És nincs is ezzel semmi baj. Annyi szemét kavarog körülöttünk, hogy muszáj valamibe kapaszkodni, ha máshogy nem megy, legalább hazudjunk magunknak egy szép világot. Aztán ezt lehet jól és lehet rosszul is csinálni, bár ha valóban meséről van szó, akkor úgyis a gyerek véleménye a döntő, a moziba a szülő ilyenkor muszájból megy, és ha szerencséje van, ő is ugyanolyan jól szórakozhat, mint a sarj. Éppen ezért teljesen felesleges és káros dolog az előfeltételezés, hogy az El a kezekkel a Papámtól! tűzrevaló, mert giccses, túltolt, habos-babos, émelyítő, slejm, és így tovább, tehát nyilvánvalóan egy rakás szar. Dobó Kata filmje tényleg agyoncukrozott és giccses, igen, még slejm is, de csak emiatt ne bántsuk, hiszen az ilyen filmeknek is helyük van a világban. Kategóriáján belül az El a kezekkel a Papámtól! jó néhány dologban remekül teljesít. Aztán van, amiben nem, de a jószándék még a bénázásokban is érezhető, egyetlen kivétellel – Csobot Adél, mindjárt te jössz. Lakner Artúr Édes mostohája instant klasszikus, generációk könyvespolcán biztos helye van, és ebből a regényből merített a film, de olyan lazán kezeli az alapanyagot, hogy inkább ihletforrásként illő megjelölni.
Dorka (Marczinka Bori) még mindig gyászol, gyakran jár fel a padlásra édesanyja holmijai közé és a tőle kapott mesekönyvet bújja. A feleségjelölt Viola (Pálmai Anna) hamar ellenségeskedést szít kettejük között, aminek az lesz a vége, hogy Dorkát levegőváltozás címén táborba küldik. A táborba érkező gyerekeket a bájos Eszter fogadja (Csobot Adél), akibe András "nem várt módon" rögtön beleszeret, így a jómódú ügyvéd pénzére hajtó Violának vele is le kell számolnia. Dorka és újdonsült barátai pedig azon mesterkednek, hogy varázslást segítségül hívva a gonosz mostohát örökre eltüntessék. Jó, hát a sztori nem egy Eredet, de célközönségnek is más lett belőve. Dobó Kata filmje megannyi mese építőkockáit használja fel, csak éppen a habarcs hibádzik belőle. Mindenki vagy rossz vagy jó és minden, ami történik erősen kiszámítható. Egyetlen eredeti gondolat nincsen benne és nem csak mi láttunk már mindent valahol, hanem valószínűleg a gyerek is. Abban a pillanatban, hogy megpróbál egy kicsit más, egy kicsit különböző lenni ezektől a meséktől, erőltetetté válik, nem mintha közben nem lenne az.
Akik cukorral meghintve szeretik, még azok is beláthatják, hogy ez bizony óriási dőreség. A zenés műsorának vendégét legtöbben onnan ismerhetik, hogy szinte állandóan síkideg, csak ő nem alakul át tomboló zöld szörnyeteggé, mint Bruce Banner. Turai Barna sokat köszönhet ennek az oldalának, emiatt kaphatnak nagyobb teret komolyabb projektjei is.
Így tesz az Eszter karakterét megtestesítő Csobot Adél is, aki ha nem venné észre a néző, hogy ő a jó karakter, a biztonság kedvéért szinte mást nem csinál mindvégig, mint mosolyog. A hibátlan, vagy színtisztán gonosz karakterek és az egyszerű cselekmény miatt a tanulság nem megjeleníthető, így annak hiányát egy olyan romkom részlettel pótolják, amely nyílt támadás a magyar filmművészet és a jóérzés ellen. Ezt a filmet nem is lehetne elspoilerezni, annyira kiszámítható és nívótlan, azért csak annyit mondok: esküvő a templomban. Nem tudjuk ki kivel, de a zsigereink tiltakoznak a potenciális klisékolosszus szentélye előtt, ahol jóérzést és a celluloidot égetnek, amikor egy kislány borzasztó drámáját kéne valahogy képernyőre vinni, vagy legalábbis egy kis tanulságot. Az egyetlen pozitívum – mert a teátrális színjátszás sem mondható annak – a látványvilág, azonban az abba csomagolt tartalom erősebben befolyásolja a színvonalat és bosszankodással feledteti a gyönyörű színeket és fényképezést.
Még feltűnőbb, hogy amikor Dorka a mostohája kapcsán felteszi Fricinek a kérdést, hogy hány anyukája lehet egy embernek, a férfi humorosan azt válaszolja: ha jól tudja, nyolc. Hudák karaktere egy kissé állatias külsejű, szőrös férfi, aki föld alatti bunkeréből bámulja távcsövén a táborozókat, és rendkívül csalódott, amikor véletlenül nem egy gyereket, hanem a felnőtt Esztert sikerül csapdába ejtenie. A karakter abból a szempontból is kilóg a filmből, hogy némileg követi a kortárs mese-dekonstrukciók receptjét, és perverz jelleme ellenére végül kedves és segítőkész figurának bizonyul. Előfordul még pár korrupcióra és sikkasztásra irányuló, "kikacsintós" poén is a filmben, ami megint csak nem várt tényező az Elk*rtuk producereinek legújabb filmjében. Nem könnyű tehát eldönteni, milyen világnézetet igyekszik közvetíteni Dobó Kata második nagyjátékfilmjében. Ez az ideológiai zavar fakadhat a nem túl tudatos hozzáállásból, vagy a kicsit mindenkit kiszolgálni akaró attitűdből is — az azonban bizonyos, hogy nem próbál politikai üzenettől mentes, ártalmatlan szórakozás lenni; és hogy az inga merre leng ki inkább, mindenki maga döntse el.
0 videó - 2011 színes, magyarul beszélő, amerikai akció-vígjáték, 106 perc Ben Stiller és Eddie Murphy a főszereplői ennek az új akcióvígjátéknak, melyben néhány lúzer melós bosszút akar állni a Wall Street-i svindleren, aki átverte őket. Miután egy Central Park-i luxus lakóház alkalmazottai rájönnek, hogy a milliárdos tulajdonos ellopta a nyugdíjukat, kitervelik a tökéletes bosszút: visszalopják, amit elvettek tőlük. Hogyan lopjunk felhőkarcolót? (Tower Heist) - Filmek. szereplő(k): Ben Stiller (Josh Kovacs) Eddie Murphy (Slide) Matthew Broderick (Chase Fitzhugh) Casey Affleck (Cole Howard) Téa Leoni (Gertie Fiansen) Michael Pena (Rick Malloy) Gabourey Sidibe (Mischa G. Riley) Alan Alda (Arthur Shaw) szinkronhang: Kálloy Molnár Péter (Josh Kovacs magyar hangja) Dörner György (Slide magyar hangja) Lippai László (Chase Fitzhugh magyar hangja) Hevér Gábor (Cole Howard magyar hangja) A videók megtekintéséhez bejelentkezés és két csillag szükséges. Tájékoztató a csillagokról itt Ez videó. Segítség a típusú videók lejátszásához: Kattints Ide « Előző Létrehozás dátuma: péntek, 2012. március 23.
Ismét egy olyan film, ami nálunk a fantasztikus szinkron miatt válhatott örökzölddé, olyan klasszikussá, ami előtt bármikor képesek vagyunk leragadni, ha épp játssza a tévé. Talán már meg sem lepődünk, hogy ennek is Schéry András írta a magyar szövegét, a szinkront Hazai György rendezte. Helyei László (Wilder) és Márton András (Pryor) párosa remekül működik, önfeledten bolondozzák végig az egész filmet. (ISzDb adatlap) "– Árulja el, doktor úr: a testgyakorlás melyik vállfaját tartja a legjobb hatásúnak az időskori szexualitásra? – Ööö... Hogy melyiket? Hát, van olyan paciensem, aki sétálni szeret, van, aki biciklizni. De ami biztos siker... ami garantáltan... kielégítő, az tulajdonképpen a dugás. Ki Eddie Murphy magyar hangja?. Tudják: tudú, tudú, tudú. Tudú. Nekem is ez a kedvencem. Egyszer reggel, egyszer késő este. Punta, punta. " "– Most pedig, kolléga úr, kérem, engedje el magát. Lazítson el, és mondja ki a leges-legelső dolgot, ami most épp az eszébe jut. – Pina! – Fantasztikus, a páciens meggyógyult! " "– Mondd, miért muszáj úgy tenned, mintha olvasnál, amikor vak vagy, mint a denevér?
Dörner György Kivel nőtt össze? A simlissel, vagyis David Addisonnal. Nem ismerős? Akkor segítünk. A legzseniálisabb szinkronok 1.. Naná, hogy Bruce Willisszel, mert ha hisszük, ha nem, hajdanán, akárcsak Gerge Clooney, sorozatban kezdett. A Duna Tv alig pár napja kezdte újra vetíteni A simlis és a szende című krimisorozatot, melyben Willis Cybill Shepherd oldalán komédiázik. A sorozat öt évada után természetesen Willisnek egyenes útja volt a mozivászonra, ahova kisebb spéttel Dörner György is követte, leváltva az addig Willist szinkronizáló színészeket. Azóta hol hallhattuk? Sorozatban nem nagyon szokása szinkronizálni, de legalább Bruce Willist nem adta le, azóta is ő az állandó hangja, annak ellenére, hogy például Szakácsi Sándor és Vass Gábor is remekül elkapta John McClane figuráját a Die Hard -filmekben, sőt, Az utolsó cserkész -ben a már említett Sörös Sándor kölcsönözte neki a hangját. Mivel mindhárom "váltótárs" sorozatozik vagy sorozatozott, ezért megpróbálhatjuk elképzelni Dörner Györgyöt Doktor House, a 24 -es Palmer elnök vagy Thomas Magnum szerepében is.
– Arról szó sincs, hogy muszáj úgy tennem. – Na látod, épp ezt mondom. Ez csak agyrém, olyan, mintha fehérnek akarnád kiadni magadat. – Mi az, hogy nem vagyok fehér? – Jaj, ülj vissza... – Most... most... nem vagyok fehér? Most jössz azzal, hogy nem vagyok fehér? Hamarabb is felnyithattad volna a szemem! Ezt kapom a tulajdon édes húgomtól? Te jóságos úristen! – Ülj le, Wally! – Hát tudod, hogy most tervezhetem újra az egész életemet? Le kell mondanom az úszóleckéimet... és mit fognak rólam szólni a klubban? Nem vagyok fehér? Ááá, már érzem is... Hugikám, ugye te csak ugratsz engem? Apa tudja már? "
(A film Internetes Szinkron Adatbázis adatlapja itt található. ) "Megmondtam, hogy nem szarakodom. Szét fogom lőni ripityára azt a görbe, nedves, büdös, francos fekete bizbaszt, amit lábujj helyett hordasz, ha nem teszed el a borotvát! " "– Gyere te hatos, gyere te kurva, egész éjszaka várok rád! A gyereknek cipő kell, az asszonynak ruha kell... – Neked meg protkó kell. " "Te meg mit szarakodsz itt azzal a bizbasszal? (... ) Hagyd abba! Hagyd abba! Ne fingasd ezt bele a fülembe! " "– Vera, állíts rá valakit. – Meglesz, Ray. – Tudsz olyan lányt, akire bukni fog? – Hááát, van a lányaim közt, akinek a pinája olyan csodajó, hogy ha feldobnád a levegőbe, a nap is kisütne tőle! " Renny Harlin krimivígjátékát 1990-ben mutatták be, ugyanabban az évben a Még drágább az életeddel, amivel berobbant a legnagyobb rendezők közé (bár nem maradt ott sokáig). A Ford Fairlane hatalmas bukás volt: 20 millió dollárba került, és mindössze 21, 4 milliót szedett össze a mozipénztáraknál. Wikipedia-oldala alapján a film Magyarországon kívül csupán Norvégiában és Spanyolországban lett kultikus, és mindenütt a szinkronnak köszönhetően.