"A Bolyai János Kutatási Ösztöndíj 2018–2021 között három éves időszaka az erdélyi iparoktatás szerepét vizsgáltam a dualizmus kori magyar építészetben, belsőépítészetben és tárgykultúrában. A kutatás a 2014–2017 között a kolozsvári egykori I. Ferenc József Iparmúzeum kapcsán az OTKA/NKFIH 108670 Művészetek és tudomány a nemzetépítés szolgálatában a 19. századi Magyarországon című programban elvégzett feltárómunka szerves folytatása volt. Ipari fejlődés a dualizmus korában by Nikolett Laky. " Székely Miklós rövid kutatási beszámolója. Az OTKA kutatásban érintett kolozsvári iparmúzeum esete rávilágított arra, hogy ezek a speciális gyűjtőkörű intézmények és az ipari szakiskolák egymással szoros együttműködésben álltak. A helyszínválasztást az indokolta, hogy a Monarchia korában létesített három iparmúzeum közül kettő Erdélyben épült fel, az ipari szakiskolák fele ugyanebben az országrészben jött lére. Az egykor az egész ország területén szétszórtan működi muzeális-oktatási intézmények az első világháborút követően fokozatosan elvesztették eredeti funkciójukat, mintagyűjteményeik, a műhelyeikben készült tárgyak és a működésükre rávilágító archívumaik, a vizsgált erdélyiek kivételével, nem ismertek.
Voltak megoldatlan társadalmi problémák is, így például a földkérdés. A parasztság többsége nem képes ellátni a családját. Emellett a munkások helyzete is szörnyű. A létszámuk nő, viszont az érdekképviseletek hatástalanok. A másik nagy probléma a nemzetiségi kérdés, mely csökkenő arányt mutat. A nyelvhasználatot engedélyezték az oktatás és a közigazgatás terén, de Lex Apponyi kötelezővé teszi az elemi 4. osztály végére a magyar nyelvtudást. Magyarország társadalma a dualizmus korában (érettségi tételek) - SuliHáló.hu. Ez azonban ellenállásba ütközik, mivel az erősödő autonómiatörekvések ellen sokan még nem akartak kiszakadni az OMM-ből. E problémák az I. világháború idején kerültek felszínre, az OMM szétszakadásakor.
Legszűkebb rétegük a gazdag parasztság kb. 50-200 hold földdel rendelkezett. Ők voltak a falu irányítói, pl. : kisbírók voltak. Bérmunkásokat alkalmaztak, a hasznot újra beforgatták és vállalkozásokba kezdtek. Modernizált lakásokban, házakban éltek, cserepes fedővel, fa padlóval, üveges ablakokkal. Gyermekeiket tanítatták. A középbirtokosok kb. 11-40 hold földel rendelkeztek. Ez a földmennyiség az éves ellátáshoz elég volt. Bérmunkásokat nem alkalmaztak, a földet a családtagok művelték, s a megtermelt hasznot általában eladták. A kisbirtokos parasztok 10 holdnál kevesebb földdel rendelkeztek. Gyakran vállaltak bérmunkát, pl. BTK MI - Székely Miklós: Az erdélyi iparoktatás szerepe a dualizmus kori magyar építészetben, belsőépítészetben és tárgykultúrában – rövid kutatási beszámoló. : állami beruházásokon (vasútépítés, folyószabályozás-kubikos). A birtokaprózódás elkerülése érdekében a gyerekvállalás tekintetében gyakori volt az egykézés. A teljes társadalom majd 1/4-ét tették ki a birtoktalan parasztok (agrárproletár). Sem most, sem '48-ban nem rendelkeztek földdel. Gyakran vállaltak bármunkát állami beruházásokon. Ők volt a kubikusok, illetve a nyári idénymunkát vállaló summások.
Az egyik az Unitárius Gimnázium épületének rajztermében megőrződött makettgyűjtemény, amelyet a rajzoktatás szolgálatában álló kicsinyített építészeti makettek alkotják. A másik több helyszínen, az Unitárius Kollégiumban, a Báthory Líceumban és egy egykori szászvárosi Kun Kocsárd Kollégium anyagában (jelenleg a Farkas utcai templomban) maradt fenn, nagyobb részük a rajzoktatás – és így az ipari szakiskolai rajztanítás – gipszminta gyűjteményeinek tárgyai. A harmadik műtárgycsoport a Báthory Líceumban megőrződött, a tudományos kutatás előtt eddig ismeretlen rajzgyűjtemény, amely a modern erdélyi oktatás 18. századi gyökereitől napjainkig enged betekintést a rajzoktatás változó szemléletébe. A kutatás során vizsgált korszak ipari szakiskolai tanrendjének kötelező eleme, a szabadkézi rajzórákon készült minta utáni rajzoktatás módszertana megfelelt a polgári iskolák rajzóráinak, a rajztanári kar tagjai számára is nyitott volt az átjárás a két iskolatípus között, a fennmaradt rajzgyűjtemény hiánypótló jelentőséggel bír a szakoktatás ezen szegmensének megértéséhez.
Mindenki ugyanúgy őrizetben van, és azok is meg vannak bilincselve, akik másokat bilincselnek [... ] Inkább Democritust utánozzuk, mint Heraclitust: ez utóbbi ugyanis, valahányszor megjelent a nyilvánosság előtt, zokogott, az előbbi kacagott; ez nyomorúságnak, az bohóságnak látta mindazt, amit művelnek. Mindennek kisebb jelentőséget kell tehát tulajdonítanunk, és mindent könnyű szívvel viselnünk; az emberhez illőbb nevetni, mint siránkozni az életen. S vedd hozzá: az emberi nemnek is jobb szolgálatot tesz, aki nevet rajta, mint aki bánkódik miatta, az ugyanis meghagy neki némi jó reményt, ez viszont ostoba módon siratja, mivel nem reméli, hogy rendbe hozható. [azokról, akik mások gyásza láttán udvariasságból sírnak].. a más véleményétől való függés oly mélyen gyökeret vert bennünk, hogy a legőszintébb dolog, a fájdalom is színleléssé válik. További idézetek tőle [ szerkesztés] Késő a takarékosság, amikor már fogytán a vagyon. Seneca – Wikidézet. Nem az a szegény, akinek kevés a vagyona, hanem az, aki többet kíván.
A kutyaugatástól szörnyen megijedt a medve, a farkas, a róka meg a nyúl, s mindenáron le akartak ugrani a szánról. Az ember azonban csak még gyorsabban űzte-hajtotta a lovat. A szán sebesen robogott, egy veremnél felborult, s a négy állat meg a nagy kosár begurult egy mély verembe. Az állatok hiába igyekeztek kimászni a mély veremből, sehogy sem sikerült. Közben megéheztek. Tanácskoztak tehát, s a róka azt javasolta: - Egyikünk se tud kimászni a veremből. Itt bizony éhen veszünk. Énekeljünk valamit, amelyikünknek rút lesz a hangja, azt felfaljuk. Megnyerte a pert a román politikus, aki a lovak nyelvének nevezte a magyart : hungary. Megegyeztek, énekelni kezdtek. A medve, a farkas meg a róka úgy vélekedett, hogy a nyúlnak rút a hangja. Erre hármasban megették a nyulat. Másnap megint megéheztek, megint tanácskoztak, s megint megegyeztek, hogy énekelni fognak: - Akinek rút a hangja, azt felfaljuk. Most meg a medve hangja nem tetszett a rókának meg a farkasnak. Megették hát a medvét. Kiadós medve volt, három napig lakmároztak belőle. Másnapra megint megéheztek. Ekkor a róka úgy tett, mintha a saját hasát rágná.
A csalafinta róka Udmurt népmese: Élt egyszer egy ember. Annak volt egy fia. A fiú betette a pénzét egy gabonamérőbe, és így szólt: - Apám, elmegyek a piacra. Kérdi az apja: - Van pénzed? - Van ám, tele van vele a gabonamérő. Ezzel befogta lovát a szánkóba, a mérőt betette egy nagy kosárba, fölrakta a szánra, és elhajtott. Ahogy a vásárba hajt, találkozik egy medvével. Kérdi a medve: - Hová utazol, komám? - Megyek a vásárba - feleli az ember. - Hát ha a vásárba mégy, akkor ültess fel engem is a szánra. - Hogy ültethetnélek fel, így is túl nagy a teher a szánon, egy mérő pénz van rajta. Ha téged is fölültetlek, nem bírja lovam a terhet, s a szán meg összetörik alattad. - Majd szép lassan, óvatosan lépek föl, nem ugrom föl rá - válaszolja a medve. - Hát akkor ülj fel - engedett az ember. Hát amint így továbbhajtanak, találkoznak egy farkassal. Kérdi a farkas: - Hová utaztok, komám? - Megyünk a vásárba - feleli az ember. - Hadd üljek fel én is, hadd menjek veletek a vásárba! - Szívesen felvennélek, farkas koma, de van egy mérő pénz a szánon, nehéz lesz a teher a lónak, meg a szánom is összetörik, ha felülsz rá.
Észrevette ezt a farkas, megkérdezte: - Mit eszel, róka komám? - Éhes vagyok, megeszem saját magamat. - Adj nekem is. - Miért adnék? Én eszem magamat, edd te is magadat. Szót fogadott a farkas, felharapta a saját hasát, de bele is pusztult. A ravasz róka pedig megette a farkast. Megette a farkast, lefeküdt pihenni. Másnap jó erőre kapott, és megpróbált kijutni a veremből. Első nekirugaszkodásra nem sikerült, de másodszorra már ügyesebb volt. A róka egyenest az országútra tart. Egyszer csak látja, hogy egy gazdag bojár közeledik, háromlovas szánon. A lovak nyakában csilingelnek a csengők. A róka bevárja a szánt. Odaér a szán a róka közelébe, és a kocsis megpillantja a rókát. Kérdi a bojárt: - Egy keshedt róka ténfereg itt. Elfogjam? - Menj és fogd el, aztán hozd ide a trojkára. A kocsis leszállt, üldözőbe vette a rókát. De hiába üldözte, csak nem érte utol. Most már leszállt a bojár is, és ketten kergették a ravasz rókát. A róka egyre tovább és tovább csalogatta a bojárt meg a kocsist, majd nagy sebesen visszafutott a szánhoz, felugrott rá, mancsába ragadta az ostort, gyeplőt, és hajrá, elvágtatott.