"…Mindent megfontoltam, mindent meggondoltam. Nyugodt lelkiismerettel lépek a kötelesség útjára. Bízom népeimben, akik minden viharban híven és egyesülten sereglettek mindig trónom köré és hazájuk becsületéért, nagyságáért és hatalmáért a legsúlyosabb áldozatokra is mindig készen állottak. Bízom Ausztria-Magyarországnak önfeláldozó lelkesültséggel telt vitéz hadseregében. És bízom a Mindenhatóban, hogy fegyvereimnek adja a győzelmet. Ischl, 1914. július 28. " Írta: Szávoszt-Vass Dániel. A dolgozószobában a berendezés úgy áll ma is, mint akkor nyáron. Az asztalon gépelt szöveg: " Népeimhez " kezdettel. Ugyanott állunk, ahol aláírta annak idején, most is nyár van. A park fáin túl Salzkammergut mészkőhegyei fénylenek. A sebes vizű Ischl patak zúgása behallatszik a nyitott ablakokon. A szekrényen ventilátor, Siemens gyártmány. A falon nyíló tapétaajtó vezet át a császár hálószobájába. Katonás egyszerűség, ágy, asztal, mosdólavórok, és a császár térde nyomán kikopott térdeplő. Minden nap hajnali fél négykor hozták a fürdővizet, hatkor már reggelizett a család.
2018. november 14., szerda 08:50 | Frissítve: 2018. november 14., szerda 10:00 | Hír TV Demszky Gábor meggondolta magát, mégsem lenne az ellenzék főpolgármester-jelöltje – írja a HVG. A korábbi SZDSZ-es főpolgármester szeptember végén még azt mondta a, hogy gondolkodik azon, beszáll-e ismét a politikába, és függetlenként hajlandó lenne indulni. A lap kedd este a Szabad Demokraták Szövetségének 30 éves megalakulására emlékező találkozón szólaltatta meg Demszky Gábort, aki viszont már azt nyilatkozta: "mindent meggondoltam, mindent megfontoltam, a válaszom nem. "
2022. március 9., 08:14 A hetilap olyan, mint egy krónika. A megőrzött lapokat visszafelé olvasva mozaikokként áll össze a jelen sodra történelemmé. Ma már a história részei a Kuciak-gyilkosság és a végéhez közelítő pandémia emberpróbáló évei. Fotó: TASR Hogyan lehet elejét venni annak, hogy a magát csapdában érző Oroszország nukleáris támadást indítson az őt szankciókkal sarokba szorító világ ellen? Mindennek "más távlatot ád a halál már". Ahogy Radnóti járta a maga erőltetett menetét az elveszett idő nyomában, a szomszédban dúló háború úgy írta felül a mi hétköznapjainkat. Dédszüleink nemzedéke valahogy így tekinthetett vissza a szarajevói lövéseket megelőző "boldog békeidőkbe". Putyin február 24-i háborús beszéde, ha az idő nem fordul ki a sarkából, évtizedek múltán ifjú történészhallgatók szöveggyűjteményeiben porosodik majd. Éppen úgy, ahogy a mi emlékezetünk idézi fel Ferenc József szavait: "mindent meggondoltam, mindent megfontoltam". Irracionális háború a hátsó szobánkban A történelem ránk rúgta az ajtót – elfedve, de legalábbis zárójelbe téve a közösségünket feszítő vitákat.
"Ezt a tűrhetetlen aknamunkát kell állítani…fegyveres erővel kell tehát államaim számára a belső nyugalom és az állandó külső béke nélkülözhetetlen biztosítékait megszereznem" – írja a császár, majd következnek a leghíresebb sorok: "Ebben a komoly órában tudatában vagyok elhatározásom egész horderejének s a Mindenható előtti felelősségnek. Mindent megfontoltam és meggondoltam. Bízom népeimben, akik minden viharban híven és egyesülten sereglettek mindig trónom köré s hazájuk becsületéért, nagyságáért és hatalmáért a legsúlyosabb áldozatokra is mindig készen állottak. " A 2. oldalon a királyi manifesztum felett a Magyarországi Szociáldemokrata Párt vezetőségének kiáltványa áll "A szervezett munkásokhoz! " címmel, amely a háború várható megpróbáltatásairól és a munkásság feladatairól szól. Bár a nyilatkozat még reménykedik, hogy "a legrosszabb nem fog bekövetkezni", de máris leszögezi: "a szervezett munkás (háborús körülmények között) bizonyosan nagyobb érték az öntudatlan embergépeknél, mert nagyobb morális erő lakik benne, amely súlyos helyzetekben is fönn tartja. "
Sokan közülük soha nem is tudtak hazatérni: nem tudtak megszabadulni a testi-lelki sebektől, gyötrelmektől. Az asszonyoké, akik nem szerepelnek az emlékműveken. Pedig a szenvedésből nekik is kijutott, és ők is megállták a helyüket. A háború kitörésekor egyik pillanatról a másikra anyák és fiatal lányok milliói tapasztalták meg szeretteik távollétét, a kínzó bizonytalanságot és aggodalmat, vagy élték át a kedves elvesztésének rettenetét. És ők is teljesítették kötelességüket a férfiak helyett dolgozva a gazdaságban. Álltak a cséplőgép kezelőrúdjánál, dolgoztak a hadiüzemekben, gondoskodtak a súlyos műtétekre váró sebesültekről, vagy lefogták az eltávozottak szemét. Ők kísérték ki a férfiakat a felvirágzott vonatokhoz, s utána vártak. Várták a postát, a kedves levelét. S kerülték a postást, hogy ne hozzon gyászhírt. Ők imádkoztak a fogolyszabadító Szűzhöz, és ők jártak a katonavonatok elé a vasútállomásra. S amikor egy örökkévalóság után megjött a kedves, még évtizedek múlva is ők csitították, ha éjszaka rémálmában újra a harctéren járt.
Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.
A kishivatalnok alakja az orosz realizmus irodalmában | Csehov a csinovnyik halála tartalom Chekhov a csinovnyik halála elemzés Csinovnyik halála röviden | Kötelező olvasmányok röviden Csehov a csinovnyik halála online Éhbérért dolgozik, és nyomorúságos körülmények között él. Ekkor ismeri meg a hivatalnokok szürke, egyhangú életét, lélekölő munkáját. Végül Puskin segítségével egyetemi katedrát kap, és történelmet tanít. Közben elbeszéléseket, regényeket ír. Írásai miatt gyakran zaklatják. A támadások elől 1836-ban külföldre utazik és csak 1848 tavaszán tér vissza Oroszországba. 1852-ben Moszkvában hal meg. Művészete: az úgynevezett kisember-irodalom megteremtője. Műveiben a realizmus jellegzetes vonásai figyelhetők meg. Romantikus elbeszélésekkel kezdi pályáját. Ezek lírai, tréfás, fantasztikus történetek. A köpönyeg (groteszk elbeszélés, 1842): Főhőse: Akakij Akakijevics a kisember, a kishivatalnok típusa. Gogol az első az irodalomban, aki a kisember nyomorúságát, kiszolgáltatottságát, megalázottságát ábrázolja.
A kishivatalnok alakja az orosz realizmus irodalmában | Csehov a csinovnyik halála tartalom Chekhov a csinovnyik halála elemzés – szólt rá a tábornok, és türelmetlenül mozgatta alsó álkapcsát. "Azt mondja, elfelejtette, a szeméből meg csak úgy árad a gyűlölség – gondolta magában Cservjakov, és gyanakodva pillantott a tábornokra. – Szóba se akar állni velem. Meg kellene neki magyaráznom, hogy nem szántszándékkal tettem... Hogy ez a természet törvénye, máskülönben még azt gondolja, hogy le akartam köpni. Ha most nem gondolja, majd később eszébe jut! Cservjakov hazaérkezvén előadta feleségének akaratlan udvariatlanságát. Úgy vélte, hogy az asszony igen könnyedén fogja fel a történteket; előbb egy kissé megijedt, de amikor megtudta, hogy Brizzsalov más hivatalbeli, mindjárt megnyugodott. – Tudod mit, mégiscsak menj el hozzá bocsánatot kérni – ajánlotta azután. – Nehogy azt higgye, hogy nem tudsz illendően viselkedni jó társaságban. – Éppen erről van szó! Bocsánatot kértem tőle, de valahogyan furcsán fogadta... Egy jó szót se szólt.
Nyugtalanság gyötörte. A szünetben odalépett Brizzsalovhoz, egy darabig szaladt mellette, majd félénkségét leküzdve, megszólította: – Az imént leprüszköltem, mélts... uram... Bocsásson meg... Én igazán Nem azért, hogy... – Elég volt! Rég elfelejtettem az egészet, és maga még mindig ugyanazt hajtogatja! A csinovnyik halála Egy kiváló szép estén a nem kevésbé kiváló Ivan Dmitrjevics Cservjakov, hagyatéki végrehajtó, a földszinti zsöllye második sorában ült, és látcsövén keresztül gyönyörködött Corneville-i harangok-ban. Gyönyörködött, és a földi boldogság csúcspontján érezte magát. De hirtelen... Elbeszélésekben gyakorta találkozunk ezzel a "hirtelen"-nel. Igazuk van az íróknak: az élet olyannyira bővelkedik váratlan meglepetésekben! Nos: Cservjakov arca hirtelen elfintorodott, szeme kidülledt, lélegzete elállt... leeresztette szeme elöl a látcsövet, előrehajolt és... hapci!!! Amint tetszett látni – tüsszentett. Tüsszenteni sehol senkinek sem tilos. Tüsszent a paraszt, tüsszent a rendőrkapitány, sőt némelykor még a titkos tanácsos is.