Egyszer aztán az asszonyt se hallotta már, elmaradt. Hátranézett, kereste s mikor visszament és a kőkerítéshez dülve, zokogva találta, méregbe jött. - Hagyd már abba! Ugy siratod, mint valami uri asszony siratná, ha csak egy volna neki. Van még otthon elég s jön még több is. Mert a szegény emberhez jön az is, a minek a gazdaghoz kellene menni... - Az isten adta. - Az, de a költséget nem adja hozzá. Letette maga elé a földre a pakkját, egy kis kék koporsót, a minek a fedelén egybefolyt a sötétségben a durván rámázolt fehér virág és lábra segítette az asszonyt. Messze az utcza végén a város felől ujra belefúrta magát a sötétbe egy vörös lámpás villamos kocsi s mig jött, az asszony gondolt valamit. - Tán fölvenne. Próbáld meg. - Hogy próbáljam? mit próbáljak rajta? Muszáj neki. Személyszállítás ez, rá van irva. Gyere csak. Nagy macska fajták jatekok. - De hát ez ni. - Személy, halott személy... - Lassankint méregbe jött, a mint arra gondolt, hogy talán nem veszik fel a kocsira és káromkodott. - A fejibe verem neki, ha akadékoskodik.
Járkálok a fóthi parkban. Magam sem tudom hogyan jutottam ide. A fasor hűvös volt, és ide vezetett. Sem emberrel sem kocsival nem találkoztam. Mindössze szarkamadarat láttam az úton, amint egyik fáról a másikra átszálltak. Milyen járatlan vidék! A parkban sincs senki. Csak hallgatva álló, meg magas fű. Ha nem a véletlen a vezetőm, soha el nem jöttem volna ide. A kertészollót nem szeretem: a nyírott fű, meg a nyírott fa kedvem ellen való látvány. Mire való, hogy ember igazítson a természeten. De itt a természetnek nincs borbélya. A fák mintha maguktól nőttek volna ki a földből. Csak éppen hogy fiatalok. Öreg anyafát nem látok sehol. Ilyen fiatalok lehettek a fák, meg a füvek Mózes paradicsomában. Valami üde bibliai hangulatnak a varázsterületébe jutottam. Zöld fű és zöld fák; összeboruló bokrok. Köröskörül kedves és szent komoly csöndesség. Gyógynövény terápiák/Füstbelégzés – Wikikönyvek. Egy bükkfacsoport van előttem. Mint hét testvér ölelik egymást. Leheveredem a hét testvérfa árnyékába, a puha fűbe, és a paradicsomban érzem magamat.
Vissza csak nem hozzuk. Ott kell neki maradni. Már nem volt messze a kapu. Széles utcza két magas oszlop között, a min hatlovas szekeren mennek át az urak s még hely is marad a lovak meg a kerekek mellett minisztránsnak, fáklyásnak, effélének. A szegény emberek ugy lopták be magukat, mintha tilosban járnának. Az egyik oszlop tövében osontak el s indultak befelé a széles egyenes uton, a minek az egyik kis sikátorában már készen várta a kis kék koporsót a gödör. Azért mégis meglátta őket egy hivatalnok s rájuk is szólott, a mikor már elmentek: - Késő van hej. Paradicsom – Wikiforrás. Máskor korábban kell jönni. Rémület fagyott az asszony arczára, amint visszapillantott. Egyszerre az otthonmaradottak sorsa hasította végig a szivét, meg azé a cseppé, aki még meg se született, az, hogy miért jöjjön ő még máskor is ide? De az ember sietve ment elől és nógatta: - Gyere már. Az este már egész rátelepedett a kertre. Inkább csak tapogatóztak s az ember egyszer gyufát is gyujtott, hogy megnézze a numerust egy léczen az ut mellett.
A barátnőmmel közös 8 éves macskánk nem hajlandó semmit se megenni a kurva whiskason kívül. Nagyjából másfél hónapja Gizike produkált egy véres kakit. Sznobjektív - anti GMO : hungary. Nagy volt az ijedelem, el is vittük egy nevesebb állatorvoshoz, aki 4 óra sorbanállás után felírt neki némi antibiotikumot, és két tanácsot adott: - tegyük rendes kajára, senior macska már, nem ehet meg minden szart (magas rosttartalom, hipoallergén, stb) - jó lenne 2, max 3 naponta szarnia, mert a pangó kaki kedvez a fertőzés kialakulásának a kis vastagbelében Szóval Gizit leszedtük a whiskasról. Először mi főztünk neki húst + köretet (korpa, répa, tök) a rosttartalom miatt, pár napig ette, utána éhségstrike. Aztán megpróbáltuk a legdrágább, legjobb minőségű, emberi fogyasztásra is alkalmas tápokat kevés körettel, pár napig ment, utána semmi. Most már magában kapja a konzerveket (szín hús a cucc gyakorlatilag kis rizzsel). Amikor új fajtát kap, első alkalommal ráveti magát, másodikra úgy-ahogy megeszi, harmadikra pedig hozzá se nyúl, másikat követel.
A kérdés mindig az, hogy szabad akarattal mekkora változást érhetünk el, és hogyan teremthetünk magunknak olyan életet, amely a leginkább megfelel az elképzeléseinknek. " – Orvos-Tóth Noémi Kiadó: Jelenkor Kiadó Oldalak száma: 350 oldal Boritó: keménytábla, védőborító ISBN: 9789635181094 Kiadás éve: 2021
Leírás "Mire felnövünk, sorsunk forgatókönyvéből már jelentős fejezetek megváltoztathatatlannak tűnnek. Sejtjeinkben hordozzuk felmenőink traumáinak nyomait; szüleink, nagyszüleink ránk örökítették a megdönthetetlennek tűnő életigazságokat; zsigereinkbe égtek a bizalom, a bizalmatlanság, a szeretet és a szeretetlenség tapasztalatai. Már számos saját krízist vagy mélyen ható egyéni traumát is megéltünk, és kialakultak a válaszaink, ismétlődő megoldó-kulcsaink is ezekre a helyzetekre. Vajon a felmenőinktől kapott lelki sebek, kötődési zavarok, érzelmi és viselkedési mintázatok életünk végéig meghatározzák a sorsunk alakulását? Meddig tart a transzgenerációs örökség hatása, és hol kezdődik a szabad akarat? Mikor és hogyan léphetnek működésbe saját sorsformáló erőink? Ebben a kötetben életünk legbefolyásolóbb erejű témáinak vizsgálatára hívom az olvasót. Sorra vesszük azokat a tényezőket, amik a párkapcsolataink alakulására hatnak, meghatározzák a pénzhez, sikerhez fűződő viszonyunkat, befolyásolják a testi-lelki egészségünket, és előrevetítik, hogyan reagálunk a nehézségekre.
Orvos-Tóth Noémi Könyv Jelenkor kiadó, 2021 290 oldal, Puha kötésű ragasztott A5 méret ISBN 9789635181094 Státusz: Készleten Szállítás: 1 munkanap Átvétel: Azonnal Bolti ár: 4 499 Ft Megtakarítás: 4% Online ár: 4 275 Ft Leírás Mire felnövünk, sorsunk forgatókönyvéből már jelentős fejezetek megváltoztathatatlannak tűnnek. Sejtjeinkben hordozzuk: • felmenőink traumáinak nyomait; • szüleink, nagyszüleink ránk örökítették a megdönthetetlennek tűnő életigazságokat; • zsigereinkbe égtek a bizalom, a bizalmatlanság, a szeretet és a szeretetlenség tapasztalatai. Már számos saját krízist vagy mélyen ható egyéni traumát is megéltünk, és kialakultak a válaszaink, ismétlődő megoldó-kulcsaink is ezekre a helyzetekre. • Vajon a felmenőinktől kapott lelki sebek, kötődési zavarok, érzelmi és viselkedési mintázatok életünk végéig meghatározzák a sorsunk alakulását? • Meddig tart a transzgenerációs örökség hatása, és hol kezdődik a szabad akarat? • Mikor és hogyan léphetnek működésbe a saját sorsformáló erőink?
Kedvenc idézetem a könyvből: Gyakran kritikus élethelyzeteink a legjobb tanítóink. Amikor valamire heves érzelmekkel reagálunk, kiborulunk, lefagyunk, felháborodunk vagy megsértődünk, szinte biztosak lehetünk benne, hogy többről van szó, mint ami első ránézésre látható.