a mesés allegorikus képpel zárja Petőfi a verset, melyben a téli napot a kiűzött királyhoz hasonlítva utal a változás szeleire, a közelgő forradalomra.