Habár a komposztálást legnagyobbrészt még mindig a családi házakban élők végzik - hiszen nekik alapvetően több humuszra is van szükségük - jól láthatóan nő az igény erre a nagyvárosok lakosságának körében is. Budapesten és több vidéki városban is alakulnak olyan önszerveződő csoportok, akik kihelyezett komposztálókban gyűjtik és forgatják a szerves hulladékot, hogy a panelek erkélyein lévő virágok is friss biotrágyából fejlődhessenek. A Humusz Szövetség Budapest 11. kerületében egy közösségi komposztpontot üzemeltet, ahova azok a környéken élők hordják a zöldhulladékot, akik saját kerttel nem, szobanövényekkel vagy fűszernövényekkel viszont rendelkeznek. Nagyjából 200 háztartás szerves hulladékát kezelik itt, ahonnan a keletkezett humusz aztán szabadon elvihető és felhasználható. A fel nem használt humusszal pedig a ház környezetében lévő kerti növényeket táplálja az egyesület. Komposztálás a házikertben - Kertlap Kertészeti Magazin & Kertészeti Tanfolyamok. A nagyvárosokban is egyre több lehetőség van a komposztálásra. Fotónk illusztráció, forrás: Getty Images A Humusz Háznak egyébként már nagy hagyománya van a kerületben, lassan 20 éve működik, a közösségi komposztpontot pedig több mint 10 évvel ezelőtt alakították ki lelkes aktivisták az Újbudai Önkormányzat támogatásával.
A virágföld szintén belekeverhető, sőt akár a kávézaccot, teafüvet is hozzáadhatjuk. Ágdarálék, fűnyesedék, falevelek szintén beleszórhatóak a komposztba, vigyázni kell ugyanakkor arra, hogy ezek kiszáríthatják az anyagot, érdemes ezért fokozatosan, kisebb adagokban hozzáönteni őket. Léteznek feltételesen komposztálható anyagok is, ezeket kis mennyiségben, bizonyos dolgokra odafigyelve használhatunk a komposztunkba. Ilyen például a tojáshéj, amit megtisztítva és apróra morzsolva kell, hogy belekeverjünk. Bomlási ideje hosszabb, mint a növényi alapú komposztalapanyagoké, viszont növelheti a talajban lévő kalcium mennyiségét. Nem tanácsos azonban túl sokat használni belőle, emiatt néhány komposztponton tiltólistás. Szintén feltételesen, kis mennyiségben komposztálható a papír is, de csak abban az esetben, ha festetlen, újrahasznosított anyagból készült, mint például a vécépapír-guriga vagy a tojástartó doboz. Kis mennyiségben, ledarálva szabad csak komposztálni ezeket a termékeket. Érdemesebb a papírhulladékot inkább a szelektív hulladékgyűjtőben elhelyezni.
Szerző: Garai Kitti
S én ülök Sírván a Sion-hegy alatt. A vers a nagy létharc-versek ( Harc a Nagyúrral, Az ős Kaján) balladaszerű műfajában íródott. A beszédmód és a történetfelépítés is nagyon hasonló. A Sion-hegy alatt típusa szerint istenes vers. Hangulata bánatos, szomorú, melankolikus, kétségbeesett. Az ábrázolt táj, a vers díszletezése is nyomasztó, szorongásos hangulatot áraszt és valamilyen homályos belső látást vetít ki, az idegenség tapasztalatát érzékelteti (" Nyirkos, vak, őszi hajnalon ", " valahol ", " Paskolta, verte a ködöt "). Témája az istenkeresés, az egykor eleven istenhithez, a gyermeki hithez való visszatalálás lehetősége vagy lehetetlensége. A beszélő kétségbeesett kísérletet tesz egykori mély, eleven hitének visszanyerésére, de kiderül, hogy a gyermekkori imák nyelvén Istent már lehetetlen megszólítani. A lírai én ugyanis elfelejtette a régen tanult nevet. A szöveg azonban azt sugallja, hogy az a hagyományos vallásosság is kiüresedett, aminek a nevében meg tudná szólítani a "szép, öreg Urat", hiszen szerepel a szövegben az Isten szó, de csak mint a vágyott Úr egyik megfelelője (" Isten-szakállal "), így hiába nevezzük meg Istent, a megszólítás nem fejezi ki a megszólított létének teljességét.
A Sion-hegy alatt (1908) című vers az ellentétek, ellentmondások verse. A szinte kegyeletsértő képek – Isten ráncos kezű, fázó, kegyes öregúr, hosszú, piros betűkkel foltozott kabátjában, olyan, mint egy varázsló – váltakoznak a pátoszos, biblikus képekkel ( "S lángoltak, égtek a kövek", " Minden lépése zsoltár-ütem: / Halotti zsoltár. ") és az istenkereső ember könyörgésével, olykor egy szakaszon belül is. A vers másik szintje a beszélő személye. Az Istennel találkozó felnőtt ember gyötrődik és kínlódik, mert nem tudja megszólítani az Urat. A gyermekkori istenképzet (jóságos, öreg bácsi) komikus, ugyanakkor a beszélő kétségbeesetten kutat emlékezetében a "gyermeki ima" után, mellyel megszólíthatná az "arcát bekönnyező" Istent. A vers – sok más költeményhez hasonlóan – egy eseménysor (látomás), melynek idő- és térviszonyai nem konkrétak (" Nyirkos, vak őszi hajnalon, / Valahol Sion-hegy alatt. "). A találkozás múltbeli, ezt jelzik a múlt idejű igealakok. A múltidejűség csak a vers utolsó mondatában változik jelenné, melynek nyilvánvaló funkciója a bűntudat állandóságának, a megváltatlanság jelenbeliségének az érzékeltetése.
Borzolt, fehér Isten-szakállal, Tépetten, fázva fújt, szaladt, Az én Uram, a rég feledett, Nyirkos, vak, őszi hajnalon, Valahol Sion-hegy alatt. Egy nagy harang volt a kabátja, Piros betűkkel foltozott, Bús és kopott volt az öreg Úr, Paskolta, verte a ködöt, Rórátéra harangozott. Lámpás volt reszkető kezemben És rongyolt lelkemben a Hit S eszemben a régi ifjúság: Éreztem az Isten-szagot S kerestem akkor valakit. Megvárt ott, a Sion-hegy alján S lángoltak, égtek a kövek. Harangozott és simogatott, Bekönnyezte az arcomat, Jó volt, kegyes volt az öreg. Ráncos, vén kezét megcsókoltam S jajgatva törtem az eszem: »Hogy hívnak téged, szép, öreg Úr, Kihez mondottam sok imát? Jaj, jaj, jaj, nem emlékezem. « »Halottan visszajöttem hozzád Én, az életben kárhozott. Csak tudnék egy gyermeki imát. « Ő nézett reám szomorún S harangozott, harangozott. »Csak nagyszerű nevedet tudnám. « Ő várt, várt s aztán fölszaladt. Minden lépése zsoltár-ütem: Halotti zsoltár. S én ülök Sírván a Sion-hegy alatt. (Illés szekerén – 1908) Nagyon tetszik, megosztom!
Kép: Az Atya (orosz ikon) Magyar Kurír
Arra utal, hogy a költő is meg akarja találni az istenhitet. Maga az eseménysor csak sejtet. Egy elképzelt, különös cselekménysorral találkozunk. Az a valaki, aki készül a találkozásra rendkívül rezignált, nyomasztó hangulatban lévő, szorongó valaki. A vers egy meghiúsult találkozást ír le. A műnek 2 szereplője van és 3 részre lehet osztani. Az első 3 vsz-ban külön-külön jelenik meg a 2 szereplő. Az Úr messze elszakadva a vallás patetikus Istenképétől: "borzas", "szakállas", "tépett", kopott a ruhája. Ehhez az istenképhez egy dermesztő, hátborzongató nyirkos, őszi táj társul. Víziók jelennek meg a versben: Isten "paskolja, veri a ködöt", amely kísérteties jelleget ad a műnek. A költemény utal a Karácsony közeledtére is: "Róráté", "piros betű". A lírai én kiszolgáltatott léthelyzetben jelenik meg, amire a "reszkető kéz", a "rongyolt lélek" kifejezések utalnak. A 3. vsz-ban megjelenő "régi ifjúság" a költő lelkének a metaforája. Ady különös szóalkotási módja is feltűnik: "Isten-szag". A 4-6. vsz.