marschlako ♥ P >! 2018. július 5., 23:47 A fák mind személyes ismerőseim. Azt nem merem írni, "barátaim", mert bizonyára a baráti érzés egyoldalú volt. A fák nagyon komolyak, zárkózottak és távolságtartók voltak. Igaz, ellenséges nem volt egyik se. A két fehércseresznyefa, a vadkörtére oltott kerek körtét termő ifjú fa, az öreg kálmánkörte a tyúkudvar felőli sarokban. Alája temettük Gyöngyös kutyát. A vörös ringló. A gyümölcse héját magamra ragasztgattam, hogy szegény Tusikám sebnek lássa. Jaj, de elvert! A szilvák, a laposnya, a bőralma. Könyv: Lázár Ervin: Csillagmajor | Könyvmarket. A szőlőlugas. A kapu melletti terebélyes rétesalmafa. A gyümölcsét nem szerettem, de az ágai közé bújtam olvasni. A mogyoróbokor. Rejtelmes árnyékot vetett a konyha kövére. A hatalmas, öreg diófa. Az ő ágára kötöttük a hintát. Repültünk. Már Lázár Ervin zseniális meséit is nagyon szerettem, főleg a Négyszögletű Kerek Erdő lakói álltak nagyon közel hozzám. Aztán jött A fehér tigris, ami már felnőtteknek szólt, s szintén oda voltam érte. Nem is tudom, miért nem olvastam utána sokáig Lázár Ervint, de most kihoztam a könyvtárból a Csillagmajort, s így tovább bővült kedvenc könyveim köre.
Lázár Ervinnek az Isten termékeny teret adott a mindenség megismerésére. Lázár lenyűgöző mesélő, megjelenítő képességével a dunántúli major világából szárnyalt fel, s lett az újkori magyar irodalom egyik legjelesebbje. Mennyire szerette megmutatni írásaiban a nyelv szépségét, mint valami mágus, szavakat varázsolt elő a múltból, büszkén röptetve fel az immár csaknem elfeledett paraszti szerszámok, tárgyak elnevezéseit. Azt írta: kocsikenyőcs, s nem kenőcs, és tudni kellett, hogy arra a sárgás-vöröses kulimászra gondolt, amit egy lapos fadarabbal a szekér kerekének tengelyére meg a rud forgójára kentek a kocsisok. De le is írja pontosan a művelet minden részletét, a sasóka, vagyis a szárnyas kerékszeg kiütésétől kezdve a kocsilőcs leemelésén át a tengely – vagy ahogy mondja, a tengő bezsírzásáig. Költészet ez, a munkaeszközök iránti megtanult tisztelet költészete. Lázár Ervin: Csillagmajor - árak, akciók, vásárlás olcsón - Vatera.hu. Ervin tudta, hogy meg kell őrizni mindent, amivel az ember veszkődött a létért. Mennyi szeretettel tudta bemutatni még a traktort is, a pusztába érkezett Hoffhert, aminek kezelője reggelente szúrólánggal melegítette be a vas-körtét, ami a motor orra alól ágaskodott elő!
Lázár Ervin (1936) a mai magyar prózairodalom talán legeredetibb hangú elbeszélője, s ez a méltán megcsodált eredetiség valóban az "írói hang" varázslatos tulajdonsága, amivel az író "megénekli" a világát. Ebben a kötetében a valaha volt pusztát és embereit, ahol gyerekkorát töltötte. Lazar ervin csillagmajor . Lázár Ervin ugyanis a Tolna megyei Alsórácegrespusztán nevelkedett, ez volt az ő gyerekkorának az Édenkertje, s nem is titkolja, hogy a nagyvárosból, ahol évtizedek óta él, "állandó nosztalgia húz vissza falura, isten háta mögötti helyekre". Ez az isten háta mögötti emberi világ volt az ő írói képzeletének a nevelője, s kincses emlékeiből táplálkozik ma is, mert ez ugyanolyan gazdag és kimeríthetetlen terepe a teljes fényű létezésnek, mint a metropolisok vagy a megalopolisok kavargó-nyüzsgő élete, s az ember, akinél – Szophoklész szerint – "nincs csudálatosabb", szívének reményeivel és sorsának nyomorúságával ebben a valóságot írói látomásokkal és költészettel át- meg átszőtt "Csillagmajorban" ugyanúgy megmutatkozik, mint a világnak bármelyik más színterén.
A házak körvonalai megbomlottak, mintha köd ereszkedett volna rájuk, de nem lehetett köd, hiszen minden mást élesen lehetett látni, idelátszott az Erzsébet-domb fenyőfája, a lőrinci torony. A házak mégis elmosódtak, tűnékenyen lebegtek, mint forró nyarakon az utak fölött a délibáb, újabb kiáltás, a kezem, a kezem, idenézz, a kezem. Tényleg, mintha elpárállana a testünk, áttetsző lesz a kezünk, megfakul a ruhánk, egy pillanatra látom a mellettem levők testén át a dombokat, aztán már csak a dombok, a fák. A házak és az emberek, mint a pára, nincsenek, üres pusztaság Rácpácegres helye… de mégis itt vagyunk, hiszen érzem, hogy fogom anyám kezét, a hátam mögött szuszog a húgom. A had hökkenten áll az üresség közepén, Bederik Duri eszelősen kapkodja a fejét, itt volt, itt van, itt kell neki lennie, a páncélosról leszáll egy tisztféle, Bederik Duri kapkodva mutogat, lobog a kezében az aranyszegélyű, kék köpeny. Lázár ervin csillagmajor tétel. A tiszt botot emel, Bederik Duri vállára sújt vele, aztán az arcába. Itt meg, miköztünk, valaki hangosan fölnevet, csönd, sziszegi apám, de nem lehet visszatartani a kárörvendő hangokat, sziszeg, fortyog, sistereg, úgy kell neked, áruló gazember.
– Gyerekek, senkinek se mondjátok meg, hogy a néni nálunk van! Megértettétek? – Nem azért, mintha bárkitől tartani kellene – mondta apám –, itt Rácpácegresen nincs senki, aki elárulna bennünket. De biztos, ami biztos. Tudom, akkor mindannyian Bederik Durira gondoltunk. Aki ugyan nem lakott Rácpácegresen, de itt ólálkodott mindig a környéken. Valami csősz, mezőőr vagy erdőkerülőféle volt. Lelövöldözte a határba tévedt kutyáinkat, megríkatta a gyerekeket, ijesztgette az ebédvivő asszonyokat. Igen, őtőle félni kellett. Lázár ervin csillagmajor pdf. Pedig mióta az asszony a gyerekkel megérkezett, egyre gyakrabban keringélt körülöttünk, s azután, hogy a hirdetményt felolvasták, egészen elszemtelenedett. A katonák terepszínű dzsippel érkeztek, addig nyomták a dudát, amíg mindenki előszállingózott a házakból. Egy katona fölállt, ordítva olvasott. Egy nőt keresnek, csecsemővel. Bárki látja, köteles jelenteni. A parancs megszegőjét a helyszínen agyonlövik, házát porig rombolják. Fagyott szívvel álltunk, kutatnak-e? De nem, odébbálltak.
Egy suhintás a kulcscsomóval, és bármi kinyílt. Még egy suhintás, és bezáródott. Még az egércsapda is. A kis szellem nagyon büszke volt a kulcsaira. "Mennyivel nehezebb volna nélkülük az életem! ", jutott eszébe nap mint nap. Ha rossz volt az idő, a kis szellem rendszerint a vármúzeum termeiben töltötte a kísértetek óráját: régi képek, páncélok, ágyúk, dárdák, szablyák és pisztolyok között. Azzal szórakozott, hogy a sisakrostélyokat nyitogatta, vagy a kőből faragott ágyúgolyókat gurigatta a kőpadlón. Nagy zajt csapott. Ha épp kedve volt, a lovagterem falára kifüggesztett aranykeretes festmények alakjaival társalgott. – Jó estét, nagyjóuram! – köszöntötte például György Kázmér grófot, aki körülbelül ötszázötven évvel korábban volt a vár ura, és meglehetősen faragatlan fickó hírében állott. – Emlékszel-e még arra a régi októberi éjszakára, mikor fogadtál a cimboráiddal, hogy megfogsz és kihajítasz az ablakon? Meg kell mondanom, igencsak kihoztál a sodromból! Úgyhogy ne vedd rossz néven, hogy annyira rád ijesztettem.
Hogy mi történik ezután a kis szellemmel, az kiderül a könyvből, csak úgy mint az is, mi lesz akkor, ha egy kíváncsi kis szellem éjszaka helyett nappal talál kísérteni. Mindez persze rettentő szórakoztató. A Millenáris Gyerek(b)irodalmában szülők és gyerekek egyaránt izgatottan várták, hogyan végződik a történet: együtt űzték el lelkes kiabálással az ál-svédeket, úgy, hogy abba az épület is beleremegett.
Bo herceg (svédül: Bus) Lábán barátja, akivel gyakran együtt csinálnak valamit. háttér A szerző, Inger Sandberg írta Lábán szellem történetét fiának, Niklasnak. Félt a szellemektől. A történetnek el kell távolítania az ettől való félelmét. Ezért akart írni egy barátságos szellemről, akivel ő és más gyerekek azonosíthatták magukat. Ezenkívül Lábánt szellemként ábrázolják, aki nem mindig bátor, de fél is, és nem felel meg apja elvárásainak. A könyvvel arra akarta ösztönözni a szülőket, hogy olvassanak valamit a megijedt kisgyermekek szemszögéből. Meg kell mutatnia nekik, hogy a gyerekeknek joguk van szomorúsághoz, másképp gondolkodni és egyediek lenni. Ezenkívül a szülőket tudatosítani kell abban, hogy a kisgyermekeknek nem kell bátornak lenniük. Az első könyv Lábán kis szelleméről 1965 -ben jelent meg. 1966 -ban Lasse Sandberg ezért elnyerte az Elsa Beskow -táblát. A könyvsorozat könyveit számos különböző nyelvre lefordították, többek között angolra, oroszra, japánra, hollandra, norvég bokmålra, norvég nynorski, dán finn és ukrán nyelvre.
Vasárnap délután a Millenáris D-csarnokában az itthon a Torzonborz-trilógiával ismertté vált német író, Otfried Preußler klasszikusát, A kis szellemet elevenítették meg a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói. Böröndi Bence, Dékány Barnabás és Dóra Béla szellem-, vagy épp bagolybőrbe bújtak, hogy egy félórán át elszórakoztassák a fiatalokat. Otfried Preußler 1966-ban írta meg A kis szellem történetét: a minden éjjel pontban éjfélkor felébredő szellem a légynek sem árt, csak ha felbosszantják. Éjszakáit jobbára azzal tölti, hogy Bagolykő várának termeit járja, néha pedig öreg barátját, Uhu bácsit is meglátogatja. A külföldön főként a? német Harry Potterrel?, a Krabattal híressé vált Preußler gyermekmeséi nem a legifjabbaknak valók: míves nyelvezete, kissé hátborzongató, de jóindulatú hősei, kalandos történetei miatt könyvei hat éves kor felett ajánlhatók, akkor viszont szívvel-lélekkel. Hiszen, mint azt a Kolibri Kiadó felolvasószínháza is mutatta, képes tökéletesen lekötni a gyerekek figyelmét, fantáziáját, őket egy sosem képzelt, új kalandra hívja, melynek során még tanulnak is valamit.