MACSKA (macs-ka macs-og-a) fn. tt. macskát. Széles, természetrajzi értelemben ragadozó négylábu állatok neme, melyeknek sajátságos szerkezetü fogaik élesek, horgas karmaik hűvelybe rejtettek, s kinyujthatók, fejeik gömbölyűk, s nyelveik tüskések. (Felis). Ide tartoznak az orozlán, tigris, párducz, hiúz stb. Szorosb értelemben a közönséges macska, legkisebb faja a fennemlített nemnek. Gomba/Nem ehető gombák/Pirosbarna porhanyósgomba – Wikikönyvek. (Felis catus). Vad macska, mely az erdők odvas fáiban lakik, szürke szőrü, hátán lefolyó fekete csikjai vannak, s farka fekete, gyürűs. A házi macska valamivel kisebb, és különféle szinü vagy tarka. Ez szaporán tenyészik, s az egereknek és patkányoknak nagy pusztitója. Egyébiránt háziassága mellett sem vetkezik ki vadságából, ravasz természetét megtartja, s midőn hizelgeni látszik is, sérteni, karmolni szeret. A him neve különösen kandúr. A macska, midőn farkával játszik, azt mondják róla, hogy fon. Midőn hizelegve szól: dudál vagy dorombol, midőn sír, miog, mávog, nyávog vagy cziczog. Hivó nevei: maczus, cziczi, czicza, cziczus, cziczuska.
Jött a macska, jött a lépcsőn, nyújtózkodva szélesen, karcsú mancsát majd kinyújtva, majd behúzva kényesen, mint a tigris, mint a hattyú imbolyogva és puhán, bombafojtó homokdombra pincelépcső oldalán. Hogy felért, a fénybe nézett fintorogva – lent aludt, aztán elnyúlt a homokban, s szép volt, mint egy drága muff. Macska, macska, állatocska, gyermekecske, csillagocska, lágy pihéjű őszi pitypang, bőruhájú mályva csokra, könnyű szélben öntudatban borzolódva, szenderegve, mint növény, vagy régi szobrok napsugáros szent berekben, macska-isten, macska-álom könnyű keccsel, pöttyös hassal, bombafojtó homokdombra csak egy percre vígy magaddal!
Végre rátaláltak a maguk ösvényére s azután csupa kis sirok közt jártak, néha a lábukkal tapogatva jobbra-balra, hogy tájékozzák magukat a csupa egyforma felosztásban, amiből egy csöppel se jutott ki nagyobb egyik gyermeknek, mint a másnak. Idáig mindig csak halmok voltak, azután jöttek a gödrök. Azok közül egybe beletette az ember a koporsót s nagyot szusszant. - Csakhogy itt vagyunk már. Kifáradtam, a teremtésit... - János! - Jól van nó... Mondjál hát valamit, mert én nem igen vagyok embere az ilyesminek. Az asszony komolyan töprengve, hogy meglátszott az arczán a gond, gondolkozni kezdett, hogy mit mondjon. De csak sopánkodott: Uram Isten elveszed... el, el... és egyéb nem jött az eszébe. - Valami imádságot! - sürgette az ember. - Imádságot, ne csak ríjj, a hogy ő is tudna, hanem valahogy ugy beszélj, mintha pap is lenne itt. Egy kis káplán legalább, aki nem igen tud még szépen beszélni... És a szegény asszony gondolkozott, hogy mit mondjon, de csak mindig visszakerekedett oda, a honnan elindult: - Uram Isten elveszed, el, el... Nagy macska fajták jatekok. - Még tovább is mondott valamit, valami ilyest: - Nem is mondom, hogy add vissza; csak becsüld meg szegénykét, én édes drágámat.
- Ki szeret dolgozni? - Senki. - És ki az aki annélkül meg tud élni? A királyok is dolgoznak. Az uralkodás rettenetes munka. Mert minden mozdulat dolog, amit nem a maga kedvéből tesz az ember. Amit kedvéből tesz, az már élvezet. A tőkepénzesek is dolgoznak: a tőkepénz biztosítása és öregbítése, a folytonos aggodalom: munka. Az öltözködés is munka. A társadalmi élet törvényeinek megtartása - az is munka. Nagy macska fajták indavideo. Az egész emberiség rabszolgákból áll. A lelkek láncban és kötelekben. A korszellem a zsarnok: az óráknak nevezett gépek, - azok az ő mutatóujjai. Micsoda szerencsétlen az akire ezek a mutatóujjak reggeltől estig rá vannak irányozva. Micsoda szerencsétlen az, aki másnak vet, másnak arat! S miben különbözik az úri napszámos sorsa a paraszt napszámosétól ha csupán ammiatt kell dolgoznia, mert gallér és kabát nélkül kánikulában sem mer megjelenni az utcán, leves és hús nélkül nem tud megélni, éshát gyermekei vannak, nekik a jövendő időnek napszámos-jelöltjei: írni fognak reggeltől estig unalmas tintából, unalmas számokat, unalmas betűket.
Mert az urnak jó dolga van még ebben is. Előáll a batár a fehér lovakkal, a kék batár, a mi gyermeknek való, aztán beülnek az uri népek, elől az üveg ferslógba beteszik a kis koporsót s kocsikáznak még a bánattal is. Az urnak még a temetés is mulatság. - Ne mondjál ilyet! Rosszul esik az embernek. - Nem bántalak én téged. - Sirnak ők is, nekik is fáj... - Igen a batárban mégis csak más az, mintha itt czipelem még a testet is. Gyere nó... Indulatosan fogta meg az asszony kezét, hogy magával huzza a legközelebbi lámpáig, a hol megáll a kocsi. Sznobjektív - anti GMO : hungary. Még idejében odaértek. A hosszu sor vizes ablak épen előttük állott meg s az ember előbb a kocsi fölugrójára tette a kis koporsót s aztán fölkapaszkodott ő maga is. Lenn az asszony várta, hogy mehet-e utána. Nem mehetett. A kalauz éppen akkor jött ki a kocsiból s előbb nagyot bámult, aztán meg szitkozódni kezdett. - Elment tán az esze? Na még mire gondol. Az asszony hátul rémülten rángatta az urát. - Vedd el, még lelöki... - Majd lelököm én őtet. - Vedd el, János, ne erőszakoskodj.
De azért jó volna egy kis változatosság. A színház ebben a darabban Gubik Petrá t emeli az intenzív reflektorfénybe. Neki jutott a leghálásabb karakter: a rossz sorsa miatt sajnálatra méltó Margrid, akinek megbocsájtjuk bűneit, de még izzó gyűlöletét is. A rendező, Kerényi Miklós Gábor legjobb döntése volt, hogy őt tette meg a lázadók női vezéralakjának. Gubik Petra erős hangja, színészi játéka, lobogása nagyon illik Margridhoz. Gubik Petra (Margrid) a lázadók élén Az általam látott szereposztásban Polyák Lilla volt a címszereplő elkényeztetett királyné, akit lüke férje elhanyagol. Svéd szeretője, von Fersen gróf ( Gömöri András Máté) fiatalságához méltó hevülettel próbálja menteni őt. Ellenpontja Orléans hercege, Lajos Fülöp, a fő gonosz. Frida, aki összeköt - Gubik Petra és Lantos Adriána a Kult50-ben - Fidelio.hu. Megszólalásaiból a hatalom, a trón iránti vágy süt, bár később már bizonytalanságban hagy, hogy csak el akarja üldöztetni a királyi párt, vagy tervei is vannak a saját jövőjére nézve. (A történelmi alak mindenesetre inkább a forradalmárokkal rokonszenvezett. )
2021. nov 16. 15:52 A színész-énekesnő cikinek érezte a helyzetet, főleg, hogy a konyhában jártasnak tartja magát / Fotó: Fuszek Gábor Mire észrevette, hogy baj van, már lángolt minden. Hétfőn elindult A Konyhafőnök VIP új évada, és az első képernyőre került adásban Schobert Norbi már meg is lepődött, hogy Sárközi Ákos olyan hangnemben szólt hozzá, ahogy állítása szerint 23 éve senki. ( A legfrissebb hírek itt) A versenyzők között ott van Gubik Petra is; a színésznő cukrot kezdett olvasztani, hogy karamellizálja azt, majd elkövetett egy óriási bakit: a szilikonlap – amit forró lábasok, serpenyők alá szoktak helyezni – rajta maradt a serpenyő alján. Mire Petra észrevette volna a gikszert, már lángolt minden, de végül konyharuhával sikerült eloltania a tüzet. Hoppácska: a Drága örökösökben tér vissza az egykori x-faktoros – videó - Blikk. Amikor felgyulladt a szilikonlapom, azt gondoltam, ez olyan ciki. Azt hittem, jártas vagyok a konyhában. Itt most azt éreztem, hogy a körülmények ellenem vannak – értékelte teljesítményét Gubik Petra. Gubik Petra Konyhafőnök VIP videó felgyújtotta konyha szilikon serpenyő
A leszámolás során persze nem mindig csak oda csap az ököl, ahova köll. A királyné a darab vége felé újragondolja tetteit, és szavakban változást ígér, de ez inkább csak azt szolgálja, hogy sajnálni lehessen. Ez ugyan csak részben vág egybe a ténylegesen megtörtént eseményekkel, de hát a színpadtól nem a történelemkönyvet kérjük számon a nézőtéren. A hírhedett nyakék, amely egy egész korszak és rezsim tékozlásának jelképévé lett (Csuha Lajos, Polyák Lilla) A Marie Antoinette monumentális, félelmetes és magával ragadó. A világtörténelem irányát megfordító forradalom korát meglehetős hűséggel mutatja be. A jellemek, résztvevők már önmagukban is szélsőségesek voltak, az események felkorbácsolóak, talán csak a vesztőhelyre vezető út lett egy zenés drámához illően romantikusabb. Sajnáljuk is Polyák Lillát, hogy egy ilyen szép hang egyetlen nyisszantással hal el… A musicalrajongók ki ne hagyják Mária Antónia királyné történetét (az uralkodók nevét ugyanis magyarra fordítva szokás leírni), még ha netán sokallják is az utóbbi években az Operett színpadán megfordult főrendeket.
A brandépítés úttörőjének is tekinthető festőnőtől egyet nem vitathatunk el: Az imidzse része az is, hogy kíméletlenül őszinte volt saját magához, soha nem akarta szépíteni magát. " (szerző: Borbély Zsuzsa) Ha kíváncsi a Fidelio további videóira, és szeretne elsőként értesülni az új részekről, iratkozzon fel YouTube csatornánkra ide kattintva>>>